Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-303

156 Az országgyűlés képviselőházának 303. ség hősi halottainak számát. Az az érzésem, hogy a belügyminiszter úr nem értékeli eléggé a r csendőrség hírszolgálatának megbízhatósá­gát, különben _ nem történhetett volna meg, hogy a bács'kai, pontosabban az újvidéki ese­mények következményeképpen több mint 200 csendőrt helyeztek át Bácskából. A csendőr pedig lelkiismeretesen elvégzi kötelességét és parancsot teljesít. Nem lehet 200 embert fele­lőssé tenni a történt, eseményekért, m hogy ne­kik volt igazuk, azt két eseménnyel bizonyí­tom. Az egyik az,, hogy nemrég jelent meg a lapokban is aiz a hír, hogy több mint tíz halá­los ítélet volt Bácskáiban a szerb-kommunista nyomozásokból kifolyólag: és ennél sokszoro­san több fogoly. A másik pedig a muraközi wzabotázs-akció: kisiklattak egy vonatot, nagy anyagi kárt okoztak és ismét egy magyar vasutas vesztette életéit. Mindazok a cselekmé­nyek tehát, amelyek az ottani magyarságból kirobbantották ezt a talán elítélhető akciót, rámutatnak aizokra az- alapokra, amelyek e tekint étben ma is fennállan-ak. Kérem a bel­ügyminiszteir urat, hogy a csendőrség állás­pontját fogadja ol, és ne olyan közigazgatási tisztviselőkét, akik talán elfogultak, vagy mert nem néztek utána alaposan a dolgoknak, a csendőrséget vádolják meg szabálytalan eljá­rásokkal. Végre a csendőrség- élén is változás állott be, ami remélhetővé tesz] azt, hogy az őrspa­rancsnoki kar a közbiztonsági szolgálatnak tud élni, nem lesz 'agyonnyomorítva napiren­dekkel alkalmazó oktatásokkal ts nem kerül olyan helyzetbe, hogy mint szakaszparancsnok alhadnagynak, vagy mint őrsparancsnok al­hadnagynak tanfolyamokra kell mennie, ta­nulni azt, hogyan kell fellépni az igazoltatandó • egyénnel szembeu az országúton, amikor fi próbaesendŐri iskolában már a hetedik napon tudja. Remélem, hogy az új felügyelő úr már származásánál fogva is olyan lelki közösség­ben lesz a csendőrséggel, hogy minden panasz meg- fog szűnni és tényleg teljes odaadással n közbiztonság szolgálatának, a közbiztonság­megszilárdításának tudják szentelni idejüket és életüket. Van meg pár dolog, amit szeretnék, ha a belügyminiszter úr elintéztetne. Utalok itt a nyomozó csendőrök 4 pengős napidíjára. Lehe­tetlen, hogy amikor ugyanolyan szolgálatot teljesítenek, mint a detektívek vidéki kirende­léseknél, ma 4 pengő napidíjat kapjanak, ^zért megfelelő étkezést sem tudnak maguk­hoz venni a vidéken a mai viszonyok között, nemhogy esetleg szállásról és egyéb kiadások T6\ i« gondolkodni tudnának. Egy soff ŐT, ha kiszállásra megy, 8 pengő napidíja* kap. vi­szont egy nyomozó csendőr csak 4 pengőt. Ezt már végre egyszer rendezni kell a ielenleg fennálló viszonyoknak megfelelően, kii al ti'ztí kar előléptetését is rendezni kell, és a várakozási időt meg kell rövidíteni. A tiszti­karnál — hála Istennek — végre ezen a téren Jelentő« javulás állott be. Vissza kell állítani azt a régi helyzetet, hogy a csendőr altisztikar java legalább 15 év után elérhesse a tiszthe­lyettesi rendfokozatot. Minden évben felemlítem, most is elmon dorn, hogy Budapesten még mindig 45 pensrő a csent!őrtiszthelyettesek lakbére. Hogy mi­lyen lakást lehet ma 45 nenprőből Budapesten bérelni, azt mindenki tudhatja. Képtelenség, hogy ilyen mereven ragaszkodunk a régi elő­írásokhoz, a régi rendelkezésekhez és nem ha ladunik semmit az élettel. Ugyanígy a csendőr­ülése 1942 november 10-én, kedden. legénység étkezési pénzéből 1933-ban 5 pengőt levontak. Azóta 45 pengőt kapnak, egy ^fillér­rel nem emelkedett ez a tétel. 