Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-303

156 Az országgyűlés képviselőházának 303. ség hősi halottainak számát. Az az érzésem, hogy a belügyminiszter úr nem értékeli eléggé a r csendőrség hírszolgálatának megbízhatóságát, különben _ nem történhetett volna meg, hogy a bács'kai, pontosabban az újvidéki események következményeképpen több mint 200 csendőrt helyeztek át Bácskából. A csendőr pedig lelkiismeretesen elvégzi kötelességét és parancsot teljesít. Nem lehet 200 embert felelőssé tenni a történt, eseményekért, m hogy nekik volt igazuk, azt két eseménnyel bizonyítom. Az egyik az,, hogy nemrég jelent meg a lapokban is aiz a hír, hogy több mint tíz halálos ítélet volt Bácskáiban a szerb-kommunista nyomozásokból kifolyólag: és ennél sokszorosan több fogoly. A másik pedig a muraközi wzabotázs-akció: kisiklattak egy vonatot, nagy anyagi kárt okoztak és ismét egy magyar vasutas vesztette életéit. Mindazok a cselekmények tehát, amelyek az ottani magyarságból kirobbantották ezt a talán elítélhető akciót, rámutatnak aizokra az- alapokra, amelyek e tekint étben ma is fennállan-ak. Kérem a belügyminiszteir urat, hogy a csendőrség álláspontját fogadja ol, és ne olyan közigazgatási tisztviselőkét, akik talán elfogultak, vagy mert nem néztek utána alaposan a dolgoknak, a csendőrséget vádolják meg szabálytalan eljárásokkal. Végre a csendőrség- élén is változás állott be, ami remélhetővé tesz] azt, hogy az őrsparancsnoki kar a közbiztonsági szolgálatnak tud élni, nem lesz 'agyonnyomorítva napirendekkel alkalmazó oktatásokkal ts nem kerül olyan helyzetbe, hogy mint szakaszparancsnok alhadnagynak, vagy mint őrsparancsnok alhadnagynak tanfolyamokra kell mennie, tanulni azt, hogyan kell fellépni az igazoltatandó • egyénnel szembeu az országúton, amikor fi próbaesendŐri iskolában már a hetedik napon tudja. Remélem, hogy az új felügyelő úr már származásánál fogva is olyan lelki közösségben lesz a csendőrséggel, hogy minden panasz meg- fog szűnni és tényleg teljes odaadással n közbiztonság szolgálatának, a közbiztonságmegszilárdításának tudják szentelni idejüket és életüket. Van meg pár dolog, amit szeretnék, ha a belügyminiszter úr elintéztetne. Utalok itt a nyomozó csendőrök 4 pengős napidíjára. Lehetetlen, hogy amikor ugyanolyan szolgálatot teljesítenek, mint a detektívek vidéki kirendeléseknél, ma 4 pengő napidíjat kapjanak, ^zért megfelelő étkezést sem tudnak magukhoz venni a vidéken a mai viszonyok között, nemhogy esetleg szállásról és egyéb kiadások T6\ i« gondolkodni tudnának. Egy soff ŐT, ha kiszállásra megy, 8 pengő napidíja* kap. viszont egy nyomozó csendőr csak 4 pengőt. Ezt már végre egyszer rendezni kell a ielenleg fennálló viszonyoknak megfelelően, kii al ti'ztí kar előléptetését is rendezni kell, és a várakozási időt meg kell rövidíteni. A tisztikarnál — hála Istennek — végre ezen a téren Jelentő« javulás állott be. Vissza kell állítani azt a régi helyzetet, hogy a csendőr altisztikar java legalább 15 év után elérhesse a tiszthelyettesi rendfokozatot. Minden évben felemlítem, most is elmon dorn, hogy Budapesten még mindig 45 pensrő a csent!őrtiszthelyettesek lakbére. Hogy milyen lakást lehet ma 45 nenprőből Budapesten bérelni, azt mindenki tudhatja. Képtelenség, hogy ilyen mereven ragaszkodunk a régi előírásokhoz, a régi rendelkezésekhez és nem ha ladunik semmit az élettel. Ugyanígy a csendőrülése 1942 november 10-én, kedden. legénység étkezési pénzéből 1933-ban 5 pengőt levontak. Azóta 45 pengőt kapnak, egy ^fillérrel nem emelkedett ez a tétel. 'Kérdemhány százalékkal emelkedett a megélhetést Lehetetlen azt kívánni, hogy ilyen összegből megfelelően tudjanak táplálkozni és élni. A csendőrlegénységnek régi sérelme' az, hogy a tisztviselői rendfokozatot nem érheti el, holott képzettségileg is felette f áll a honvédtiszthelyetteisi karnak és mégsem lehet tisztviselő azért, mert egyesek azt mondják, hogy kevés tisztviselői állást lehetne rendszeresíteni. Holott a nyomozó alakulatoknál, a minisztériumokban, az anyagraktárban annyi tisztviselői állást lehetne rendszeresíteni, hogy a csendőrtiszthelyettesi karnak ezt a sérelmét meg lehet szüntetni. Egyébként is a középosztály utánpótlására ez a legegészségesebb megoldás, nekünk pedig m ágas abb

