Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-304

240 Az országgyűlés képviselőházának 304. i vagy lelkükben, nyelvükben és nevükben száz százalékig asszimiláltak — és ilyenek is vannak szép számmal és ezek sokszor kiválóbbak, mint a valódi, született magyarok — szólhatnak bele eredményesen a magyarság részéről a nemzetiségi kérdésbe, (vitéz Faragó Ede: Helyes!) Ügy van!) mert ezeknek az egyéneknek nincsen meg az alacsonyabbrendűségi érzé- j sük vagy fordítva, nincsen meg a lebecsülésük a magyar néppel szemben. (Éljenzés és taps.) T. Ház! Amint mondottam, kultúrpolitikánk második feladata, előkészülni a jövőre, a béke idejére. Egész kultúrpolitikánkat átfogó, alapos vizsgálat tárgyává kell tennünk, orga nikus, átfogó munkatervet kell készíteni, meg kell állapítani a munkaterv keretében a teendők sorrendiét, helyes pedagógiai alapelveken nyugvó közművelődésünknek, nemzetnevelésünknek egész felépítését, szervezését most kell kidolgozni a háború alatt. A háborúnak sok hátránya mellett van előnye is: a veszedelemben az emberek őszintébbek, becsületesebbek és önzetlenebbek és meg vagyok győződve róla, hogy ma egy nagy átfogó kultúrpolitikai terv elkészíésénél egyesek részérdekeiket sok kai szívesebben és könnyebben félretennék egyetemes magyar szempontból, mint később, béke idején. Ez, az organikus elgondolás alapján felépített munkaterv magában foglalná a magyar nemzetnevelés minden kérdését, kiterjedne arra, hogy mi jó, mit kell megtartani, mit kell átalakítani, mit kell megszüntetni! és milyen új alkotásokat kell létrehozni; számba venné az iskolákat nemcsak statisztikai szem pontból, hanem abból a szempontból is, hogy melyik a helyes iskolatípus és melyik, nem, melyik iskolából mennyire van szükség, mik a szükségletek országos viszonylatban és vidé kénként. Kiterjedne ez a munkaterv a tanerők képzésére, a tanerők szociális helyzetének ren j dezésére és az iskolánkívüli népművelésre is. Szintén itt kellene megtárgyalni és nem a ; parlament színe előtt az olyan kérdést, mint például az egyházaknak és az államnak a vi ' szonya is. ! Jónak látnám, ha ennek a nagyszabású munkatervnek az elkészítésével, az előkészítő munkálatoknak elvégzésével a miniszter úr a Közoktatási Tanácsot bízná meg. A KÖzokta tási Tanácsot ebből a szempontból kiváló szak emberekkel lehetne kiegészíteni. Irodalmi fű rumul ajánlom a Magyar Pedagógia című ki tűnő folyóiratot. Ezt a lapot egyetemes ma gyár tanügyi folyóirattá kellene tenni, ahol a ] magyar nemzetnevelés minden kérdését az ! óvodai neveléstől, az elemi iskolai neveléstől, j. a középiskolai neveléstől, az egyetemi neve léstől kezdve a katonai nevelésig, a levente nevelésig és az iskolánkívüli nevelésig szak- i emiberek a nemzeti közösség szellemében iro | dalmi síkon tárgyalnák meg. Ma számtalan j lap tárgyalja a magyar nemzetnevelés ügyet egymástól teljesen függetlenül. Egyetemes tanügyi folyóiratra szükség van, bogy a ma gyár nemzetnevelés minden alapvető kérdése egy helyen tárgyaltassék és így a különböző nevelő tényezők között a mainál egységesebb, harmonikusabb együttműködés alakuljon ki. Kérem a miniszter urat, hogy ezt a gondolatot karolja fel. A Magyar Pedagógiának megvannak a kiváló munkatársai, tehát elsősorban osafc anyagi kérdés és nem is nagy anyagi kérdés, hogy az egyetemes tanügyi folyóirat gondolata valóra váljék, Meg kíváíése 1942 november ll-én

