Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-298

Az országgyűlés képviselőházának 29S. is tudjuk emelni a termelést, a háborúban álló hadsereg fogyasztása annyira megnövekedik, hogy a polgári fogyasztás számára feltétlenül kevesebb marad. r Márpedig a háborús igényeket iki kell elégíteni, ez pedig röviden azt jelenti, hogy le kell mondani és takarékoskodni kell. (Bajcsy-Zsilinsaky Endre: És kevesebbet kell kiszállítani!) Ha a képviselő úr ismerné az adatokat, akkor máskép beszélne. Ne érezzük azonban ezt áldozatnak, hanem érezzük a közérdek szolgálatának és teljesítjük abból a lelki szükségletből fakadóan, hogy méltóknak kell lennünk nekünk, akik itthon vagyunk, azokhoz, akik kint védik a hazát. (Ügy votait Ügy van! Elérik taps a jobboldalon.) Elvégre azt, hogy itthon, aránylag távol a veszélyektől, néhány dologról le keil mondani, magyar ember nem veheti nagyon a szívére. Az idegen fajúak tulajdonsága, hogy mindent akarnak, (Mozgás, — Elnök csenget. — Rajniss Ferenc: Hol van ebben az ellenzék?) Ezt a kötelességet azonban teljesítsük egyenlő mértékben. (Rajniss Ferenc: Mi ketten?) Akár mi ketten is. Mindenesetre jó lesz, mert akkor a képviselő úr lényegesen többet fog áldozni a jövőben, mint eddig. (Élénk derültség a jobboldalon. -— Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Rajniss Ferenc: Ez költségvetési bölcseség, mondhatom!) Szóval ezt a kötelességet teljesítsük valamen-nyiten, igenis, egyenlő mértékben és törekedjünk arra a bizonyos szociális igazságra. Mélyen t. Ház! Éppen ezért, bár a háború költségei és a költségvetés deficitje óvatosságra kellett, hogy intsenek, mégis igyekeztem a szociális kérdések megoldásának^ teret engedni a költségvetésben. Szociális jellegű kiadások címén a tavalyi 210 millióval szemben 250 milliót irányoztunk elő. Negyedmilliárd szociális célokra a magyar költség* .vetésben: azt hiszem, néhány év előtt ismeretlen fogalom volt. (Ügy van! jobbfelől.) Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap javadalmazását, amely 1942-ben 80 millió volt. 103 millióra emeltük fel. Hogy mire fordítjjuk ezt az összeget, arról majd a belügyminiszter úr fog nyilatkozni tárcájának tárgy allais a folyamán. Megszerveztük a munkásházak építését, előmozdítva azt különböző kedvezmynyekkel. Tervhevette a kormány, az ipari családi munkabérek felemelését, tervbevettük a költségvetésben a háború ellenére még jónéhány szociális kérdés rendezését, így például —• hogy csak a kultusztárca témáiról beszéljek —- a kántorkérdés rendezését, (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) a lelkészi korpótlék rendezését, a isegédlelkészi kongruák szabályozását, a helyettes tanárok várakozási idejének megrövidítését s a különböző tisztviselői státuszok javítását. Ezzel mélyen t. Ház, rátérek a köztisztviselőik helyzetére. (Halljuk! Halljuk!) Őszintén beszélek: itt a legnagyobb kérdés az, hogy a létszám szakadatlanul emelkedik. Megengedem, hogy okkal emelkedik, — hiszen a feladatok sora folyton bővül, különben nem is engedném az emelkedést — de ha a tisztviselői kar maga is hozzá akar járulni sorsa javításához, akkor kérnünk kell, hogy maga is igyekezzék egyszerűsíteni munkáját saját hatáskörében.! (Helyeslés jobbfelől.) Mert lehet! Támogassa a korín án