1 magyar szempontokból erre is súlyt kellene helyezni. Az év folyamán több nagyobb kommunista szervezkedés volt sok halálos ítélettel és igen sok letartóztatással. A belügyminiszter úrtól nem láttuk azt az erélyt, amelyről ő közismert, azokkal az intézményekkel _és egyesülésekkel szemben, amelyeknek tagjai közül nagyon sokan résztvettek ezekben a baloldali 'szervezkedésekben, nem láttuk, hogy úgy lépett volna fel, mint ahogyan tőle megszoktuk. (Egy hang a baloldalon: S zoeiá

1 demokraták!) Nagyon kérem a belügyminiszter úrtól, hogy vegye komolyabban a baloldali mozgalmakat. (Helyeslés a sz'élsőbaloldalon.) Itt is hivatkozóim a muraközi szabotázsra. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogry ne a legerélyesebb eszközöket alkalmazzuk és hogy ne használjuk fel a prevenciónak minden rendelkezésre álló eszközét. (Élénk helyeslés a bal és szélsőbaloldalon.) Elisniie'rem, hogy a hosszú megszállás alatt talán kih

et olyan helyzetben magyar politikus is, hogy olyan kijelentéseke't tesz amelyek súlyosain kifogásolhatók a magyar nemzet érdekei szempontjából, de ha ilyenek meg' tételére kényszerül, akkor tsgyen banne annyi I bátorság vagy mondjuk jióízlés vagy szerénység, hogy a hazatérés után ne kívánjon az első vonalban küzdeni. Felhozom az egyik főispán esetét. Legutóbb egy bírósági tárg-yalásoiii megállapítást nyert, hogy egy 1928-ban meg jelent könyvben, amelyet Mestörházy Ambrus írt »Rabok voltunk mostanáig« címmel dr. Deák Leó zombori ügyvéd, akkori tartom ánygyülési képviselőről a következő állítás történt a szerb kormánynak tett hűségnyilatkozatával kapcsolatosan. E könyv | szerint Deák Leó a következőket mondta: 1928. június havában a .jugoszláviai magyar• sáig ünnepélyes hitvallást tett államhűsége ! mellett és ebből a köteles hűségből kifolyólag hangsúlyozottan Ikíi jelenti: tiltakozik mindem j olyan akció ellen, amely az állam mai rendj jenek felforgatás ára és a mai határainak j -megváltoztatására irányul. (Eau hang balfelől: I Ez egy kicsit túlzás! — vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Azt hiszi, hogy ez | igaz?) A 'könyv megjelent és egy bírói tárj gyaluson bemutattatott, sőt kötelezővé tették, | hogy az újságokban közöljék ai „tárgyalás ! eredményét. ÍZai) Azt hiszem, hogy aki bár•j milyen okból ilyen kijelentés megtételére ; kényszerült, az a* mai országban főispáni ! tisztséget nem tölthet be. (Mozgás és zaj. — vitéz Magaskázy László: A szerbeknél nem tehetett mást! — Popoviçs L. Milán: Deák