Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-304

280 Az országgyűlés képviselőházának 304. pelláeiója a közellátásügyi miniszter úrhoz. Kérem -a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Haala Róbert jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. közellátásügyi miniszter úrhoz a közellátási intézkedések és a termelés érdekeinek összhangba hozása tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy egyes közellátási — főleg terménybeszolgáltatási — intézkedések nem veszik kellő figyelembe, a termelés érdekeit s a termelők körében nyugtalanságot és aggodalmat keltenek Î 2. Hajlandó-e a miniszter úr az utóbbi időben kiadott rendeleteket a termelés tényleges érdekei szerint módosítani, a jövőben pedig a termelői társadalom érdekeit is figyelembe venni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Nagy Ferenc: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mester Miklós képviselőtársam a kultusztárca vitájánál elmondott beszédében azt mondotta, hogy mast a háború idején még a jogos bírálattal is óvatosan kell bánni. A. közellátás ügye háborús kérdés, a közellátás kérdésére tehát még inkább áll ez a megállapítás, éppen ezért érthető, hogy ha ezen a téren senki sem viszi szívesen a maga kifogásait a 'nyilvánosság elé. mert senki sem akar olvan színben feltűnni, mintha a háború idején való köteles alkalmazkodás alól ki akarná vonni' magát és ,az elégedetlenség hangján' szólva próbálna népszerűséget szerezni. Akinek az intézkedésben vagy a tanácsadásban nem myíiik alkalma a maga véleményét, kifogásait megmondani, annak most leginkább az a kötelessége, hogy hallgasson és még másokat is igyekezzék meggyőzni, csillapítani, csendesíteni akkor, amikor az elégedetlenség hangjai elő akarnak törni. Ezt kívánja a háború és a közellátás érdeke is. Varinak azonban idők, amikor nemcsak nem lehet, de nem is szabad hallgatni, (Ügy van! Ügy van!) mert a hallgatással árt a közéleti ember a harmadik legfontosabb háborús tényezőnek, a termelés országos érdekeinek. Én szerényen úgy ítélem meg a helyzetet, hogy bizonyos mértékig máris elkéstünk észrevételeink közlésével és bírálataink elmondásával egyrészt azért, mert több héttel ezelőtt bejegyzett interpellációnkat — interpellációs napokon nem lévén: ülés — nem volt alkalmunk elmondani, másrészt pedig azért, mert az utóbbi időben egymásután olyan intézkedések láttak napvilágot, amelyeket ha tiltakozással el lehetett volna hárítani, nagy szolgálatokat tehettünk volna a köznek. Sajnos, az intézkedések nagy 'része már foganatosítva van, azoknak hatásait ma már viselni kell, pedig szerintem súlyosan sérti a termelés érdekeit. Ebben az esztendőben a közellátási kormányzat leegyszerűsítette a terménybeszolgáltatás rendjét és a kenyérgabona kivételével mindem

1 termény beszolgáltatásának módját és mértékét a termelő gazdasági és egyéni helyzetének tanulmányozása és figyelembevétele nélkül százalékos alapon állapította meg. (Rajniss Ferenc: Mire kitanulmányozza, a miniszter elmegy. Az idén három miniszter ment el.) így az árpának 22%-át, a zabnak 33%-át kell beszolgáltatni tekintet nélkül a termelő viszonyaira, vagy a termés eredményére. Terniészetes, hogy mint minden sablon, ez az inülése 1942 november 11-én, szerdán. tézkedés is rettentő, aránytalanságokat és igazságtalanságokat teremtett és az országnak egyes vidékein, mint a.z én vármegyémben is, ahol holdanként két mázsán alul maradt az árpatermési, a várva várt árpából pedig egy szemet sem lehetett a gazdának állatjainak adni, mert hiszen sok helyen még a vetőmag sem maradt meg akkor, amikor a köteles százalékot be kellett szolgáltatni. Amikor a volt közellátásügyi miniszter úr figyelmét felhívtam arrai, hogy legalább annyi enyhítést adjon az ilyen vidékeken, hogy akkor adhassa le a gazda terméséből a beszolgáltatandó százalékot, amikor már kiadta az arató és a cséplőtrészt belőle, mert különben a vetőmag se marad meg, a miniszter úr azt mondotta: természetes, hogy a vetőmagnak meg kell maradnia. Természetesen azért vidáman és gondnélkül elvitték az aratórész és a cséplő^ rész utáni százalékot. A zabnál is nagy bajok vannak. Az országnak mind nagyobb és nagyobb területén terjedne el a minőségi állattenyésztés, a törzskönyvelés, de zab kellene a tenyésztésre szánt növendék állatnak. Tenyésztésre való csikót, vagy bikaborjút nem lehet felnevelni zab nélkül. Kérnek is felmentést a gazdák, csak épen nem kapnak. Mivel a nagy szárazság miatt a szálastakarmány gyenge, nevelhet nagynak tartott jószágot kukoricaszársral, ami csodálatos módon, dacára a sok hivatalos kisérletnek, mégis csak a szőrét növeszti a jószágnak. (Palló Imre: Csalatkozhatatlan kormányzat!) A közellátásügyi kormányzat nem elégedett meg a százalékos alapon való aránytalansággal, hanem újabb és könnyebb módszert tálált a teirmésbeszolgá'ltatásra. Ez a módszer jelentkezik a kukoricarendeletben, amelyet már több képviselőtársam szóvá is tett. Most már azzal se vesződnek, hogy a termésből kiszámítsák a beszolgáltatandó százalékot, hanem egyszerűen kivetik holdakra, mert így a legegyszerűbb. De hogy csalódás ne legyen és a kivetett mennyiség akkor is be legyen szolgáltatva, ha nem termett elég, ahelyett, akinek nem termett elég kukoricája, be kell szolgáltatnia annak, akinek valamivel több termett. Kivételt csak azzal a túlságosan bizakodó gazdával tesznek, aki meri vállalni a mai időkben azt, hogy a csökevényesen nőtt, vagy lesoványodott sertését három és félmázsa kukoricával meg tudja hizlalni. A beszolgáltatott tengeriért azután adnak mázsánkint 14 pengőt, vagyis hat mázsa tengeriért egy pár bakancs árát. (Rajniss Ferenc: A bőr árát jobban felemelték, mint. a. kukoricáét.) Hogy azután a csonttá és bőrré aszott lovak széna, és zab híján, szarvasmarhák korpa híján mit esznek, hogy a kisgazda a maga számára miből hizlal sertést, hogy a baromfiját miből tartja el, arról nincs intézkedés, egyetlen egy rendeletben sem. (Palló Imre': Érthetetlen ez a rendelet!) Arra is hiába várt a gazda, hogy majd az apróburgonyáját megeteti a jószágaival, mert azt is kitalálták, hogy a burgonyaholdak után is be kell szolgáltatni egy bizonyos mennyise; get, a legapróbb at is el kell tehát fogyasztani otthon, mert különben nem tudja beszolgáltatni a rá kivetett mennyiséget. De ezt a módszert is be akarja tetézni még az a rendelet, amely szerint a jövőben a kenyérgabonát kataszteri tiszta jövedelem szerint fogják igénybe>veűini, mégpedig úgy, hogy a szántóföldek kataszteri tiszta jövedelmének minden koronája után 10 kiló lesz a beszolgáltatandó kenyérgabona. (Palló Imre; A legan-