Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-304
aö2 Äz országgyűlés képviselőházának 304. ban ott, ahol zsúfoltak a gimnáziumok. Másodsorban olyan kiseb'b kulturális gócpontokon kell új polgári iskolákat szerveznünk, ahol gimnázium vagy egyéb középfokú iskola nincs és amelyek nagyobb vidék lakosságának gazdasági és közekedési gócpontjai. A költségvetésben e célra rendelkezésemre bocsátandó hitel — sajnos — kevés. De a mostani anyaghiány miatt az építkezés amúgy sem volna egykönnyen megoldható. Ezért egyelőre csak előkészületi munkákat végzünk ,hogy a háború befejeztével az átmenetgazdálkodási időben valósíthassuk majd meg ezt a programmot. (Helyeslés.) Végül bejelentem, t. Ház, hogy az egyetemi és főiskolai hallgatók diákegyesületeinek szervezeti reformja a közeljövőben megvalósul. Hogy azután a korhatárt hogyan fogom megállapítani, arról most még nem kívánok nyilatkozni, de mindenesetre minden idevágó és alaposan megokolt észrevételt és felszólalást hajlandó vagyok alapos megfontolás tárgyává tenni. Ezek után engedje meg a t. Ház, hogy válaszoljak egyenként képviselőtársaimnak a vita folyamán elhangzott felszólalásaikra. Mielőtt ezt tenném, hálás köszönetet mondok kedves barátomnak, Tömböly Dénes előadó úrnak, aki a tőle megszokott szakavatottsággal és lelkiismeretességgel ismertette a költségvetést. továbbá őszinte köszönetet mondok azoknak a képviselőtársaimnak, akik a költségvetéshez hozzászóltak. Külön is megköszönöm képviselőtársaimnak azt a megértő és elfogulatlan magatartást, azt az építő kritikát, amelyet a vita folyamán felszólalásaikban tanúsítani szívesek voltak. Nagyon hálás vagyok Varga Béla és Porubszky Géza kedves képviselőtársaimnak, akik működésemre a jó Isten áldását kérték. Ezek után méltóztassék megengedni, hogy abban a sorrendben foglalkozhassam a felszólalt képviselő urak észrevételeivel, amilyen sorrendben azokat elmondták. Mindenekelőtt az előadó úr észrevételeire válaszolnék. Az egyikben a tandíjkedvezményeknek az úgynevezett laboratóriumi díjakra való kiterjesztését kérte. Méltóztatnak tudni, hogy a laboratóriumi díjakat a hallgatók , a laboratóriumi gyakorlatokkal kapcsolatban elfogyasztott anyagok, eszközök stb. ellenértékeképpen fizetik. Azt is méltóztatnak tudni, hogy ezek a kü lönféle eszközök és vegyszerek stb. bizony igen-igen drágák. A megoldásról lehet szó, de ez megint pénzkérdés. Ezt a kérdést vagy úgy lehet megoldani, hogy ezekkel a laboratóriumi anyagokért ma fizetett összegekkel emeljük a műegyetem ellátását, vagy esetleg a diákjóléti céloknál állítunk be olyan összeget, hogy ebiből a diák a laboratóriumi díjat támogatásként megkaphassa és megfizethesse a műegyetemnek. Tömböly képviselőtársam a csonka egyetemek kiegészítését is sürgette. A szegedi Horthy Miklós tudományegyetem szünetelő jogi karáról van szó (Helyeslés.) és a pécsi egyetem bölcsészeti karáról. (Vásáry István: És a debreceni? 