} szerdán. nom jegyezni, hogy az egyetemes tanügyi folyóirat mellett, ahol szerintem csak egészen alapvető tanulmányok és kutatások eredményei jelennének meg, szükség van továbbra is a ma meglévő tanügyi lapokra. A mai tanügyi lapok mind a nevelői kar minden egyes tagjához szólnak. Az egyetemes tamügyi folyóirat elsősorban a magyar nemzetnevelés,szellemi vezérkarának irodalmi fóruma lenne. T. Ház! Tudománypolitikánk az utóbbi időben nagyom: szépen felkarolta a történettudományokat. Itt főként csak a népiségkutatás terén van szükség erőteljesebb támogatásra. Jogtudományunk, enyhén szólva, elszakadt az élettől. Ezt nem én mondom, hanem Bónis György professzor írja a Hitel című folyóiratban. Ez a professzor ismerteti az angol jog és német jog fejlődését és azután a következőket állapítja meg (olvassa): »Figyeljük meg: vagy a múlt számtalan nemzedékeinek egymásra épített érzésvilágával vagy a jelen nemzedéket lelkesítő gondolatkörrel mindegyik jogrendszer kapcsolatban van. Hová fejlődik azonban a magyar jog, amelynek tudtunkkal sem történeti folytonossága a régi jogrenddel, sem szerves összefüggése a magyar generációban uralkodó eszmékkel nincsen?« (Rajniss Ferenc: Ez igazí) Dr. Bonis György a magyar jogtudomány megújhodásának^ útját két dologban jelöli meg: először minél intenzívebbé kell tenni a magyar nép hagyományokat és ezeket szintén be kell építeni jogrendszerünkbe. Azt hiszem, ezeket a megállapításokat a magyar tudománypolitikának érdemes megszívlelnie. A magyar társadalomtudomány minden támogatást megérdemel. Legmagasabb színvonalú folyóiratunk a Társadalomtudomány, ezt érdemes támogatnia a magyar társadalomnak, érdemes támogatnia a hivatalos világnak és elsősorban a kultuszminisztériumnak, aminthogy ez — tudomásom szerint — meg is történik. Helyes irányzat a kultúrpolitikában az. amely arra törekszik, hogy a különböző magyarság-tudomán y ágakat, a magyar nyelvtudományt, néprajztudományt, történettudomáinyt, a magyar irodalomtörténetet egységesítse egy úgynevezett hungarológiai intézet, hungarológiai munkaközösség keretében. Tudok arról a megnyugtató körülményről, hogy a miniszter úr ezt az irányzatot még minisztersége előtt támogatta. A magyar műszaki tudományokat is támogatni kell és nemcsak a parlamentben^ hanem szaktes'tületekben is sokszor hangzott el óhaj és sürgetés, hogy nemzetközi viszonylatban is első helyen álló műegyetemünk felszerelését korszerűsíteni kell. T. Ház! Minden alkalommal kijelentettük és most is kijelentjük, hogy a magyar iskola és nevelés ügyének csak egy minisztert^ ismerünk el: a an, kir. vallás- és közoktatásügyi minisztert és ezért mi azt tartjuk helyesnek, hogy minden iskola rendeltessék a kultuszmi niisiztérium alá. Az is köztudomású, hogy az iskolai neveléssel nem szűnik meg a nemzetnevelés. A felnőttek nevelésére is szükség van ée ezt mi csak egy teljesen kiépített popagandaminisztérium keretében találjuk helyesnek, amely propagandamitnisztérium keretébe tartoznék a .sajtó, a film, a színház,, a könyvkiadás, az isko. Ián kívüli népművelés. Ha ez megtörténik.^ akkor az az eredmény, amelyet az iskola létrehozott a gyermekben, nem romboló'dik le az életben, mint ahogy ez különösen régen sokszor megtörtént.