Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-305

Az országgyűlés képviselőházának 305, ülése 1942 november 12-én, csütörtökön. 321 sérleti tblep, sem pedig a Bihardiószegen létesítendő állami amerikai szőlőtelep nem lesznek elegendő tényezőik arra, hogy a bortermelést előmozdítsák és fejlesszék, hacsak nem gondoskodunk arról, hogy a védiekezőszerek nagyobb mennyiségben álljanak rendelkezésre. Az idén talán elegendő volt a kiadott gálk> mennyiség, jnert a szőlőtermelésre nagyon jó idő járt, azonban rendes körülmények^ között ez a mennyiség nagyon kevés. Ezért kérem a miniszter urat, már most az ősz folyamán gondoskodjék arról* hogy ezekéit a védlekezőszereket sokkal nagyobb mennyiségben szerezhessék be a gazdák, mint az idén és.azok a gazdákhoz megfelelő időben el is. jussanak. Ugyanezt kérem a gyümölcstermelők érdlekében is, hogy azok is beszerezheisísék védeSezőszereiket, mert az idei szép gyümölcstermést- már kár volna elhanyagolni. Kérem még ebben a tekintetben is, hogy a gyümölcs értékesítését országszerte

1 szervezzék meg, mert valami lehetetlen állapot az, hoigy a gazdia! 40--50 fillért kap kilónikinit a gyümölcsért és mire a fogyasztóhoz kerül, akkorára 2 pengőn alul már nem kapható. T. Ház! Nagyon fontos volna különösen a közellátás szempontjából az, állattenyésztés minél nagyobb mértekben leendő kifejlesztésié és ezzel kapcsolatban a tejtermelés fokozása. Minden eszközzel azon kell lennünk, hogy még a mai nehéz háborús viszonyok mellet is mieg tudják szerezni a gazataïk a megtelelő mennyiségű és minőségű takarmányt, különösen 'a törzskönyvezett tehenészetek részére, mert ha a gazda többet termel, ha tölbb tehenet fej, akkor ennek csak a közellátás láitja a hasznát. Ezért az a kérésem a miniszter úrhoz, hogy a takarmány igénybevételénél ezekre a körülményekre hívja fel az illetékes körök figyelmét és takarmányt megfelelő menynyiségben és minőségben bocsásson a gazdák rendelkezésére. A földmívelési kormánynak azt a célkitűzését, hogy megfelelő minőségű olyan lóállcmányt alkar előaiítaui, amely úgy ja mezőgazdaságban, mint katonai célokra, is alkalmas, csak helyesielni tuűlorn, azonban ebben a vonatkozásban is a takarmányozási nehézségekre kívánok rámutatni es azoknak az orvoslását kérem. A gazdaságig oktatás^ fejlesztését már tavalyi Programmjában beígérte a miniszter úr és úgy látszik, a jövő költségvetési évben jutunk el a gazdasági akadémiáknak főiskolákká leendő átfejlíesztéséhez. Mint zalai embert, nagyon kellemetlenül érintett, az a szándék, hogy egyelőre csak a ma gyár óvári és kolozsvári akadémiák lennének átszervezve. A magam részéiről sokkal előbbi^eivalóniak tartanám a keszthelyi akadémia átszervezését, mert elsősorban ez az ország legrégibb- gazdasági tanintézete, másodsorban Zala megye ezen a téren cmlár sokat áldozott, úgy, hogy ne szorítsuk ismét háttérbe, Kénem a miniszter urat, ne tegye ki magát esetleg a lokálpatriotizmus vádjának s szívlelj© meg azt, nem lehetne-e a keszthelyi gazdasági akadémiát: is a többi akadémiával egyszerre főiskolává átfeilesateni?! Ha ugyanis Zala vármegye mosit ebben a tekintetben háttérbe szorul, önkénytelenül is felmerül az a kérdés, nincs-e ennek esetleg valami politikai háttere? Tudom, hogy máról-hoílnapra nem lehet minden problémát megoldani, azonban az ország egyik legnagyobb, Degsűrűbben lakott, és