Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-305
318 Az országgyűlés képviselőházának S05. kötnek; a törzskönyvezés hiányában pedig előfordulhat az, hogy esetleg olyan állatokat is igénybe vesznek, amelyek különben tenyészoélokra alkalmasak volnának. (Ügy van! a középen.) Kérjük tehát a miniszter urat, hogy ú Délvidéken a törzskönyvezés keresztülvitelének fokozására, a törzskönyvezéssel foglalkozó egyesületek támogatására különös súlyt fordítson. Állattenyésztésünk fejlesztése következtében a jugoszláv állapottal szemben a Délvidéken megtiltottuk egyrészt a kézből való fedeztetést, másrészt pedig szigorúbban vizsgáltatjuk felül az apaállatokat, mint azelőtt, harmadszor pedig jobban ellenőriztük és nem engedtük meg az engedélynélküli apaállattartók fedeztetését. Ez azután apaállathiányt teremtett a Délvidéken és ezért szükséges volna megfelelő apaállatok levütele, tehát az apaállat-akciók fokozottabb kiterjesztése és a Délvidékre levitt apaállatok számának a fokozása. Sajnos, az előbb említett okoknál fogva előfordult, hogy Zsablyán például a kancák hetven százaléka üresen állt az idén, a tiszamenti részeken pedig a tehenek hatvan százaléka. Nem az átmenet túlságosan gyors voltát okoljuk e miatt, mert hiszen az intenzív bekapcsolódás és fejlesztés mellett vagyunk, kérjük ellenben ennek ellensúlyozására az apaállatait oi'ó fokozását. A sertéstenyésztés érdekében Bács megyédben is kívánatos volna a sertéspestis elleni kötelező oltás bevezetése. A megszállás alatt a szimultánozás nem volt semmiféle eljáráshoz, bejelentéshez, kihirdetéshez, zárlathoz kötve, ennél fogva mindenki oltathatott. Volt is sok sertéspestis járvány, viszont azután oltatott is mindenki, úgyhogy a cselédek és zselléremberek 90 százaléka is oltatott. Ezt az általános rendszeres oltást most nem lehet abbahagyni, viszont az a körülményes eljárás, amely ilyen nagytömegű egyéni oltásoknál fennáll, szintén betarthatatlan. Ezért kérjük a sertéspestis elleni kötelező oltás bevezetését. Ugyancsak a sertéstenyésztés érdekében merül fel az úgynevezett miskárolók kérdése. A Délvidéken ugyanis a jugoszláv időkben a miskárolók iparengedéllyel űzték az állatok kasztrálását. Jogszabályaink működésüket ma nem engedik meg. Ez indokolt volt 1928-ban, vagy a krízises években, (Ügy van! a középen.) amikor az állatorvosok nem tudtak elhelyezkedni, nem kaptak munkát. Akkor indokolt volt ezt az állategészségügyi műveletet az állatorvosok kezébe adni, nem indokolt azonban ez ma, tekintve hogy állatorvoshiány van. (Ügy van! Úgy van! a középen.) A differenciáltabb közigazgatás; továbbá az állattenyésztés színvonalának emelése az állatorvosok működési terrénumát a jövőben még jobban szélesíteni fogja. A helyzet az, hogy a gazdák sokszor nem tudnak idejében állatorvoshoz jutni. (Ügy van! a középen.) A Délvidéken különben is aránytalanul kevés az állatorvosok száma. Most azt kérjük, hogy ha ilyen új iparengedélyeket nem is adnak ki, legalább a régi iparengedéllyel rendelkezők működésének folytatását • volna méltányos engedélyezni. (Ügy van! a középen.) De országos viszonylatban is felmerül az a probléma, hogy nem volna-e helyes az előbb említett állatorvoshiány és az állatorvosok fokozott igénybevétele következtében országos viszonylatban is az állatorvosok mellé egy segédszolgálatot szervezni, úgy ahogyan az orvosoknál ^ zöldkeresztes uőyérekkel tettük. ülése 1942 november. 