'Kérdem­hány százalékkal emelkedett a megélhetést Le­hetetlen azt kívánni, hogy ilyen összegből megfelelően tudjanak táplálkozni és élni. A csendőrlegénységnek régi sérelme' az, hogy a tisztviselői rendfokozatot nem érheti el, holott képzettségileg is felette f áll a hon­védtiszthelyetteisi karnak és mégsem lehet tisztviselő azért, mert egyesek azt mondják, hogy kevés tisztviselői állást lehetne rendsze­resíteni. Holott a nyomozó alakulatoknál, a minisztériumokban, az anyagraktárban annyi tisztviselői állást lehetne rendszeresíteni, hogy a csendőrtiszthelyettesi karnak ezt a sérelmét meg lehet szüntetni. Egyébként is a közép­osztály utánpótlására ez a legegészségesebb megoldás, nekünk pedig m ágas abb 1 magyar szempontokból erre is súlyt kellene helyezni. Az év folyamán több nagyobb kommu­nista szervezkedés volt sok halálos ítélettel és igen sok letartóztatással. A belügyminiszter úrtól nem láttuk azt az erélyt, amelyről ő köz­ismert, azokkal az intézményekkel _és egyesü­lésekkel szemben, amelyeknek tagjai közül nagyon sokan résztvettek ezekben a baloldali 'szervezkedésekben, nem láttuk, hogy úgy lé­pett volna fel, mint ahogyan tőle megszoktuk. (Egy hang a baloldalon: S zoeiá 1 demokraták!) Nagyon kérem a belügyminiszter úrtól, hogy vegye komolyabban a baloldali mozgalmakat. (Helyeslés a sz'élsőbaloldalon.) Itt is hivatko­zóim a muraközi szabotázsra. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogry ne a legerélyesebb eszközöket alkalmazzuk és hogy ne használjuk fel a prevenciónak minden rendelkezésre álló eszközét. (Élénk helyeslés a bal és szélső­baloldalon.) Elisniie'rem, hogy a hosszú megszállás alatt talán kih et olyan helyzetben magyar politikus is, hogy olyan kijelentéseke't tesz amelyek súlyosain kifogásolhatók a magyar nemzet érdekei szempontjából, de ha ilyenek meg' tételére kényszerül, akkor tsgyen banne annyi I bátorság vagy mondjuk jióízlés vagy szerény­ség, hogy a hazatérés után ne kívánjon az első vonalban küzdeni. Felhozom az egyik főispán esetét. Legutóbb egy bírósági tár­g-yalásoiii megállapítást nyert, hogy egy 1928-ban meg jelent könyvben, amelyet Mestör­házy Ambrus írt »Rabok voltunk mostanáig« címmel dr. Deák Leó zombori ügyvéd, akkori tartom ánygyülési képviselőről a következő állítás történt a szerb kormánynak tett hű­ségnyilatkozatával kapcsolatosan. E könyv | szerint Deák Leó a következőket mondta: 1928. június havában a .jugoszláviai magyar­• sáig ünnepélyes hitvallást tett államhűsége ! mellett és ebből a köteles hűségből kifolyólag hangsúlyozottan Ikíi jelenti: tiltakozik mindem j olyan akció ellen, amely az állam mai rend­j jenek felforgatás ára és a mai határainak j -megváltoztatására irányul. (Eau hang balfelől: I Ez egy kicsit túlzás! — vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Azt hiszi, hogy ez | igaz?) A 'könyv megjelent és egy bírói tár­j gyaluson bemutattatott, sőt kötelezővé tették, | hogy az újságokban közöljék ai „tárgyalás ! eredményét. ÍZai) Azt hiszem, hogy aki bár­•j milyen okból ilyen kijelentés megtételére ; kényszerült, az a* mai országban főispáni ! tisztséget nem tölthet be. (Mozgás és zaj. — vitéz Magaskázy László: A szerbeknél nem tehetett mást! — Popoviçs L. Milán: Deák

Next

/
Oldalképek
Tartalom