Muraközt leszámítva, legmagyarabb vármegyéje megérdeimili, hogy egyszer már valamit kapjon is és ne csak akkor legyen első, amikor valamit adnia kell. l : A céltudatos földbirtokpolitika tekintetében most is, mint ahogy tavaly tettleim* figyelmeibe ajánlom a miniszter úrnak a tagosítást és a telepítést. A földbirtoknak kisgazdák számára valói juttatásait elsősorban ott kell és ott lehet keresztülvinni, ahol erre a célra, birtok áll rendelkezésre. Nem ott. kell kiosztandó birtokot keresni, ahol igényjogoisultság van, hanem oda kell az igényjoígosultakat vinnie ahol a kiosztandó íölülbirtok már megvan. Aki rá van szorulva a földre, aki szeretettél akarja a földet művelni, aki saját tulajdonként akarja a földet szeiietni, az el fog menni oda, ahol ilyen birtokot kap. Mert aki nem hajlandló a rendes megélhetést jelentő birtokért eddigi lakóhelyét elhagyni, annak nem föld kell, gazda t l'enni, az nem kíván a földimíveléssel intenzívebben foglalkozni, hanem az csak aján« délkot akar és azt akarja, hogy kevés munkával és ingyen földdel nagyobb haszna legyen. A legcélravezetőbb birtokpolitika a telepítési politika, már csak azért isi, mert ezzlel nemcsak birtokpolitikát csinálunk, hanem egyúttal magyar nemzeti politikát is, amire pedig ebben az országban most nagy szükség van. Kénytelen vagyok szavamat felemelni most is a túlságos^ centralizálás feilen. Ez az ország annyi mindenféle vidékből áll, hogy teljesen központi igazgatás alá nem vonható. Ahogy meg lehet szervezni az erdélyi kirendel tségeti, úgy meg lieihetne szervezni egy dunántúli, egy alföldi, egy északmagyar országi vagy, másféle kirendeltséget is. Felfogá-. som szerint ezek a kirendeltségek sokkal köze le'bb állanának a gazdatársadalomhoz és- sokkal gyorsabban tudinák. keresztülvinni a földmívelésügyi igazgatásit. Talán a törvényható. ságoknak kellene nagyobb szerepet adni ebben a tekintetben. A gazdasági felügyelők az alispán mellé beosztott elsőfokú hatóságok lehetnének és t így csak azok aiz ügyek kerülnének fel a minisztériumiba, amelyekkel az első fokon a felek nem lennének megelégedve. Ismerve a • vidéki viszonyokat és ismerve az egyént ákimek az ügyét intézik, sokkal megnyugtató b* ban lehetne a nagyközönség érdekeit e téren is szolgálni iéís ezáltal nagyon, de nagyon nagy csomó felesleges munka alól lehetne a minisztériumot mentesíteni. Nagyjelentőségű szándékot akar a miniszter úr megvalósítani akkor, amikor azt mondja, hogy (odvassá): »A tanfolyamok sorába iktattam 25 új tanfolyamot a gazdasági cselédek számára, akiknek kézügyességét és gyakorlatát némi elméleti ismerettel igen gazdaságosan és célravezetőén lehet kiegészíteni.« Elméletileg nagyon szíép ez az elgondolás, talán gyakorlati haszna is lenne, azonban neun hiszem, hogy ezekre a tanfolyamokra hallgatóságot tud: toborozni a miniszter úr. Ma, sajnos., az a helyzet, és aki falun él és a falut figyeli, az, látja, hogy az a társadalmi osztály, amely a gazdaságii cseléd/ékből áll, lassanként teljesen elsorvad. Azt hiszem, jövőre alig lehet már cselédet szerződtetni, die nem is csoda. Míg pár t év vei ezelőtt a eselédbér tisztességes megélhetést jelentett, addig most enniefc az. osztálynak ez a csele db-ár talán a betevő falatot sem jelenti. (Ügy van! Úgy van!) A gazdiasági cseléd a maga házi és ruházati szükségleteit a. megtakarításból szokta be-