Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-303
158 Az országgyűlés képviselőházának 3Ö3. kiültet nélkül az egyes államok törvényhozására. Ez az átalakulás bizonyos vonatkozásokba!! már nálunk is megindult A belügyi tárca kiadásai 1933—34-től 1941-ig: — itt mar beleértve a felszabadult területeket is — 129 millió pengőről 200 millió pengőre emelkedtek. Amíg azonban az 1933—34. evi belügyi költségvetésben a négy szociális tételnek, tehát a, köz» egészségügyi, r gyermekvédelmi, társadalombiztosítási és népjóléti lételeknek összegei csak 36.4 millió pengőt tettek ki, ez a négy kiadási tétel az 1941. évi költségvetésben már 102.7 millió pengőre rúgott, tehát a belügyi tárca, öszszes kiadásainaik több mint a felét, tette ki. Az előttünk fekvő költségvetésben ez a négy népjóléti tétel 178,811.000 pengőt tesz ki, tehát sokkal többet, mint az 1933—34. évi költségvetésben a belügyi tárca összes költségeire felvett kiadási tételek. Világosan látható' itt a belügyi tárca feladatkörének szociális irányba való tolódása. Ha most már a népjóléti kiadások legfőbb céljait szolgáló Országos Nép- és Családvédelmi Alap költségvetését vizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy az előirányzott 100 mii . lió pengőből 289.920 pengő esik az. alap szervezetének és működésének költségeire, míg 96,674.580 pengő az Alap céljainak megvalósítására jut. Beruházásokra mindössze 428.000 pengőt fordítanaik. Az adminisztráció tehát az Oncsá.-nál 3%-nál ig kevesebbet tesz ki, vagyis ennek az Alapnak az igazgatásánál már megvalósult a magángazdaságnál: egy német itiudós által nagyon találóan »technische Vernunft«-nak nevezett legfőbb elve: a racionális és gazdasági üzemvezetés. Amikor Azonban mindezeket megállapítani bátor vagyok, egyet sietek mindjárt, nyomatékosan leszögezni. A mi nemzeti fejlődésünk mindenkor a szintézis jegyében állt, idegen mintákat Szent István királyunk óta mi mindig csak részben, nemzeti karakterünk, lelki habitusunk csorbítatlan megtartása mellett vettünk át a múltban és vehetünk át a jövőben is. (Maróthy Károly: Például a liberalizmust!^ A mi államigazgatásunk modernizálása, átalakítása^ is elkerülhetetlenül szükséges lesz átváltozó idők követelményeinek megfelelően, sőt, amint erre az előbb már bátor voltam rámutatni, bizonyos vonatkozásokban a megva,lósulás stádiumába is jutott; ezt az átalakulást azonban úgy kell végrehajtanunk, hogy ősi tradícióink, nemzeti hagyományaink és a mi egészen sajátos igazgatási formáink megőriztessenek, közigazgatásunkat az egész vonalon és kivétel nélkül bekapcsoljuk ezeknek az új feladatoknak körébe, bőséges és tág tevékenységi kört biztosítva itt az autonóm^ önkormányzatoknak, amelyeknek. tevékenységét az eljövendőkben legfőképpen! gazdasági és szociális síkon kell majd kiépíteni. T. Ház! Midőn erről aj bekapcsolódásról beszélek, néhány szót szólanom kell közigazgatási apparátusunknak a mezőgazdasági adminisztráció vonalára leendő beállításáról, ami szerény ínézetem szerint sohasem volt időszerűbb, mint, napjainkban. Ez a kérdés termesze, ténél fogva inkább a földmívelésügyi tárca költségvetésének témakörébe tartozik ugyan, de két körülmény vau, amely közigazgatási vonatkozásainál fogva itt is megemlítendő és juinktimba hozandó a belügyi költségvetés vonalával. Az első momentum a következő. Az Oncsa. a közelmúltban kiadott és, közkézen forgó pompás kis ismertetőjében