Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-304

288 Az országgyűlés képviselőházának S04, ennek vezérigazgatója minisztersége előtt a földmívelésügyi miniszter úr volt. (Nagy László: Most is részese!) A miniszter úr azóta beismerte a Ház színe előtt, hogy a részvé­nyek 14%-»a az ő tulajdona. (Mozgás a szélső­baloldalon, — Egy hang a szélsőbaloldalon: Legalább is összeférhetetlen!) T. Ház! Aki ismeri a maroshévizi és ma­rosmenti munkások helyzetét, az valóban tudja, hogy ezek rá vannak szorulva erre a halá­szatra, mert sehol az országban nincsenek olyan rossz napszámbérek, mint amilyenek ezekben a faipari vállalatokban vannak. Na­gyon sajnálom, hogy Szabó Jánosi munkáskép­viselőtársam kiment, mert ő becsületes ember és ezekben^ igazat adott volna , nekem. Itt tehát arról van szó ; -hogy ez a halászat különösen a mai időkben létkérdése ezeknek az embereknek. Kilencvenhat 6—10 gyerekes csa­ládról, tehát erdélyi értelemben véve egy egész községről és ezeknek régi jogáról van szó, mert amint mondják, régen is bérelték ezt a terüle­tet. Én nem vagyok a hagyományoknak túlzott tisztelője, de azt mondom, hogy ha már egy­szer hagyományról és hagyománytiszteletről van szó, akkor a munkások hagyományát is tisztelni kell. (Helyeslés a szélsöbaloldalon. — Gosztonyi Sándor: A szegény embernek is van hagyománya! — Szöllősi Jenő: Lehetetlen álla­P° t! ) T. Ház! Nemrégen Váró György képviselő­társam meginterpellálta a földmívelésügyi mi­niszter urat — ő is megpróbálta előzetesen sze­mélyesen elintézni a dolgot, de nem sikerült — az erdélyi vadkárokkal kapcsolatban és azt mondotta akkor, hogy válasszon a földmívelés­ügyi miniszter úr a medvék és a székelyek kö­zött. Én most azt mondom, válasszon a földmí­velésügyi miniszter úr, a halakat szereti-e vagy a többgyermekes székely munkás csalá­dokat?' Sürgős intézkedést kérek. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Baky László: A halat szereti jobban! A pisztrángot!) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a földmívelésügyi miniszter úrnak. . Következik Mester Miklós ... (Rajniss Fe­renc közbeszól.) Kérem Rajniss képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni, ha az elnök szól. , ; Következik Mester Miklós képviselő ur in­terpellációja a miniszterelnök úrhoz. A képvi­selő úr az interpelláció halasztását kéri. Mél­tóztatnak a halasztáshoz hozzájárulni 1 (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzájárul. Következnék Mikó Imre képviselő úr inter­pellációja a kultuszminiszter úrhoz, A képvi­selő úr szintéin halasztást kér interpellációjá­nak elmondására. Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen)! A Ház a halasztást megadja. Következnék Bartha Ignác képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi mi­niszter úrhoz. A képviselő úr is halasztást kér interpel­lációja előterjesztésére. Kérdem, méltóztatnak a halasztáshoz hozzájárulni ? (Igen!) A Ház hozzájárul az interpelláció elhalasztásához. Következik Szöllősi Jenő képviselő úr in­terpellációja a földmívelésügyi miniszter úr­hoz. Kérem az interpelláció szövegének felolva­sását. ; ;;.";''•', Haala Róbert jegyző (olvmssa): t »Interpel­láció a fölldmíveilésügyi miniszter úrhoz: Van-e tudomása a imiindsziter úrnak arról, hogy az ország tűzifával való ellátása hiá­nyos, egyes vidékieken katasztrofális? ülése 1942 november 11-én, szerdán. Van-e tudomása arról és megfelel-e a té­nyeknek, hogy a hivatalosan megállapított termelési költségeik nem fedezik a termelési önköltségeket? Hajlandó-e a miniszter úr vizsgálatot in­dítani annak megállapítására, hogy a fakiter­melő nagyvállalatok el)k|övettek-e minden le­hetőt az ország tüzifaellátása érdekében? Hajlandó-e a miniszter úr az elmúlt tizen­két hónap tüzifakitermeléséről és szállításáról a Háznak jelentésit biet erjeszteni? Szöllősi Jenő s. k.<\ Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Sziöllősi Jenő: T. Ház! Az ország tűzifa­ellátása kérdésében két héttel ezelőtt sürgős interpelLáeiória kértem engedélyt. Ezt akkor nem kaptam meg, de minthogy sürgősmek tar­tottam a kérdést, csak azért kívánom most el­mondani interpellációmat, hogy következetes legyek magamhoz. Interpellációm elmondásá­nak ugyanis kétségtelenül nincs semmi ér­telme akkor, ha aa*ra választ nem< kapok. Fel akarom vetni a kérdést, lehetőnek tartja-e a Ház aizt, hogy, az a miniszter, aki felelős azért, hogy tüzifaellátásunk a leggyatralbh, amit csak el lehet képzelni, egy sürgős inter­pelláció, vagy egy bejegyzett interpelláció alkalmából ne tartsa kötelességének, hogy megjelenjélki a Ház színe előtt. A miniszter úr elbújik a felelősség elől, ezzel azonban a kérdés nincs megoldva. Megállapítom, hogy almikor én sürgős inf terpelliáciárnat bejegyeztem, aznap már a dél­utáni kormánylapok vezércikkeztek a fakér­désről. Ugyanebben a lapban délután a minisz­ter úrtól is nagy nyilatkozat jelent meg. Az ország nem nyilatkozatot kér a miniszter úr­tól, hanem tűzifát (Felkiáltások a szélsőbalol­dalion: Cselekedeteket!) és cselekedeteket kér, mert eddig nem kaptunk mást, mint egy mi­niszteri biz:ost és nyilatkozatolklat. Rá akaróik még &\ következőkben mutatni röviden arra is, hogy a nyilatkozatok, ame­lyeket a miniszter úr iküadlott, nem felelnek meg a való helyzetnek, tehiát a miniszter úr nincs jól tájékozva a tüzifaellátás kérdésében. Ezt csak arra akiarom felhasználni, hogy rámutas­sak 1 Y l* H milyen szörnyű felelősséget vállal az igen t. túloldal akkor, amikor magatartá­sával megengedi azt, hogy a miniszter urak ilyen sürgős kérdésiekre ne adjanak azíonnal választ és lehetővé teszik ezt ,a bujkálást az Ország közvéleményével szemben. Hiszen a minisztetri biztost október végén rendelte tkj a miniszter úr, akkor, amikor a tüzifaellátás csődje nyilvánvaló volt. Méltóztassék tudomá­sul venni, hogy a miniszteri biztos úrnak az első cselekedete nem az volt, hogy megnyug­tassa, a közvéleményt, haimeim hogy nyilatkoz­zék arról, hogy a tüzifaellátás jelenlegi hely­zete egyszerűen hisztéria ikiölvetkezménye és a felelősséget a közvélemény hisztériájára óhaj­tottál .áthárítani. Azt hiszem, kétféleképpen lehetett volna a közvéleményt eredményesen megnyugtatni : Lehetett volna azt mondani, hogy tűzifa nincs, ellenben a háborús körülmények lehetetlenné téve az ország faellátását, tessék hazafias köte­lességből fázni.. Hát ezt az álláspontot meg­értem és hajlandó vagyok fázni, ha az ország és hazáim érdeke ezt megkívánja és ha ők, a felelősek megtették kötelességüket a tüzifa­ellátás biztosítása érdekében. De minthogy meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom