Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-303

182 Az országgyűlés képviselőházának 303. úr elvben osztozik is ezzel; talán nem olyan radikális^ mint én, nem pártállásom miatt, ha­nein azért, mert én gyakorló orvos vagyok, ő pedig -elméleti orvos és ezért talán ő finnyá­sabb és nagyobb igényű. Az a véleményem, hogy nyugodtan ketté lehet választani az or­vosképzést ési sokkal rövidebb idő alatt — négy évre gondolok — képezni ki a gyakorló orvoso­kat, megadva a lehetőséget arra, hogy az, aki­nek tehetségei és kedve van, megszerezhesse a doktor grádust a további idő alatt. Ha ilyen megoldásit tudnánk hozni, akkor már most úgy, ahogyan az elmúlt világiháborúban tör­tént — és nein vallottal ennek: kárát aí magy'air közegészségügy — a felsőbb évfolyamokat gyorsabb befejezésihez segítve párszáz új fiatal orvos állana rendelkezésre. Időm vége felé még egy kérdésre szeretnék közegészségügyi vonatkozásiban rámutatni és ez a magyar kóriházügy. Az előadó úrtól azt hallottam, hogy nincs elég anyag. Ilyet ne méltóztassék mondani, mert én igenis, az erő­teljes lakáspolitikai mellett vagyok, de csak akkor, ha az kap anyagot, aki nem kizárólag profitszerzés céljaira építtet lakást. (Üfjy van! tlgy van! a baloldalon.) Ilyenirányú korlátat ezideig nem láttam, amiből azt következtetem, hogy az anyáig odamegy, ahol a tők© — na­gyon sokszor a bujtatott zsidó tőke — magát! (Az elnöki széket vitéz Törs Tibor foglalja el.) át akarja menteni éis horribilis nyereségkul­csot biztosít magának. Ne méltóztassék azt mondani, hogy nlímcs, anyag, mert nem én, ha­nem Scholtz Kornél nyugalmazott államtitkár úr, aki Johan államtitkár úr előtt a magyar egészségügy legfőbb irányítója volt, mutat rá egy drámaian »A magyarországi kórházügy és más gyógyintézetek 1940-ben« című izgalmas olvasmányt nyújtó könyvében arra, hogy mi­lyen volt a kórházi ágyak eloszlása a trianoni Magyarországon és milyen megdöbbentő hely­zetben találtuk a viss'zaicsatolt területek egy­részét, különösen a Székelyföldet. Itt csak egy adatot mondóik. Budapest százezer lakosaira esik .1000, — csak durva számokat mondok — a volt trianoni terület százezer latkosára 340—380 és a Székelyföld 100.000 lakosára 160 betegágy. És most idéaeui azt, amit Scholtz Kornél mond: »Nyilván nem tűrhető «okáig, hogy a virágzó magyar egészségügyi kultúra árnyéká­ban egész országrészek betegellátása balkáni színvonalon mozogjon«. Minthogy nem iátok ezekből a gondolatokból semmit a költségve­tésben, azt nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Haala Róbert jegyző: vitéz Lukács Endre. Elnök: vitéz Lukács Endre képviselő urat illeti a szó. vitéz Lukács Endre: T. Ház! A költség­vetés tárgyalása mindenkor felszínre hozza mindazokat a fontos problémákat, életkérdé­seket, amelyek az ország életében jelentkeznek. A kormányzat feladata az, hogy a költségvetés kereteinek kiépítésénél gondoskodjék a fel­merült problémák, feladatok megoldásához szükséges anyagi lehetőségekről. A mai körül­mények között kétszeresen nehéz feladat ez a kormányzat számára, mert az országvezetés nagy munkája ma egyet jelent egy új, erős, modern Magyarország megteremtésével. De nemcsak a kormányzatot terheli e nehéz fel­adat súlya, hanem nekünk, törvényhozóknak is éreznünk kell, hogy fokozottabb