Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-304

242 Az országgyűlés képviselőházának 304. ben megköszönték a kultuszminiszter úrnak azt a jóakaratát, hogy a ^költségvetésben gondoskodott a tanítóság, elsősorban is a nem állami tanítóság és az alsó papság helyzetének javításáról. Erre a költségvetésbe 12-7 millió pengő többletet vett fel. Azt is megköszönöm mint falusi pap az összes kántortanítók -nevében felekezeti különbség nélkül, hogy végre megszüntette azt a lehetetlen állapotot, hogy .a kántori illetményeket beszámították a felekezeti tanítók illetményeibe, és elválasztotta a kántori állás jövedelmét a tanítói illetményektől. Ami azelőtt történt, az tulajdonképpen még a régi liberális érának volt a folytatása. Hiszen a múltban úgy volt, hogy ha egy állami iskolai tanítót megválasztottak egy köizségben kántortanítónak, akkor az az állami iskolai tanító megkapta az államtól a fizetését, semmit sem vontak le tőle, s mint mellékjövedelmet kapta ezenfelül a katolikus vagy a református egyháztól a kántori javadalmazást. Hála Istennek, ez a különbözőség ezzel megszűnt és elmúlt az a veszedelem, hogy a kántori pálya elnéptelenedik. Sajnos azonban, amint már előttem többen is említették, a tanítói! állás elnéptelenedésiének a veszélye továbbra is fennáll. Lehetetlen dolog, hogy egy kezdő tanító havi 120 pengőből és lakbérből meg tudjon élni, tudjon ruházkodni, tudja magát élelmezni és esetleg megnősüljön, családot alapítson. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az. a tanító és pap ott kint a vidéken — hozzátehetem, a legtöbb becsületes jegyző is — nem egyszerű hivatalnok, hanem hivatásból dolgozó ember, aki hivatalán kívül is állandóan oda van állítva, hogy a nép érdekében dolgozzék reggeltől estig. Egy falusi tanító iskolánkívüli munkákkal annyira el árasztva, hogy azt lehet mondani, nlincs egy pihenő óráját, és mint más is említette, nincs ideje arra, hogy önmagát továbbiképezze. Ebbe a költségvetésbe már nem lehet bevenni a néptanítók fizetésének emelését, de kérem, hogy jövőre történjék erről gondoskodás. A népta-, nító a nemzet első nevelője. Ha nem adunk neki tisztességes megélhetést, akkor nem lesz kedve, hivatása megtorpan benne, nem lesz kedvp igazi keresztény magyar generációt nevelni. (Közi, Horváth József: És nem lesz utánpótlás!) Utánpótlás sem lesz. T. Ház! A tanítóknak egy másik sérelme és kívánsága, hogy az első' világháború alatt végzett, de állásukat azonnal be nem töltő tanítók háborús éveit számítsák be a tanítási szolgálatba. Az első világháborúban több tanítójelöltet behívtak katonának, úgyhogy az illető a tanítóképzőiből ment ki a frontra. 3—4 esiztendeig katonáskodott, esetleg fogságba is került és amikor visszatért a harctérről vagy a fogságból, pályáznia kellett tanítói állásra• Az ilyeneknél a háborúban töltött időt egyáltalán nem számították be szolgálati éveikbe. így előfordult egy tanítóval az az eset:, hogy egv tanítónő, akivel egy évben végzett, ma a VIII. fizetési osztályban van, míg ez a háborús tanító a IX-ben, avagy egy másik férfitamító, aki talán alkalmatlan volt a katonai szolgálatra, szintén a VIII. fizetési osztályban van, ő a hős katona -pedig még most is a IX. fizetési! osztályban van. Az 1938. évi IV. te. az úgynevezett tűzharcos-törvény elrendeli ugyan a katonai éveknek a nyugdíjba való beszámítását, de egyáltalán nem tartalmaa intézkedést a háborús éveknek a szolgálati időibe Yaló beszámítására, Az 1939, évi II. te, 73. §-a elrendeli a kaülése 1942 novemher 11-én, szerdán. tonai szolgálatnak az előlépésble való beszámí' tását, de csak a törvény életbelépésének napjától számítva, vagyis kizárólag a miost katonáskodókra vonatkozóan, az első

