Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-300

126 Az országgyűlés képviselőházának 300, ülése 1942 október 30-án, pénteken. Dugu.it elveit vette iát, amikor alkotmányát kialakította. (Maróthy Károly: Igen, de tekintélyi: (államban s ez nagy különbség!) Talán elegendő» ha a deklarációval ennyiben foglalkoztam. Beszédem tulajdonképpeni anyagára rá férve, méltóztassék most megengedni, hogy néhány szót fűzzek ahhoz az elgondolásában és kiépítésében igazán rendkívül mélyenszántó beszédhez, amelyben Kossuth Pál t. előadó úr a törvényjavaslatnak nem csupán rendszerét és tartalmát fejtette ki előttünk, hanem azon túlraenöleg a javaslatnak politikai jelentőségét is megfelelően méltatta. De éppen mert beszédjének ez a nagyvonalúsága kézenfekvő, úgy érzem, jó lesz, lut elöljáróban állásfoglalásának egyik pontjával szemben más véleményt hangoztatok. Valószínűleg félreértésen múlt az előadió úrnak az a megállapítása, hogy a.z 1926. évi XXII. törvénycikknek rendelkezése, amely szerint a felsőházat is megilleti a törvénykezdeményezési jog, eredményezte azt, hogy a most tárgyalásra került javaslat szövegét a kormány a felsőházban nyújtotta be. A tévedés nyilvánvaló, mert hiszen a kez deményezés joga azt jelenti, hogy a felsőház maga, illetőleg tagjai jogosultak iniciálni törvényjavaslatokat. Itt másról volt szó, hogy a kormány egy elsőrendűen a felsőházat illető javaslatának szövegét elsősorban a felsőházzal tárgyaltatta. Legjobb tudomásom szerint, amióta a felsőház működik, tehát 1926 óta a felsőház egyetlenegy esetben sem élt n törvénykezdeményezés jogával és a kormány is javaslatait ^ minden esetben az alsóházban terjesztette eilő. Ez a&t mutatja, hogy a valóságban nem gyakoroltatott az az 1926 : XXII. te. indokolásában megtalálható lehetőség, hogy a felsőház tagjai törvényeket kezdemé< nyezhetnek. Azt hisszük, a jövőt illetőleg, kívánatos is volna, hogy^ a most tárgyalás alatt állóhoz nem hasonló jellegű törvények iránt a javaslatétel minden esetben a képviselőházban történjék meg. Valószínűleg ez a kormánynak is az álláspontja, s végtelenül örülnék pártom nevében is, amennyiben ebben az irányban megfelelő kormánynyilatkozat hangoznék el. Méltóztassanak megengedni nekem azt, hogy amikor a törvényjavaslatnak, á szövegét tárgyalom és annak szellemét próbálom pártom szempontjából a Ház előtt kifejteni s értékelni, már előre kijelenthessem, ho°-y a Ja vaslat szövegével egyetértek, azt elfogadom, Néhány szóval rámutatok azokra a körűimé nyékre, amelyek részemről lelki szükségességgé teszik azt, hogy ilyen votumot nyilvánítsak. Az első momentum, amely engem arra sarkal, hogy ilyenértelmű nyilatkozatot tegyek, mindén bizonnyal az, hogy cl Zr •&•• helyzet, amelyben Magyarország ma van, — s amelybe sorsának különösen kegve«. szerencsés alakulása folytán a legutóbbi négy évben került — a kormány egyenesen kötelességgé tette, hogy ezzel a javaslattal a parlament elé járuljon és felhatalmazást kérien annak az egyenlőtlenségnek kiküszöbölésére, amely 16 év alatt a felsőház és az alsóház számereje között kialakult. Mélyen t. Ház! Aki visszagondol annak a Szerencséitllenségnek mélységére, amely bennünket a múlt háború végén ért; aki le tud pillantani a szakadéknak szinte alig látható fenekére, amelybe Magyarország akkor lezu-, hant; aki visszagondol az 1918. évvégi, majtl az 1929. évi eseményekre s ma is lelkét ; mélységes gyászba burkolva idézi fel a trianoni békeszerződés megkötésének időpontját, az tudja csak megérteni, hogy a, lelkeknek milyen mértékű felszabadulását jelentették azok az események, amelyek 1938 után a magyar Szent Korona egykori gyöngyei közül rendre egymásután újabb meg újabb darabokait kapcsoltak vissza a Korona testéhez. De amikor a Felvidék magyarlakta részei; amikor Kárpátaljának egésze; amikor Erdély északi fele; s amikor a Délvidék egy része ismét visszacsatoltatptt a. Szent Korona testéhez, nyilvánvaló módon gondoskodni kellett arról, hogy ezeknek a területeknek a lakossága az ország törvényhozó hatalmának gyakorlásában megfelelő módon tudjon részesülni. Ez a jóvátétel, ez a korrekció a képviselőházat illető

