Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-304

Áz országgyűlés képviselőházának 304. terpelláló képviselő úr, hajlandó vagyok-e a kérdés rendezése érdekében a zsidókat az élelniiszerker'eskedelem és a húsiparból kizárni. Arról, hogy a zsidók üzlethelyiségeikikel visszaéléseket követnek el, tudomásom nincs. Az interpelláló képviselő úr sem tett konkrét esettről említést.. Ha konkrét eset jut tudomásomra, haladéktalanul gondoskodni fogok, hogy az e téren mutatkozó visszaélések azonnal megtoroltassanak. Tudom azt, hogy a keresztény kereskedelem fejlődésének egyik komoly akadálya a megfelelő üzlethelyiségek hiánya. A kormány ebben a kérdésben már több jogszabályit hozott, így az 5777/1941. M. E- számú rendelet 9. §-a szerint üzlet vagy üzem céljára szolgáló helyiség bérletét a zsidó bérlővel szemben fel lehet mondani, a keresztény bérlővel szemben azonban általában nincs helye felmondásnak. Az 5777/1941. M. E. számú rendelet 21. §-a úgy rendelkezik, hogy a bérbeadó a felmondás közlését követő hónap első napjától számított negyedévi felmondással megszüntetheti az üzlet vagy üzem céljára szolgáló helyiség bérletére fennálló bérleti szerződést, ha a bérlőnek, illetőleg annak a személynek, aki a bérelt helyiségben ipart (kereskedést) vagy egyéb kereső foglalkozásit folytat, iparjogosítványa, illetőleg más hatósági jogosítványa megszűnt, vagy ha az említett tevékenységet bármily okból három hónapon át nem gyakorolta- A kizárólagos dohányárusítási, valamint a korlátlan, vagy korlátolt italmérési engedély megszűnése esetében az előbbiek szerint felmondásnak akkor is helye van, ha a volt engedélyesnek egyéb iparjogosítványa nem szűnt meg. A szóbanlévő rendelet 22, §-& azután lehetővé teszi, hogy az előbb ismertetett 'ténykörülmények fennforgása esetén a helyiség üzleti vagy üzemi célra közigazgatási úton meghatározott személy részére bérbe adassék. További rendelkezést tartalmaz aMevonatkozóan az 590/1942. M. E. számú rendelet 7. §-a, amikor kimondja, hogy az üzem vagy üzlethelyiség bérlője olyan kereskedő, aki kötött forgalmú áruk árusítására ki nem jelöltetvén, üzleti tevékenysége körében a kereskedők kijelölését követő üzleti évben a megelőző üzleti év eredményéhez viszonyítva 60%-kal kevesebb üzleti eredményt ért el. a bérbeadót az elsőfokú iparhatóság az üzlet, üzem vagy általában a nem lakás céljára szolgáló hblviséig bérletének megszüntetésére és az általa kii elölt személy részére való bérbeadására határidő kitűzése mellett felszólíthatja. Tudomásomra hozták, hogy az ismertetett rendelkezések ellenére a keresztény kereskedők még mindig nem ttodnak megfelelő üzlethelyiséghez jutni. Ezért a kérdésben újabb jogszabály éjletrehívását kezdeményeztem és mindén remény megvan arra, hogy ennek során sikerül olyan megoldást találni, amely az új keresztény kereskedőknek mindén esetben megfelelő üzlethelyiséget biztosít. Ettől függetlenül felkértem a miniszterelnök urat, továbbá vaarnennyi miniszter urat, hasisának oda^ hogy az 5777/1941. M. E. számú rendelet 9. C-ábíain a zsidókkal szemben fenntartott felmondási lehetőséggel a kincstár, a hatóságok, a közintézmények, valamint a közr testületek a kezelésükben álló házaikban lévő üzlethelyiségek tekintetében -— amennyiben egyébként ezt a bérleti szerződésiek lehetővé teszik, — éljenek. Remélem, hogy a keresztény kereskedők üzlethelyiségei] áfásának kérdését ez. az intézkedés is előreviszi, ülése 1942 november 11-én, szerdán. 269 Az interpelláló képviselő úr a kérdés megoldására azt javasolja, hogy zárjuk ki a zsidókat az élelmiszerkeresikedelembŐÍ és a húsiparból. Erre vonatkozóan tisztelettel megemlítem, hogy az élelmiszerkereskedeilem nagy részéből a zsidók már kizárattak, hiszen cukorral, tojással, liszttel és gabonával csak a kijelölt kereskedők kereskedhetnek és zsidó kereskedő nem jelöltetett ki. A húsipar tekintetében is történt ezen a vonalon intézkedés, amennyiben hízósertést csak a Mász, és a kijelölt kereskedők vásárolhatnak. A kereskedők kijelölése azonban a közellátás érdekében és nem azért történik, hogy a keresztény kereskedők üzlethelyiségigénye biztosítíiassék, Mint már bátor voltam említeni, a keresztény kereskedők üzlethelyiség kérdését más úton kívánom rendezni. • Végül még annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy az új keresztény kereskedők ügyét különös gonddal ápolom és mindent el követek jövőjük megalapozása érdekében. Kérem a t. Képviselőházat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Budapest, 1942. évi június hó 27-én. Varga József s. k., a m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott m. kir. iparügyi miniszter.« Elnök: Méltóztatnak-e a ^kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr írásbeli válaszát tudomásulvenni? (Igen!) A Ház a választ tudó másul veSzi. Következik az iparügyi miniszter úr válasza Reibel Mihály képviselő úrnak a falu szappanellátása, valamnt a tengeri - csírátlanítása tárgyában folyó évi június hó 17-én előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző nrat, szíveskedjék a választ felolvasni. Árvay Árpád jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Reibel Miííály országgyűlési képviselő úr folyó évi június hó 17-én interpellációt intézett hozzám a falu szappanellátása, valamint a tengeri csírátlanítása tárgyában. 1. Az interpelláció első pontja a falusi szappanfőkőasszonyok intézményének rendsze. resítését kéri. Erre az intézményre az interpelláló képviselő úr szerint azért volna szükség, mert a lúgkő forgalmának korlátozása következtében a falusi lakosság nem tudja házi zsiradékihulladékait szappanná feldolgozni. Az interpelláló képviselő úr szerint ezek a szappanfőzőlasszonyok megbízható elemek lévén, elláthatók volnának "a szappanfőzéshez szükséges lúgkőmennyiséggel. Az interpelláció e pontjában a hangsúly szemmelláthatióan nem szappanfőzőiasszonyok intézményén, — aminek bevezetése eílen az interpelláló képviselő úr által" is isimért és említett iparjogi aggályok állanak fenn • hanem a lúgkő kérdésén van, mert hiszen lúgkŐ birtokában ta falusi lakosság szappanfőzőasszonyok nélkül is el tudja készíteni a háziszappant. A lúgkő forgalmának korlátozása nem a nagy szappangyának érdekében történt, mint ezt az interpelláció indokolása állítja, hanem; a belügyminiszter úr kívánságára a falusi lakosság egészségének védelme érdekében: nem az öngyilkosságok megakadályozására, mint az interpelláló képviselő úr állítja, hanem az igen gyakran előforduló balesetek megelőzésére — amelyek különösen a gondatlanul szabadonhagyott lúgkőoldatnak veszélyességét nem ismerő fa luki gyermekek