Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-305

Az országgyűlés képviselőházának 305. ülése 1942 november 12-én, csütörtökön. 299 egy másik részét pedig az Omge. végzi el és egy központi számtartási intézetben feldolgozzák az egész anyagot — amikor legalább kétmillió üzemről van sző ebben az országban, ha mi 400 üzemből akarunk következtetéseket levonni, akkor erre kénytelen vagyok megállapítani azt, hogy mi abszolúte felkészületlenül állunk' itt és ez, a felkészületlenségünk lehet az egyedüli oka annak, hogy a pénzügyminiszter úr is a nagybirtokok szervezésében keresi a kivezető utat a mai nehéz helyzetből. T. Ház! Amikor én ezt látom, kénytelen vagyok megállapítani azt is hogy a pénzügyminiszter úr éppen a hiányos üzemstatisztika adatok következtében vállalkozott annak kijelentésére, hogy a (nagybirtokok beszervezésével meg tudjuk oldani a kérdéseket!. Köztudomású dolog, hogy a nagybirtokokat már 1836-ban beszervezte az Omge., illetőleg annak jogelődje, az Állattenyésztők Társasága. Azt mondhatjuk tehát, hogy most már második évszázadát éli ez az intézmény és azt látjuk, hogy bár soha nem akadályozta meg senki abban, hogy az országban felvetőidő nagy kérdésekben saját kezde^ ményezéséből alkosson valamit, péliául hogy párszázezer holdat beállított volna növénytermesztésre vagy olyan célokra, amelyeket a kormányzat vagy a szükségletek és a viszonyok éppen megköveteltek volna, mégsem tud ilyen alkotásokat felmutatni. De egy másik súlyos megállapítást is Iá; tok a pénzügyminiszter úr részéről, amikor ő a közellátással kapcsolatban a nagybirtok fontosságát hangsúlyozza. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ha a közellátáshói csupán az élelmiszerre,!, ruházattal vagy például a lábbelivel való ellátás kérdését ragadjuk ki, már is kénytelenek vagyunk tudomást szerezni arról, hogy egész közellátási problémánk súlypontja a kisüzemeken van, az egész közellátás oroszlánrésze a kisüzemekre esik. Ha én csak azokat a statisztikai adatokat fogadom el, amelyek kimutatják, hogy szarvasimarhaállományunk 75%-a, lóállományunk 77%-a, sertésállományunk 34%-a, baromfiállományunknak pedig közel 909£-a az 50 katasztrális holdnál kisebb üzemek tulajdonában van. egészen bizonyos vagyok benne, hogy ha vég-ie-nézzük azt az óriási skálát, amelyet mi közellátásnak vagy közélelmezésinek nevezünk, rögtön rájövünk: arra, hogy nem a nagybirtokon, hanem a kisüzemeken vau a súlyoont (TJay van! Ügy van! a szélsőhaloldtíJon.) és ísry érthető mes- az is. hopy mi bí7;ooivn.sfokn türelmetlenséggel vizsgáljuk és kisérjük a földreformnak azt a tempóját, amelyet ma látuuk, mert mi nem azt akartuk. bog-V földosztás Jegyen ebben az országban, hauem azt '-iVariak, hop-v a k""ZeHátási viszonyok a mai körülmények között minél tökéletesebbek leeyenek, ezt TwKg a kisüzem feil ejtése é= gyarapítása nélkül el sem tudink kéozelni (fTrív von! Űgv van