1 világháború katonaHtanítóit pedig nem részesíti ugyanebben a kedvezményben és gondoskodásban. Ugyancsak kérelme és kívánsága a tanítóságnak, hogy az Ot

;

ba<-tagoknak "adják meg a szabad orvosválasztási jogot s ne kelljen heteg" s ég esetén eetleg 20—30 kilométerre menni ök az Otba-orvos után. Kérné és szeretné a tanítóság azt is. ha kedvezményt — legalább 50%-os kedvezményt — kapna a gyógyszerellátás terén. A cseh uralom idején a tanító nemcsak ingyen orvos-, hanem teljesen ingyen gyógyszerellátási kedvezményben is részesült. A felekezeti tanítóság kéri, hogy a vasúti jegykedvezményt az állami tanítókéhoz hasonló formában kapja meg és ne függjön etekintetben az iskolafelügyelő kegyétől. Az áli laimi tanító 8 pengőért kap évi kedvezményes: vasúti jegyet, a felekezeti tanító pedig 26 pengőért. Nem nagy pémz ez, de egy tanítói családban mégis nagy összeg. A tanítónak meg kell most isimernie a hazatért országrészeket, utazgatva nyáron, amikor szabadságon van; igazságtalanul terhelik tehát őt ezzel az összeggel. Meg kell még említenem!, hogy a szerzetes tanerők, apácák és tanárok államsegélyének folyósítása a világi tanerőkkel szemben hátrányosabb, jóllehet a megszállás ideje alatt ezek a felekezeti tanerők élet-halál harcot vívtak az ő keresztény és magyar iskoláikért. Sok panasz merült fel annakidején a, miniszterközi bizottságok ellen. Ezek a miniszterközi bizottságok eljöttek hozzánk, a visszatért Felvidékre is, a községházán megnézték, hogy az iskolafenntartó község minő segélyeket ad az iskoláknak és sokszor rosszablbul viselkedtek a

1 felekezetekkel szemben, mint azelőtt a cseh hatóságoké A községi költségvetésből töröltek egyes tételeket, vagy egész részeket iS:, olyanokat, amelyeket azelőtt a község, mint iskolafenntartó minden kifogás nélkül ífizetett iskolai célokra és amelyeknek fizetésére mind a jogszokás, az uzus* mind pedig a canonica visitatio az illetékes politikai községet kötelezte. T. Ház! Az alsópapság néhány kívánságáról szeretnék még beszélni. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban nemcsak mi papképviselő'fc, hanem a világi képviselő urak közül is többen elismerésüket fejezték ki a kultuszminiszter úrnak elsősorban) azért, hogy volt szíves a klöltségvetésben a segédlelkészek kongruáját felemelni. De hogy is áll a káplánok kongruája? Azelőtt a káplánok kongruája évi 1400 pengőben volt megállapítva. Ebből az egyházi hatosáig levont 700 pengőt, maradt tehát a káplánnak 700 pengője. Ez 12 részre elosztva havi 58 pengőt tesz ki, amihez sokat mondok, ha azt mondom, hogy havi 20—30 pengős mellékkereset járult faluhelyen. (Börcs János: Ez elég sok!) A képviselő úrnak is van pap fia, tudja, hogy mi az. (Börcs János: Azért tudom, mert nekem kell ruháznom!) Én sohasem szorultam rá a kongruára, mert hála Istennek, olyan családi viszonyok között éltem, hogy otthonról segítettek, míg plébános nem lettem és azután is addig, míg a magam jövedelméből meígélni nem tudtam. De nagyon sok papnál nagy szükség van erre ahból a célból, hogy állásához méltóan tudjon élni. Most a miniszter úr ezt az 1400 pen-