Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-303

154 Az országgyűlés képviselőházának 80S ülése. 1942 november 10-én, kedden. utáni időkből és a háborúiból — hogy .akiknek a legnagyobb hangjuk van, azok megint nem lesznek ott. Fel kell készülnünk arra* hogy belső frontunk méltó legyem a, külső frontion küzidő és hivatásuknak magaslatán álló honvédekhez, akik naponta áldozzák életüket és vérüket egy boldogabb magyar jövőért. Ehhez pedig elsősorban itt

1 belül a közbiztonsági szervek teljes akcióképességéhez van szükség, actnivel most részletesebben kívánok foglalkozni, annál is inkább, mert a szociális kérdésekkel — miután erre nem nyarad időm — Incze Antal képviselőtársam fog foglalkozni. T. Ház! Nehéz helyzetben van belső frontunk. Az ellenséges suttogó propaganda egészen fantasztikus méretekben való elterjedése (Ügy van! a szélsőbaloldalon.), továbbá a közellátási nehézségek^ a háborúban va,ló fokozottabb részvételünk és az erősödő baloldali mozgalmiakká,! súlyosbított belső helyzet nagymértékben emeli a közrendészeti szervek jelentőségét. Elsős orh an a m. kir. rendőrséggel kívánok foglalkozni és itt a legmelegebb elismeréssel említem a súlyos szolgálati igénybevétel folytán sokszor elcsigázott rendőrlegénység önfeláldozó, életét nem kímélő szolgálatteljesítését, amellyel lehetővé teszi, hogy a városokban — r a nehéz viszonyok ellenére — a közbiztonság még mindig megnyugtató, pedig, h,a, részletesebben foglalkozunk ezzel a; kérdéssel, rájövünk, hogy bizony a rendőrőrszemélyzet meglehetősen mostoha körülmények között van. T. Ház! Itt van elsősorban az illetmény kérdése. Egy 12—15 év ó

f

a szolgáló rendőraltisztnek fizetését egy jobb szakmunkás fizetése többszörösen felülmúlja. Kizárólag arr.a, elég ez a ^sovány ^illetmény, hogy a családja. étkezését és lakását szűkösen biztosítsam de hogy a gyermekeit neveltesse, vagy megfelelőképpen ruházhassa, erről a mai viszonyok között szó sem lehet. Én nagyon kérem ,a belügyminiszter urat, találja meg a módját, hogy a rendőrlegénység nehéz anyagi helyzetén segítsen. T. Ház! A rendőrlegénység ruházkodását illetőleg; — a honvédségnél van egy szabály a ruhakihordási időre, talán ezt kellene alapul venni a rendőrségnél isi — lehetetlen állapot, hogy van olyan rendőr is, aki 1937-ben kapott utoljára zubbonyt. Nincs az a zubbony, amely 5 év alatt el ne* kopjék. Ha veszi valaki a fáradságot igen t. képvisélőtársaiim közül és megnézi, megláthatja, mennyire elnyűtt ruhában látja el rendőrségünk ezt a nehéz szolgálatot. Nemcsak a zubbonyra, hanem a köpenyre is gondolok. Ez sok helyen szintén teljesen elvékonyodott^ már és a legminimálisabb meleget sem biztosítja, az időjárás viszontagságainak bizony alánosam kitett rendőrlegénység számára. A rendőrlegénység 1933 óta évente még egy talpalást sem kapott, hanem összesen körülbelül 5—7 ízben kaptak talpalást ennyi idő alatt, pedis: ez a talp^ semmi körülmények között sem elég három hónapnál. Bizony, nem is emlékeznek rá,, mikor kaptak fehérneműt, kardbojtot, kesztyűt. Pedig mindezekkel anyagi helyzetükön lehetne segíteni. Ami pedig az elhelyezést illeti, méltóztassanak megnézni a rendőr-őrszobákat nemcsak a kültelken, hanem a belső kerületekben is. Az emberben a kültelki tömegszállások benyomását keltik ezek az őrszobák. (Ügy van! Ügy van' a szélsőbaloldalon.) Ha az ember benéz. csodálkoznia kell, hogyan lehet ilyen szolgálati elhelyezést biztosítani ennek a nehéz szol\ gálatot ellátó legénységnek. Nem Is beszélek tisztviselők államosításának _ kérdését tartotta szükségesnek a Ház elé hozni. Elismerem. Van nák bizonyos indokok, amelyek ezt szükségessé tették, ennek dacára ezt a reformot egyedül elégtelennek tartjuk és mi főleg a közigazgatási tisztviselők szociális helyzetének rende zését éppen olyan sürgősnek és elodázhatatlannak tartottuk volna. A jegyzők igénybevétele. — erre a kérdésire egyebekben már a múlt év ben részletesen 'kitértem — talán még az akkori állapothoz képest is rosszabbodott, úgyhogy ma helyzetük nemcsak anyagi vonatkozásban, hanem munkabírás tekintetében is túlságos elfoglaltságuk miatt úgyszólván tarthatatlan. A közigazgatás szellemének megváltoztatását feltétlenül szükségesnek tartjuk. A legtöbb helyen ugyan nem merül fel kifogás, de különösen a háború folytán ma érzékenyebb lakossággal szemben igen sokan nem megfelelő magatartást tanúsítanak. Nagyon kérjük tehát a belügyminiszter urat, hasson oda, hogv a 'közigazgatás és a lakosság között magyar közösségi szellem alakuljon ki, (Élénk

