Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-300

Az országgyűlés képviselőházának 300. ütése ÎÙ4È október àO-àn, péntekeri. 135 A törvényhatóságokra,-' valamint Kárpát­aljára vonatkozó eme rendelkezések folytán mintegy ötvennel fog emelkedni a felsőház tag­jainak ezidőszerinti száma. Minthogy a javas­lat tartalma szerint a felsőházi tagok válasz­tására jogosult főrendi családok által megvá­lasztható tagok száma a törvényhatóságok ki­küldötteinek számától függetlenítve csupán néggyel lesz magasabb, indokolt, hogy a vá­lasztott felsőházi tagok mellett más kategóriák eredeti száma is növekedjék. Ugyanis az új választójogi törvény folytán, valamint az ismé­telt területvisszacsatolásokkal a képviselőház tagjainak száma mintegy 104-gyel meghaladta a felsőház létszámát, így a két Ház közötti kez­deti számbeli egyensúly jelentős mértékiben megváltozott. Ezek a szempontok magyaráz­zák a javaslatnak ama rendelkezését, hogy az államfő által élethossziglan kinevezhető felső­házi tagok száma huszonöttel gyarapszik. Így fokozott mértékben Valósítható meg az a köz­érdekű követelmény, hogy a közéleti érdemek­ben gazdag férfiak kinevezhetők legyenek a felsőház tagjaivá, ahol képességeiket és élet­tapasztalataikat a köz szolgálatának) szentel­hetik. Érintetlenül hagyja a javaslat a méltósá­gok vagy hivatalok alapján felsőházi tagságra jogosultak kategóriáját. Amennyiben itt mégis jogos vagy méltányos igények jelentkeznének, azok minden bizonnyal az államfői jog gya­korlásának keretében mindenkor kellő kielégí­tést fognak nyerni. További rendelkezései a javaslatnak, így a választandó póttagok számának megál­lapítása, a különböző választások idejének szinkronizálása mind olyan szükséges mó­dosításai az alaptörvénynek, amelyeket a végrehajtás során szerzett tapasztalat tett idő­Bzerűvé. Az idegen megszállás ideje alatt in­gatlanukat hatósági intézkedés következtében elvesztett főrendiházi tagságra jogosult csalá­dok tagjai részére biztosított kedvezmény pedig közérdeket szolgál és a méltányosság követel­ményeinek tesz eleget. Mindezekre tekintettel, minthogy a javas lat egyfelől a szükségszerűség parancsolatával jelentkezik, másfelől pedig a működéséhez fűzött reményt beváltó felsőháznak, mint a Szent Korona akaratelhatározása egyik alkot­mányos főszervének struktúráját lényegileg nem érinti és így biztosítva van, hogy az to­vábbra is a különböző és jórészt független értelmiségek kiválóságait foglalja magában, mondom, mindezekre tekintettel a kormány és a belügyminszter úr személye iránti teljes bizalommal a javaslatot általánosságban el­fogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Gróf Festetics Do­monkos. Elnök: Gróf Festetics Domonkos képviselő urat illeti a szó. Gróf Festetics Domonkos: T. Ház! Egy olyan törvényjavaslat fekszik előttünk, amely valójában már régóta élt bennünk, mert min­denki meg volt győződve arról, hogy a felső­ház és a képviselőház között valami egyen­súlyi állapotot kellene teremteni. Amidőn ezt a törvényjavaslatot kézbevettem s utána néze­gettem a dolognak, az a vélemény alakult ki bennem, hogy valóban szükség volt itt úi helyzet teremtésére. A felsőházi tagságok ügyének új rendezése nemcsak helyi jelentő­ségű, mert lelki változást is fog előidézni országszerte és segítségével el fogunk jutni oda, hogy az ország is több bizalommal tekint­sen a törvényhozásra, annak összességére, mint ahogyan* sajnos, eddig tekintett. Az ' előttem szólott Mikó képviselőtársam és barátom szavait jóleső érzéssel hallgattam, „mert olyan hangokat ütött meg, amilyeneket nem nagyon sokszor hallunk. Nagyon jólesett nekem, hogy egy pl y an magyar ember beszél így, aki 20 évig nehéz kisebbségi sorban élt, annak minden baját, nehézségét végigszenvedte és azokban a nehéz időkben önzetlenül állott a, harcok közepében, ö olyan hangot hozott ide, hogy a szociális, megértés« a szociális dolgoknak megoldása a nemzetnek sorsdöntő kérdése kell, hogy legyen. Kell, hogy ezek a dolgok középpontjában legyenek és ezek azok az alapok, amelyeken a törvényhozást is fej­eszteni kell. Hallottuk itt a túloldalról, hogy az egès» lelsohaz struktúrájában, főleg a nagybirtok, a laagytdke van képviselve és alig vannak olya­nok, akik a íöldmívesosztályból, a munkásosz­tályból kerültek ki. T. Ház! En azt hiszem, hogy " a szociális kérdés megoldásának szükségességét ma már minden magyarnak be kell látnia, le­gyen az nagybirtokos, kisbirtokos, pénzügyi em­ber, iparos, vagy kereskedő. Tisztában kell lenini azzal, hogy ma igenis a nagybirtoknak is a szo­ciális kérdések jegyében kell a dolgokat néznie s a nagytökének is a szociális gondolat jegyében kell a kérdésekkel foglalkoznia. (Ügy van! jobbfelől.) Bizonyos vagyok abban, hogy az eljövendő időkben ez a, kérdés fog dominálni a magyar törvényhozás berkeiben is. Valóban eszembejutnak II. Vilmos császárnak 1914-ben, a háború kitörésekor mondott szavai: A mai naptól kezdve nem akarok pártokat látini, ha­nem csak németeket! Nálunk is eljött az az idő, amikoir nekünk félre kell tennünk minden világnézeti harcot, minden pártkérdést. A nemzet háborúban van és a törvényhozás két Háza, amelynek szükség­szerűen kell bírnia a nemzet bizalmát, ne áll* jon még látszólag sem szemben egymással, ha­nem igenis szükség van arra és minden tör­vényhozónak kell, hogy ez szent meggyőződése legyen, hogy'a törvényhozásnak egy úton kell haladnia-, a szociális megértés útján, a szellemi szelekció útján, a tehetségesek felemelésének útján és nem szabad kitenni a törvényhozást annak, hogy a külvilág nevessen azon, hogy esetleg itt 'differenciák vannak a felsőház és az alsóház között. Itt egy nemzetet képviselünk mindnyájan ég nekünk szent kötelességünk, hogy ennek a nemzetnek a mai nehéz időben a szellemi és lelki politikai vezetést megad­hassuk. T. Ház! Áttanulmányoztam, az egész világ Parlamenti rendszereit és majdnem azt mond­hatnám, hogy az államok 90 százalékábatn a két« kamarás rendszer dominál. Majdnem minden államban két kamara van és itt bátor leszek egyes államokat felsorolni. Például Afganisz­tánban a felsőház 22 tagból áll, az alsóház ugyanakkor 116 tagból. Egyiptomban 147 a sze­nátusi tagok száma, ugyanakkor az alsóházban 264 tag foglal helyet. Argentínában például 30 a szenátusi tagok száma, 158 az alsóházi tagok létszáma. Bolíviában 24 a felsőházi tagok száma, az alsóházban 70-en foglalnak helyet. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisz­ter: Azoknak egészen más a szerepük.) Tehát jóval kevesebb a felsőházi tag. Folytatom a felsorolást. Bulgáriában egykamarás rendszer

Next

/
Oldalképek
Tartalom