ide vonatkozólag a köülese 1942 november 10-en, kedden. vetkezőket mondja, amit különben az előadó úr is szíves volt megemlíteni (olvassa): »A közjóléti szövetkezet nagyobb birtok vagy bérlet megszerzése esetén kishaszon bérleti vagy telepes csoportot szervez, amely a szövetkezet keretén belül bizonyos önigazgatással és a mezőgazdasági termelésben jártas vezető irányítása alatt működik. A telepeseknek, a kisbéiiőlínek, vagy a szövetkezeti haszonbérleteknek, ugyanígy a feles bérlőknek a szakszerű és eredményes gazdálkodáshoz szükséges élő és holt felszerelést, valamint a forgótőkét a közjóléti szövetkezet bocsátja rendelkezésre.« A második momentum, amely itt megemlítendő, az egymilliárdos nagy mezőgazdasági beruházási terv. Azt hiszem, t. Ház, mindenki tisztában van azzal, hogy a mai birtokviszonyoknak a háború alatti megboíygatása, a már meghozott és törvényerőre emelkedett földbirtokpolitikai rendelkezéseknek a háború végéig való végrehajtása a termelés folytonos* ságának veszélyeztetése nélkül alig lehetséges. Viszont nekem az a határozott nézetem és meggyőződésem, hogy ez alatt az átmeneti idő alatt is minden lehetőt el kell követni a tekintetben, hogy a magyar nép dolgozni akaró és dolgozni tudó rétegei helyes vezetéssel^, kellő irányítással és a néhai Teleki Pál gróf által ^annyi bölcsességgel megkívánt nemzetneveléssel gazdálkodási lehetőséghez jussanak, saját munkájuk útján gyarapodhassanak addig is, amíg gazdaságilag megerősödve módjukban lesz birtokot szerezni és azt majd megművelhetik felsőbb irányítás nélkül is. T. Ház! Fiatal korom óta foglalkozom ezzel a problémával, ebben láttam egyedüli komoly ellenszerét az első világháborút megelőző évtizedekben Zemplén vármegyében és általában Felső-Magyarországon oly döbbenetes méretet öltött kivándorlásnak és már fiatal közigazgatási tisztviselő koromban váltig hangoztattam a szükségét egy egészséges, db feltétlenül ' az irányítás elvének alkalmazásával megvalósít tandó birtokpolitikának. Ezt az én gondolatomat látom most testet ölteni ^egyelőre elvben a,z Oncsa. ismertetőjében, a valóságban pedig a Nyíregyháza városa és tudtommal több dunántúli gazdaság által megvalósított normában, az irányított alapon való feles bérleti gazdálkodásban s ezt valósítottam meg én is saját birtokomon, ahol birtokomnak egy tetemes neszét községbeli kisembereknek és évtizedeken át nálam szolgált gazdasági cselédeknek adtam feles bérletbe, nem szövetkezeti, hanem egyéni alapon, központilag, az én irányításom, vezetésem mellett, Az ilyen irányított, részes alapon való bérleti gazdálkodásnak — nagyon jól tudom — sok az ellenzője és nagyon súlyosak az ellene felsorakoztatott argumentumok is, amelyeket én, aki mindig tiszteletben tartom mások meggyőződését, sok tekintetben elfogadok és honorálok, anélkül, hogy az én idevonatkozó reményeimet és illúzióimat feladnám Az ilyen feles bérleten alapuló gazdálkodás sikere' szerintem három/ komponensből tevődik össze. Az első a készség és bizalom a birtokos részéről, aki — mondjuk meg őszintén -— nagyon sokszor okkal fél a föld termőerejének leromlásától, attól, hogy az ő földjei is leromlanak. A második a készség a földmű1 velő részéről, aki a szakszerű vezetésnek ás irányításnak alárendeli magát s munkabírásának, és tudásának maximumát adja ehbez a vállalkozáshoz. Harmadszor pedig összetevődik — és itt jövök az általam említett belügyi