t helyenlés d szélsőbaloldalon.) ami nélkül jelenlegi megpróbáltatásunknak sima keresztülvészelése el sem képzelhető. Minden körülmények között szükségesnek tartjuk a tisztviselők szociális helyzetének javítását. Közigazgatási rendszerünk hiányának mondható általában, hogy a jó és a rossz tisztviselők között különbséget nem tesz, mert annyira azonos az elbírálás és az elbánás. Pedig a bürokrácia nehézségén szervezési metódusokkal talán most is lehetne könnyíteni, ha már a belügyminiszter úr nem tartja időszerűnek a közigazgatás szerves ék mélyreható reformját. A belügyminiszter úr fent említett beszédének egyes szavaiból — talán kissé felesleges volt ez — a hálború kimenetelére vonatkozólag kétséget lehetett kiérezni, (vitéz KeresztesFischer Ferenc belügyminiszter: Aki így akarta -magyarázni!) A mi felfogásunk szerint mindén erőt összpontosítani kell ennek a háborúnak a megnyerésére, mert egyenesen élet-halálkérdés magyar fajtánkra és hazánkra nézve, hogy ezt a háborút minden körülmények között megnyerjük. Ez nekünk szent meggyőződésünk és mi azt szeretnénk, ha a belügyminiszter úrból éppen ilyen fanatikus hit áramilana kies hatná át az egész közigazgatást is a legalsóbb tisztviselőikig. Ennek alapfeltétele természetesen elsősorban a honvédség, más ors or ban a közrendészeti szervek hivatásuk teljes magaslatán léte, de ezenkívül belső szociális helyzetünknek kigyensúlyozása ifi. Igen gyakran hallunk ki jelenít léseket, hogy 1918 nem fog megismétlődni. Olyan gyakran halljuk ezt, hogy szinte köztudatba, megy, hogy minden háborúnak szükségszerű következményei az 1918-ashoz hasonló események. Ezt helytelennek tartom. (Ügy van! a szélsőbaloldaton.) Ha ugyanis ezeket a, kijelentéseket hallja, az ország népe, ez egy okkal több arra, hogy nyugtalanul figyelje a háború kimenetelét. Egyébként nagyon érdekes, hogy azok, akik ma annyira emlegetik 1918-At, legalábbis nagyrészt közös* fronton harcolnak azokkal, akik az 1918-as eseményekben tevékenyen résaítívettek. (Ügy van! Ügy van! d szélsőbal oldaton.) Mi 1918—19-ben életünk kockáztatásával harcoltunk a nemzeti eszméért, hazánk megújulásáért valamin* a vörös veszedelem ellen. Legyenek nyugodtak, t. Ház, ha arra kerül a sor, mi ott leszünk ,a legelső vonalban (Ügy van! a szélsőbalöldalon.), de biztos vagyok benne, — nagyon jól emlékszem erre a, háború-