Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-304

234 Az országgyűlés képviselőházának 3Ö4. Ö Főméltósága és itt senki semmiféle legitimista vagy Habsburg király-propagandát ne csináljon! (Ügy van! Ügy vàn! a szélsőbaloldalion.) Emlékünkben élnek még nagyapáink, akik Kufsteinben vagy más osztrák börtönökben vagy az osztrák hadseregben szenvedtek. A királykérdést ilyen formában szóbahozni és vele az ifjúság lelkét megfertőzni nem szabad. Éppen ezért meggyőződésem, hogy ha a miniszter úr ezt a dolgot ki fogja vizsgáltatni, véget fog vetni a harag és gyűlölet e magvetésének. Mert mi mindentől eltekintve, magyarok vagyunk és nem akarunk idegent Magyarország nyakára. Elég volt nekünk az idegen négyszáz esztendeig (Ügy van! Ügy van!) és sem testünk, sem lelkünk nem kívánja vissza a négyszázéves Habsburg-uralmat vagy bármiféle más uralmat. (He$yes\lés és taps a szélsőbaloldalon.) Szólni akarok még röviden tudományos intézeteink sorsáról, amelyek sem személyi, sem dologi tekintetben nincsenek! azon a szinten, amelyet a nemzet becsülete megkívánna. Egyenesen .szégyen, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum intézeteinek és gyűjteményeinek gyarapítására milyen csekély összeg található a költségvetésben. Az Országos Levéltár és Gyűjtemény gyarapítására

L tudományos munkálatokra és kutatásokra összesen 11.000 pengő szerepel a költségvetésben. Ez az Összes egy kisebbszerű családi oklevéltár megvásárlására is alig elégséges. A Szépművészeti Múzeum beszerzésékre fordítható kiadásait a költségvetés 46.000 pengőben szabja meg, ami egyetlen nevesebb festő képének vagy szobrász szobrának megvételével kimerülhet, holott éppen a Szépművészeti Múzeumnak, de a többi múzeumoknak is hivatásuk lenne, hogy értékeket vásároljanak meg és művészeinket, az igazi magyar művészetet is támogassák. Á Történelmi Múzeum 31.000 pengője szintén olyan csekélység, amelyből alig vásárolható meg egyetlen középkori kehely vagy hasonló műtárgy. Talán csak a Teleki Pál Tudományos Intézet dotációja megfelelő, de itt is az a helyzet, hogy amint a munkálatok kiszélesednek és a nyomtatványoknak, kiadványoknak meg kell jelenniök, hogy az országban terjeszthetők legyenek, ennek az intézménynek is kevés lesz a kiutalt összeg. Személyi tekintetbea a helyzet még siralmasabb. A tudományos intézetek tisztviselőitől nagyobb tudást, biztos szaktudást, kitartást és láíldoizatosságot, tudósi kutatómunkát kívánnak, de fizetésük alatta marad a középiskolai tanóir fizetésének és évekig kell várakoznioikl, míg a X. fizetési osztályt elérik* Emellett esetleg kötetekre menő munkákat kell írniok. S az ilyen tisztviselő nyugdíjazás sakor legfeljebb a VI. fizetési osztlályba juthat be, tekintet nélkül arra, hogy a Tudományos Akadémiának! a tagja-e, ollyan ' tudós-s, aki egy csoimió könyvet írt, vagy felvétele ótia semmit »aim írt. Ha a német nemzet nem támogatta volna milliókkal és milliókkal a nagy professzorokat és a kutató tudósokat, sem a buna, sem) a faeukor, sem más újítások nem születhettek! volna meg. Mivel az egész kormánnyal szemben bizalmatlan vagyok, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Boczionádi Szabó Impe jegyző: Bálás Károly! Elnök: Bálás Károly képviselő urat illeti a szó* ülése 1942 november ll-en, szerdán. Bálás Károly: T. Ház! A kultusztárca költségvetésével kapcsolatos felszólalásomat legyen szabad ' nekem is a népiskoláknak, mint a kultúra legszélesebb körű magvetőinek^ kérdésével kezdenem. A múlt év költségvetésével szemben örvendetes emelkedés mutatkozik, amennyiben a jelenlegi költségvetés a népiskolai oktatás céljaira az előző évi 85 millió pengő helyett most 113.5 millió pengőt fotrdít. Igaz» sokkal nagyobb igényeket is támaszthatnánk ebben a tekintetben, de számot kell vetnünk a fedezettel, a rendelkezésre álló eszközökkel is. Be kell vallanunk, népoktatásunk terén sok a tennivaló. Szerintem a főfeiadat — hogy rövid legyek — az volna, hogy inkálbb szerényebb igényekkel lépjünk, fel, de ezeket valósítsuk meg mindenütt, a legutolsó faluban is. ' r Itt vau példiáiul a hatosztályos népiskola kérdése. Papiroson megvannak ezek az iskolák, de a gyakorlatban nem. Sokszor, ha megnézzük! azokat a hatosztályú népiskolákat, láthatjuk, hogy az osztályok egyetlenegy tantereimben vannak összezsúfolva és nincs elegendő tanerő. Szerintiem helyesebb volna a programmot úgy felállítaná, hogy először a négyosztályos elemi iskolát, mint típust valósítsuk meg, de azt valósítsuk meg mindenütt, a legkisebb faluiban is. Egy jól megvalósított négyosztályos típus sokkal nagyobb erőt és kultúrhaladást jelentene, mint egy rosszul megvalósított hatosztályos típus. Me*rt ez a hatosztályos típus, ha nincs jól megvalósítva, csak a papiroson marad. Nem mondom, hogy ne ez legyen, az ideál, de egyelőre maradjunk meg a négyosztályos típusnál, hiszen, még ehhez is igen sok tanerő és helyiség is kellene. Itt is elemi tennivalók várnak még ránk, amelyek előtt nemi lehet szemet hunyni. Felhívom itt a figyelmet a római katolikus népiskolákra, mint a legelterjedtebb népiskolatípusra.^ Soiklhelyt - látunk ilyen iskolákat düledező épületekben. A négy osztály egy' vagy legfeljebb két tanteremiben van elhelyezve. Ezeken segíteni kell. De ez is azt indokolja, hogy egyelőre a négyosztályos típust kellene megvalósítani, da alaposan. Köszönettel 'nyugtázom; hogy a kántortanítók helyzetének rendezésére a költségvetésben tekintélyes összeg szerepel. Talán nem szükséges külön kiemelnem a tanítás szellemének fontosságát. Azt hiszem, nálunk ezt mindenki átérzi, különösen amikor olyan veszedelmes nemzetközi romboló áradatokkal kell szembeszállni, mint ma. Különösen fontos a magyar nemzeti szellem elhintése már a népiskola padjain akkor, amikor a minket környező népek valamennyiét, akár ellenséges, akár baráti népek a legnagyobb sovinizmus tölti el. Többször hangoztattam és legyen szabad most is megemlítenem, hogy szükségesnek tartanék egy magyar nemzeti kis, kátét szerkeszteni a legszegényebb igényű népiskolai tanulók számára is, hogy az egész országban minden gyermek megtanulhassa belőle a magyar történelem legfontosabb elemeit és ezen felül mindazt, amit nemzeti szempontból egy egyszerű embernek tudnia kell. (Helyeslés jobbfelől.) Ez még hiányzik. Ebben a tekintetben nincs egységes szellem és nem látjuk azt sem, hogy a tanítóság . tisztában volna vele, tulajdonképpen milyen minimumot, milyen legkisebb mértéket csepegtessen bele a magyar tör-