Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-305
Az országgyűlés képviselőházának 305. ülése 1942. évi november hó 12-én, csütörtökön, •;•* '• Tasnádi Nagy András, vitéz Törs Tibor és Krúdy Ferenc elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — A vitéz Horthy István kormányzóhélyettes emlékének és a dicsőség mezején a hazáért életüket áldozók iránt a nemzet hálájának törvénybeiktatásáért a Kormányzó XÍr részérói kifejezésre juttatott köszönetet tartalmazó magas kézirat kihirdetése. — Az 1943. évre szóló állami költségvetés. A földmívelésügyi tárca. Hozzászóltak : Boér Ágoston előadó, Piukovich József, Máriássy Mihály, ifj. Tatár ' Imre, Ember Géza, B. Szabó István, vitéz báró Roszner István, Falcione Árpád, Thassy Kristóf, Homicskó Vladimir, Gosztonyi Sándor, Czermann Antal, gróf Serényi Miklós, Bodnár Sándor, Matolcsy Mátyás báró Bánffy Dániel földmívelésügyi miniszter. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Kállay Miklós, báró Bánffy Dániel, vitéz Keresztes-Fischer Ferenc, vitéz Lukács Béla, vitéz Nagy Vilmos, Radocsay László, Remény i-Schnettei'Lajos, Szász Lajos, Szinyei Merse Jenő, Varga József, (Az ülés kezdődik d. e, 10 óra 8 perckor.) (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Äz ülés jegyzőkönyvéinek vezetésére Boczomádi Szabó Imre, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére Haala Róbert, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Árvay Árpád jegyző urakat kérem fel. A miniszterelnök úr kíván szólni. Kállay Miklós miniszterelnök: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Legmagasabb kormányzói üzenet érkezett. Kérem annak felbontását és kihirdetését. Elnök: A kormányzói kéziratot felbontom. Kérem a jegyző urat, hogy azt olvassa fel. (A képviselők a legmagasabb kézirat kihirdetését felállva hallgatják végig.) Árvay Árpád je'gyző (olvassa): »Tisztelt Országgyűlés! Hálásan köszönöm a magyar törvényhozásnak, hogy hősi halált halt fiam emlékét bensőséges kegyelettel megörökítette s özvegye és árvája iránt, annyi. isizeretetet tanúsított. De köszönöm az irántam kifejezésre juttatott együttérzést is, mely jólesett, bár ilyen csapásra nincs vigasz. Különös örömömre szolgál az Országgyűlésnek az az elhatározása, hogy szeretett fiam emlékének megörökítésével kapcsolatban, _ a fennálló törvényes rendelkezéseken felül is intézményesen gondoskodni kíván mindazok özvegye és árvái sorsának enyhítéséről, akik a dicsőség mezején életüket áldozták a hazáért. Ez az elhatározás is a magyar hagyományokhoz méltóan juttatja kifejezésre a nemzet sors; , KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. ! közösségét és háláját'mindazok irányában, akik áldozatul a saját életüket' adták. Szeretett fiamat, — aki az ő emberi értékével nagy szolgálatára lehetett volna hazájának, — a kötelességérzet vitte végzete felé. Nem tarthattam volna vissza akkor sem, ha akartam volna. Elmúlása vesztesége a hazának is, de életéinek feláldozásával új babért szerzett ahíhoz a soha el nem hervadó koszorúhoz, mely a magyar katonát harcban mindig megillette* Sorsdöntő korszakot élünk. Az egész vi' lág harcban áll. Ebben a harcban a becsület, a magyar hűség és az élet logikája irányítsa magatartásunkat fajunk és hazánk üdvére. Az államfő helyzete ma különösen nehéz és felelősségteljes. Ezt az őrhelyet nem kerestem sem magam, sem fiam számára. De amit vállaltam, 'vállalom ezekben a nehéz időkben is, amíg az Isten kegyelme nekem erőt ad. Ezután sem kívánok egyebet, mint a nemzet javát munkálni és minden kérdésben, minden körülmények között úgy határozni és úgy cselekedni, ahogyan ezt a nemzet érdeke meg fogja kívánni. . : Ma minidenekfelet't • az a -köiteleisségünik, hogy el legyünk készülve a további erőpróbákra. Ütőképes hadseregre van -. szükségünk» ez a nemzet egész erejét igényli és ezért is erőteljesen gyarapodnunk kell gazdaságilag. Mindenki fokozott mértékiben áHti&a ^munka; erejét, szorgalmát és ha van, tőkéjét a végső cél szolgálatába* Beform okra élő és. haladó országunknak! szüksége v<an, .de ; ©izeket , lelkiismeretünkre hallgatva, oklosan hajtsuk vég^e. Veszélyes, ha a nemzet csak indulataira hallgat és nem rendelkezik á szükséges érzékkel 48