1 ) Itt ezidőszetrint nem tudok kötelező ki jelen test tenni, méltóztassanak azonban meggyőződve lenni arról, hogy a kérdéssel állandóan foglalkozom, annyival is inkább, mert Szeged városa ezúttal is tiszteletreméltó áldozatkészségről tett tanúbizonyságot azzal, hogy az egyetem központi épületéhez és a jogi kar elilése 1Ù42 november ll-en, szerdán. helyezéséhez szükséges telek kisajátítását már meg is kezdte. Bejelentettem már előbib, hogy Pécsett egyelőre a dunántúli tudományos kutató intézetet állítjuk fel és valószínűiéig majd csak a távolabbi jövőben, ha a jobb gazdasági viszonyok bekövetkeznek, illetőleg a háború befejezése után gondolhatunk arra,, hogy a meg szűnt bölcsészeti kart újból felállítsuk. Tömböly és Rapesányi képviselőtársaim említették a második műegyetem felállításának kérdését. Őszintén meg kell mondanom, hogy a háború befejezése előtt ennek a kérdésnek a megoldására alig lehet gondolni. Jelenleg meglévő műegyetemünk korszerű kiépítése, a hiányzó és avult felszerelések pótlása, az épületek tatarozása, új tantermek és rajztermek létesítése egyelőre a legfőbb gondunk. Mint mondottam, a mérnökhiány pótlására tervbe vettük a műszaki főiskola felállítását. A sajtófőaskolai tanfolyam támogatását hozta még szóba Tömböly képviselőtársam és Szabó Zoltán képviselőtársam isi foglalkozott ezzel a kérdéssel. Ennek kapcsán közölhetem, hogy az Országos Magyar Sajtókamara is tett előterjesztést az új magyar újságíró nemzedék fokozottabb szakképzettségének biztosítása ügyében. A Sajtókamara rögtön megalakítása után sajtófőiskolai tanfolyamot rendszeresített, amelynek keretében már eddig is elismerésreméltó munka folyt, A kamara kérésére most foglalkozom azzal a tervvel, hogy az orvosi, a mérnöki és legújabban a gyógyszerész továbbképzés mintájára a sajtókamara főiskolai tanfolyamát is támogatásban részesítsem. (Az elnöki széket vitéz Törs Tibor foglalja el.) Rapesányi képviselő úr szóbahozta a szakképzésnek az egyetemektől való szétválasztását és ennek minél előbbi bekövetkezését kívánja. Legyen szabad erre a következőkben válaszolnom- A tudományegyetemek bölcsészettudományi karán a tudósnevelés és az életpályákra való képesítés r viszonyának rendkívül fontos és kényes kérdése talán azóta van napirenden, mióta a tudományegyetemek életpályákra m előkészítenek és képesítenek. Nézetem szerint meggondolandó, vájjon tudományos képzés nélkül lehet-e jó szakembereket nevelni. Természetesen engem ez nagyon érdekel és ezt a kérdést a tárca hatásköre alá tartozó Országos. Felsőoktatási Tanács írtján a felső oktatási reform kedetében óhajtom majd tárgyalás alá venni. Rapesányi képviselőtársunk azt kívánta továbbá, hogy a polgári! iskola legyen a közép, fokú oktatás alapjának alsó tagozata. A háborús idők azt "hiszem, nem nagyon alkalmasak ilyen mélyreható iskolareform megvalósítására. Ebben a felfogásomban megerősít több felszólaló képviselőtársamnak ilyen irányban kifejtett véleménye ife. De veszedelmes volna az elméleti irányú oktatás alapjait megingatni. Azt hiszem, ez a kérdés még nagyon is kiforratlan állapotban van; mindenesetre érdemes vele foglalkozni. (Palló Imre: Magam is fogok erre reflektálni!) Rapesányi képviselőtársam a nyolcosztályos népiskolai hálózat kiépítéséhez több termet, tanítót és nagyobb költségvetési! dotációt kíván. A törvény öt-tíz 'évre tervezi a nyolcosztályra való áttérést és részletesen rendelkezik az átmeneti időszakról is. A háborús anyaghiány, amelyre már utaltam, nemkülöniben a tanítóhiány, mindenesetre akadálya a gyorsabb áttérésnek. A költségvetése előirányzatnál