y azirányú törekvését, hogy a további létszámemelkedéseket megakadályozza. A mi ideálunk sem az, hogy sok rosszul fizetett tisztviselővel lassan adminisztráljunk, a mi ideálunk ülése 1942 október 23-án, pénteken. 103 a kevés, jól fizetett tisztviselő és a jó adminisztráció. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Ki akadályozta meg? — Elnök csenget. — Kunder Antal: Miért nem csinálják?! — vitéz Imrédy Béla: Huszonötezer cséplési ellenőr van például! — Kunder Antal: Sztramoróezy bővít kétezer tisztviselővel ! — Kajniss Ferenc: Huszonötezer cséplési ellenőrit Elnök: Méltóztassanak csendben maradni. Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: A kormány meg kell, hogy kívánja a tisztviselőktől azt, hogy a bevonultak munkáját is elvégezzék. Ez kétségkívül új ás nagyobb megterhelése a tisztviselői karnak, több időt kell rászánnia munkájára, éppen ezért a kormány háborús külön munka-átalányt fog a tisztviselők résziére rendszeresíteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez a háborús különmunka-átalány két részre fog oszlani: egyik része a fizetési osztályokhoz fog igazodni, másik részénél azonban — bár tavaly jelentős mértékben felemeltük a családi pótlékot — ismét a gyermekek száma lèsz a döntő. (Élénk helyeslés a jobboldalon. — Rajniss Ferenc: Ez a lényeg! — Egy hang a szélsőbaloldalon: És a nyugdíjasok?) Egy kis türelmet kérek, mert egy mondatban nem tudok minden gondolatot elmondani. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Ugyancsak rendezni kívánja a kormány a nyugdíjasok családi pótlékát is, (Helyeslés.) amelyet múltkor nem emeltünk fel. Ennek arányos felemelését fogja a kormány javasolni. (Helyeslés.) Mélyen t. Ház! Harmadik szempontnak említettem a pénzügyi szempontot, azt. hogy mindenre előteremtsük az anyagi fedezetet, biztosítsuk r nemzetgazdaságunk és pénzügyeink egészséges alakulását. E téren is igen nagy feladatot keil megoldanunk, itt valóban mozgósítanunk kell. A fedezet előteremtésénél természetesen figyelembe kell venni a magángazdasági érdekeket is, amint hogy a magángazdaságtól is elvárjuk, hogy a közérdeket figyelembe vegye, ' Az államháztartás szükségleteinek anyagi fedezetét elsősorban íis természetesen adóztatás útján kívánja a kormány előteremteni. E célból az elmúlt évben új adót vezettünk be, meglévőket felemeltünk és tökéletesítettük a kivetési eljárást, aminek úján az igazságos, a lehetőleg arányos teherelosztást kívánjuk megvalósítani. Ennek meg iís volt az eredménye, főképpen a jövedelemadó, a kereseti adó és különösen a társulati adó terén. Ezirányú intézkedéseinknek köszönhetjük, bogy a folyó évben szeptember végéiig adóbevételeinkből nemcsak rendes kiadásainkat tudtuk teljes mértékben fedezni, hanem ezenkívül a háborúban való fokozott részvételünk folytán nagymértékben megnövekedő rendkívüli kiadásaitoknak — tehát a hadfelszerelési és hadviselési költségeknek — 30 százalékát is. Bár ezek a számok határozottan kedvezőek, — amiért, valljuk be, az elismerés elsősorban a magyar adófizetőnek jár, mert hilszen ő viseli ennek terhét — (Úgy van! Ügy lían! jobbfelől.) — azért mégis tekintetbe kell venni, hogy a háborús terhek még nem az egész évben érvényesültek teljes súlyukkal, és számolni kell a háború folytatásával fokozódó terhekkel is; másrészről természetesen az összehasonlítás téves képet ils nyújthat, mert annak a kérdés r;ek eldöntésénél, hogy az állami hiteligénybevétel terén milyen messzire szabad mennünk, a leggondosabban és a legkörültekintőb-