felelősség­érzettel és mélyebb szakszerűséggel kell hozzá­nyúlnunk mindazokhoz a kérdésekhez, amelyek ülése 1942 november 10-én, kedden. a most benyújtott költségvetés tárgyalása so­rán felmerülnek. Én ezzel a mélységesen átérzett felelős­ségérzettel szeretnék foglalkozni a belügyi tárca költségvetésének néhány kérdésével most, amikor elsőízben van szerencsém a bel­ügyi tárca költségvetéséhez az országgyűlés képviselőházában hozzászólani. Az a párt, amelyhez én legmélyebb meg­győződésemnél fogva tartozom, olyan időkben végzi a kormánypártra háruló nehéz feladatok megoldását, amikor a nemzet fegyverben áll és hősi' harcot vív és amikor a forrongó, va­júdó európai élet a mindannyiunk által ismert okoknál fogva nem tud elegendő nyugalmat és időt sem biztosítani sok belső problémánk megoldásaihoz. Ma sokkal nehezebb feladatot jelent a kormány rúdjánál ülni és szinte em­berfeletti erő kell ahhoz, hogy mindenki a maga helyén eleget tudjon tenni a reá háruló kötelességeknek. Megnyugvással tölt el, hogy a kormány által benyújtott költségvetés a mai rohanó és forrongó időkben is a jelentkező kormányzati feladatoknak, a magyar élet minden területén jelentkező tennivalóknak bölcs és előrelátó rendszerbe foglalását tartal­mazza. Az alkotómunka előfeltétele, hogy világo­san lássuk a kiépítendő rendszert és bölcs mérlegeléssel döntsük el azt, hogy mit mikor és hogyan cselekedjünk. Az alkotó jobboldali politika igazi lényege az, hogy nemcsak fel­ismeri, felfedezi és kutatja a megoldásra váró problémákat, hanem azokat világos rend­szerbe foglalja s a jelentkező igényeket össz­hangba hozza a meglévő lehetőségekkel. Nem konstruktív politika az, amely a nemzet fájó problémáiból hangzatos jelszavakat formál, felkavarja esetleg a közvéleményt, de ugyan­akkor nem tud gondoskodni arról, hogy a fel­merült kérdéseik megoldására alkalmas, erköl­csileg és szellemileg értékes garnitúra álljon rendelkezésre. Az én megítélésem szerint egy politikai pártnak, tehát a kormánypártnak is nemcsak az a feladata, hogy felismerje a tenni­valókat, hanem hogy ugyanakkor gondoskod­jék arról is, hogy a megoldás nagy munkájába mindazokat szervezetten beállítsa, akik erre alkalmasak. A belügyi tárca költségvetésiét vizsgálva, öröimmel állapítom meg, hogy az igen tisztelt belügyminiszter úr (küváióan ismeri azokat a tennivalókat, amelyek tárcájának széles munkaterületén jelentkeznek, de ugyanakkor gondoskodik arról is, hogy új intézményei? felállításával s az új intézményekíhez és az új feladatok megoldásaihoz alkalmas munkaleirők bekapcsolásával meg is oldja a problémákat. A belügyminisztérium ma nemesiaik a köz­igazgatásnak, a közrendészetnek és a k'özbiz^ tonságnak legfőbb irányítója, hanem a nép­jóléti és- szociális tevékenységnek, valiatmint az ország közegészségügyi feladatainak is rendszerbe* foglalója és megvalósítója. A köz­igazgatási munka területén a mai idők köve­telményeinek 'megfelelőképpen' sok új feladat jelentkezik. A magyar közigazgatás minden fokozatán oly nagy mértékben van túlterhelve munkával, hogy azzal megbirkózni sokszor emberi erővel alig lehetséges. A közigazgatási munka területéről jöttem a törvényhozás há­zába, ezért Szörény véleményem, szerint jog­gal szóvátehetek* olyan kérdéseket is, amelye*

Next

/
Oldalképek
Tartalom