1 eg mindenkor azonnal és lehetői eg teljes mértékben meg is történt. Aki azonban össze» hasonlítja — amint az előadó úr is tette és amiint a javaslat indokolása is tartalmazza — a felsőháznak, valamint a képviselőháznak ezidőszérint való létszámát azzal a létszámmal, mely 1926-ban jelentkezett, aiz világosan látja azt. hogy az erőviszonyok éppen a területváltozásokkal összefüggő törvényhozási intézkedések folytán látszatra lényegesen eltolódtak a képviselőház javára. In ultima analisi- veszélyt ez nem jelenthet, mert a felsőház összetételénél fogva nem olyan jellegű politikai tényezője a parlamentnek, mint az alsóház, — a felsőház nem buktat kormányokat, amint az alsóház megteheti. Ennek ellenére éppen &

r legújabb időkben történt fontos törvényalkotások, melyek értelmében a két Ház az ország sorsára döntő kérdésekben együttes üléseken határoz, kívánatossá, sőt szükségessé tetteik, hogy kifelé deklaráltassék a két Háznak legalább megközelítő számbeli egyenlősége. T. Ház! A számbeli kiegyenlítés túlnyomó részben ugyanazoknak az alapelveknek a figyelembevételével történt, amelyeken az 1926. évi XXIL te, felépült. Nevezetesen elsősorban a törvényhatósági kiküldöttek^ számának, szaporításával. Azután a kinevezés alapján a felsőházba bekerülhető tagok számának növelésével. Harmadsorban a főrendi családok által választott, tagok

1 számának némi emelésével. És végül a Kárpátaljáról behívandó felsőházi tagok számának megállapításával. Ha ezeket a módosításokat mélyebb értelmükben egyenkint vizsgáljuk, akkor elsősorban a törvényhatósági kiküldöttek számának növeléséről kell megemlékeznünk, ezen a címen emelkedik le<rmká,bb a felsőház tagjainak száma* Annakidején, amikor az ^fi'XXIT. te. javaslata a nvilvánosság elé került, a szakirodalom, s később a nemzetgvűlé« is örömmel vette annak a gondolatnak újra feltámadását, hogy az egykori köveikül dés eszméje újra megtestesült — bár a felsőházban — a magyar alkotmányjogban. Éonen íay örömmel kell most köszön tenünk a^t. hogy amikor a kor mány javaslata a felsőházi tagok'számát jelentősen szaporítja, elsősorban azok számát ^nagyobbítja, akikről fel tehető az, hogy a. közéletben már korábban is forogvan- annak űtvesztoit megismervén, megfelelő noli ti kai előiskola után lépnek be a pari áment tagiai közé s tud

; nak ott szolgálatot tenni a hazának, a magyar közéletnek. ' MTT™ Mélyen t. Ház! Bizonyos tekintetben felfünŐ rendelkezése a törvényjavaslatnak az, hogy a kinevezés alapján bekerülő felsőházi