f a szélsőb alól dal nn.) ;T. Házi Az üzemstatisztikai adatgyűjtés hiányának kérdésiével foglalkozva csak egv példát hozok fel és ez a gyarojú. Megjelentek a miniszteri rendeletek; de nézzük meg. hogv mikor jelentek meg a miniszteri rendeletek pélidául a gyapjúár megállapításáról. Az egyik 1941 július 14-én. Igen jellemző, hogy egy agrárorsizágban ilyen időpontban állapították meg a gyapjú árát. A másik rendelet megjelent 1942 február 26-án, amely az előzői évi gyaoiúárakat, amelyek 3.01 pengő és 4:97 pene-ő között mozogtak, rögzítette, azonban gavallérosan kimondotta azt, hogy aki több birkagyapjút szolgáltat be, az a többlet után egy&£pyiSELŐHÁZI NAP^Ó xv, pengő termelési prémiumot kap kilogrammon* kint. Ez az egy téma elegendő volna airra, hogy, részletesen fejtegessük és rámutassunk arra, micsoda katasztrófa van ebben az országban a közellátás vonalán, amikor ilyen hallatlaniil szörnyű módon állapították meg a gyapjúárakat, vagy a közellátás terén, amikor például a ruházkodás tekintetében ilyen súlyos hiányok elé állították a rászoruló közönséget. Amíg a gazdákat ilyen egyszerűen intézték el a gyapjúárak megállapításával, 1942 augusztus 4-én mg jelent egy rendelet a gyapjú- , iparban kalkulációs irányelvek és kalkulációs minták alapján történő ármegállapítás tárgyában. Én nagyon melegen ajánlom valamennyi képviselőtársamiiak és minden gazdának is, hogy tanulmányozzák ezt a rendeletet s akkor rájönnek arra, hogy a mezőgazdaság micsoda szörnyű inferkxris helyzetbe került. (Szöllősi Jenő: Nincs képviselve!) Ugyanis a gyáriparban pontosan megállapították azt, hogy a mosott gyapjú ára 16 pengő kilogrammonkint. Nagyon jól tudjuk, hogy a lenyírt gyapitira tiszta állapotban körülbelül 30—40 százalékot, lehet számítani és amikor azt látom, hogy a gazda nem kapta meg a 4 pengő 97 fillért kilogranrmonkiut, hanem mindig tele volt, anstanddal az átvétel, akkor — ha tovább kalkulálok —, megállapítom, hogy aki szenvedett, küzdött a juhtenyésztéssel, az ráfizetett és legalább akkora összeget, amelyet az árkormánybiztosság illetve a közeliátásügvi minisztérium a gazda részére megállamított. mesr pluSz-aiáudékba kapta a gvapjúf eldolgozó gyár. fBöfcs János: Az Aladár! — (Egy hang « szélsőbaloldalon: As egész vonalon így van!) Kérdlezem: ha így állnak a dolgok, mit jelent a földmívelésügyi miniszter úr eltökélt szándéka, hogy a juhtenvesztést fejlessze? Mit ielenthet itt egy másfélmillió pengős támogatás, amikor a másik oldalon ilyen borzalmas eredménveket látunk? ffíoszfonyi Sándor: Hánv millió ment ottí félre!!) A miniszter úr valamit építeni akar. die még el sem. klezdi az épületet, már lerombolják olvan erők. amelyek megcáfolják, hop-y a mezőgazdaság az ország; legnagyobb hadiüzeme volna, (üav van! tlay van! a szélsőbalold álon.) Ezt a kétféle játékot nem lehet tűrni.- (Tai)S a szélsőbal oldalon. — S70Ib'ísi Jenő: Minek akkor a pénz ha nem t^diák megvédeni a mezŐP'azdlaságot? — E'gy hana a szélsőbaloldalon: Hol a felelősség? — Zaj.) Elnök: TJessék csendben lenni, képviselő urak! Tessék folyta tini! Piukovich József: Rátérek most egy másik problémáira. Ez a propaganda munkája, Mióta a mezőgazdaságfejlesztési törvény életbelépett, sőt azt megelőzően is, igen nagy lendületet vett az orszgban a.z ajg-rárpropa^anidla. A jó propaganda! nemcsak tájékoztat, hanem tanít is. oktat is, megerősít bennünket elhatárolásainkban és fel tudja fokozni munkateljesítményünket. A rossz propaganda ellenben mindent tönkretesz és a termelésnek a legnagyobb veszedelme. ÍMaróthy Károly: Persze, visszafelé sül el!) Nézzünk meg egy-két ilyen propagandamiegnyilatkozást. 1943 augusztus 13-án olvastuk, hogy a búzatermelést csökkenteni kell, 1941 szeptember 6-án azt olvastuk, hogy a mezőgazdasági teimaelés átállításáról beszélni nem időszerű. 1942 szeptember 20-án pedig kiadták, a jelszót, hogy minél több őszi gabonát kell Vetni! (Mozgás a szélsőbalolda49