12-én, csütörtökön. vagy ahogyan a bábái intézmény már régóta fennáll. Ezzel enyhíteni, • csökkenteni lehetne egyrészt a szellemi munkáshiányt, másrészt az állatorvosok fokozott elfoglaltságát. A minőségi állattenyésztés fokozottabb takarmányozást kíván. Az abraktakarmányok beszolgáltatási kötelezettsége folytán a gazdák — elég helytelenül — a szálas takarmánynövények vetésterületét fokozták, ami közellátási szempontból helytelen folyamat volt. A jövőben bekiövettkeziő állatállomány-csökkenés következtében ez a vetésterület szintén csökkenni fog, meg fog tehát szűnni ez a helytelen irány. Arra kérném a miniszter urat, hogy amikor ez a csökkenés bekövetkezik, nagy figyelmet fordítson arra, hogy ne a differenciáltabb, változatosságot jelentő takarmányok vetésterülete csökkenjen, hanem inkább az általánosan elterjedteké, azaz a közönségeseké. A költségvetésben külön tételként nem szerepel a búsliszt előállításának megszervezése. Arra kérjük a miniszter urat, hogy találjon módot annak keresztülvitelére. Az^ állati hullák feldolgozásának nemesak a háború alatt van óriási jelentősége, gazdaságossága^ miatt, hanem kiváló táperejénél fogva a minőségi állattartásnál a háború után is nagy fontossága lesz. Az állatállomány várható csökkenése magával fogia hozni a trágyamennyiség csökkenését is. Ennek n'agy kihatása lesz a föld termőereiének fenntartására, amely talán esetleg csak évek múlva fog jelentkezni. Ezt ellensúlyozni lehetne azzal, hogy a kevesebb trágyát jobban kezelnék a gazdák, úgyhogy a földbe mégis ugyanannyi táperőt lehetne bevinni a jobb ' trágyakezelés által. (Helyeslés.) Kérjük tehát, hogy a trágyatelepakciókat fokozottabban forszírozzák, és kérjük ezt propagandával és a szakoktatással is terjeszteni. Nagy örömünkre szolgál különben, hogy először szerepel a költségvetésben 200.000 Dengő összegben a propagandára beállított külön tétel. Áttérve a növénytermesztésre, a rendelkezésemre álló idő rövidsége folytán csak éppen a két legfontosabb kérdést említem meg t> Az előirányzott 52 millió, közte a szántási jutalmakra fordított 16 millió fontosságát és minden eddigi növénytermesztéisfejlesztési akciót felülmúló óriási jelentőségét nem szükséges külön hangsúlyoznom. Ezek a számok önmagukért beszélnek. A két kérdés _ közül az első, amelyet^ meg szeretnék említeni, az, hogy a talajművelés fokozásának előfeltétele a megfelelő talajművelő eszköz és igaerőállomány. Honvédségünk a ló, kocsi és szerszám igénybevételeknél nincs, de nem is lehet tekintettel arra, hogy az illető gazdának hány lova és "hány kocsija esik egy hold földire, arra pedig éppenséggel nem lehet tekintettel, hogy a gazdasági intenzitásnak megfelelő igaerővel rendelkezik-e vagy sem, hanem kizárólag a hiadiszempontból való alkalmasságot nézheti az igénybevételnél. Éppen ezért egyenlőtlen eloszlás áll elő az igaerőkterén. Vannak gazdaságok, amelyek traktorral, ökrökkel és azonkívül igénybe nem vett lovakkal is rendelkeznek, más gazdaságok viszont traktor és ökrök nélkül dolgoznak és erősebben vették igénybe lovaikat. Vonatkozik ez különösen a Délvidékre, ahol a kivonuló szerb katonaság lovaink 30 százalékát vitte el. Ennélfogva felvetem azt a kérdést, nem volna-e helyes a tenyészálla-takciók mellett egy iga-