Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-278
364 Az országgyűlés képviselőházának Beszédemet Mécs László egyik örökéletű versével zárom, amelyet a parasztokról írt és amely igen aktuális ennél a javaslatnál. Azt mondja Mécs László a »Parasztok« című versében: » .. .Komolyak- Konokul kemények. Kevélyek. Mintha átaludtak volna ezer évet: ma is olyanok még, mint mikor Szent István felnégyelte Koppányt, új hitet tanítván. ... Amit ők a földből kitermeltek borban, búzában, emberben, vágyban; minden korban mindig azzal űztek lánckereskedelmet börzék, diplomaták, világtörténelmek, az egész ragyogó parazita élet. ... Aki őket egyszer megszervezi szépen. kitűzi a béke csillagát az égen, meghozza a munkás, nagy törvényű rendet, mellyel jó emberek s csillagok kerengnek, lázmentes parasztok dalával dolgozva, századok nyugalmát kiegyensúlyozza.« Ismételten üdvözlöm a miniszter urat a javaslattal kapcsolatban és pártunk nevében a javaslatot elfogadom. (A szónokot üdvözlik.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Thassy Kristóf! Elnök: Thassy Kristóf képviselő urat illeti a szó, Thassy Kristóf: T. Képviselőház! A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló törvényjavaslatot már régen vártuk és éppen ezért, mivel régen vártuk, örömmel fogadom, örömmel fogadom különösen azért, mert végre már ebben az országban^ is történik valami megmozdulás az agáráérdekek ( felkarolására, az agrártársadalom megsegítésére. Mivel meg vagyok győződve arról, hogy minden fillér, amelyet a mezőgazdaság szolgálatába állítunk, amelyet a mezőgazdaság fejlesztésére fordítunk, busásan meghozza kamatát; hogy minden befektetés s minden olyan áldozat, amely az ország legnagyobb osztályának, a gazdaiosztálynak érdekében történik, ezen az osztályon keresztül naagának a nemzetnek érdekében áll, a törvényjavaslatot úgy a magam, mint pártom nevében elfogadom. Mindnyájan tudjuk jól, hogy hazánkban a mezőgazdaság még nagymértékben fejlesztésre szorul. Még nagyon sok a tennivaló ezen a téren. Ha azt akarjuk, hogy minél rentábilisabban^ tudjunk termelni, fejlesztenünk kell termelésünket, fokoznunk kell a terméseredményeket, fokoznunk kell termelésünk hozamát, csökkentenünk kell a rezsit és olcsóbbá kell tennünk a termelést, mert csak ebben az esetben tudjuk megtalálni számításainkat. Misem természetesebb, mint az, hogy örömmel kell fogadnunk a kormánynak minden olyan megmozdulását, amely a gazdák érdekében történik és így örömmel kell foáradnunk ezt a javaslatot is, mert ennek a javaslatnak az a célja, hogy ebből a szegény agrrárállamból a mai viszonyokba jobban beleilleszkedő, a mai körülményekhez alkalmazkodóbb, gazdagabb agrárországot teremtsünk. Tudatában vagyok annak is, hogy ezt a fejlesztést nem lehet máról-holnanira erőszakkal keresztülvinni, hanem lassanként, helye» irányban haladva, fokiól-fokra, állandó műn • kával kell a gazdatársadalmat rászorítani arra, hogy többet és jobban törődjék sajátos, ülése 191*2 július 7-én, kedden. magával, hogy jobban szívén viselje a maga sorsát és hogy necsak számbeli túlsúlyban legyen fenntartó eleme ennek az országnak, hanem tudását gyarapítva, szorgalmas munkájának gyümölcsében gyönyörködve, életszínvonalát felemelve, az ország vezetésében is nyugodtan elfoglalhassa azt a helyet, amely őt ntt tulajdonképpen megilleti. Ügy hiszem, hogy a törvényjavaslatnak is ezek az alapgondolatai, és ezekből az alapgondolatokból kiindulva mindent meg kell tennünk, hogy egy életerős, tettrekész, földjét, hazáját híven szerető, vagyonilag is független gazda osztályt teremtsünk, amely gazdaosztály ennek a hazának nem mostohagyermeke, nem a törvényeknek és rendeleteknek engedelmeskedő rabszolgája, hanem igenis, a parancsokat és rendeleteket alkotó, azokat végrehajtó intézkedő eleme lesz. Erre kell törekednünk és ezt a törekvésünket minden tekintetben keresztül is kell vinni, hogy Magyarország a magyaroké legyen és maradjon. Nem tűrhetjük azt, hogy ebben az országban bárkinek is több joga, jobb megélhetése legyen, mint a magyar gazdának. A mezőgazdaság fejlesztésének első és legfontosabb feltétele volna a helyes árpolitika. A mezőgazdasági termények árait összhangba kell hozni az ipari termények áraival. Hiába akarunk többet és jobbat termelni akkor, amikor a termelő nem találja meg a számítását. Nem lehet, legfeljebb csak ideig-óráig lehet termelésre kötelezni a gazdát akkor, amikor a rendes polgári hasaiia nincs meg, amikor munkájára csak ráfizet, amikor ahelyett, hogy jövedelme lenne, szorgalmas, nagy munr kajának gyümölcse csak az eladósodás lesz. A mostani árpolitika mellett a gazda lassankint lerongyolódik, gazdasága egészen lezüllik, holt leltára tönkremegy, állatállománya elfogy, a túlságosan magas ipari árak és az iparcikkek hiánya miatt nem tud pótlásról, felújításról gondoskodni. Nincs vas, nincs bőr, nincs szíj, nincs ruha, nincs pokróc, nincs zsák, nincs cement és még sok minden nincs, amire a gazdának szüksége volna. IIa pedig valamit meg is tud szerezni, azt méregdrágán tudja megszerezni és ezáltal a hiányokat nem tudja kiegészíteni, a hibákat nem tudja kijavítani, elkedvetlenedik és bizonyos apátia yesz erőt a gazdán, amikor nem találja meg érdemes és szorgalmas munkájának megfelelő ellenértékét. Az ipari cikkek árának megállapításánál az árkormánybiztosság a nyersanyag árából indul ki, ehhez hozzászámítja a termelési költségeket, a munkabéreket, a munkadíjakat és ezek alapulvételével és bizonyos haszon hozzászámításával állapítja meg az ipari cikkek árát. A mezőgazdasági cikkek áránál ezzel szemben teljesen hiábavaló volt az (érdekképviseleteknek az a törekvése, hogy a gazdaságban is^ az úgynevezett kalkuláció alapján állapítsák meg a terményárakat. Hiába kérték, hogy a termelési költségek, a napszámbérek és az ipari cikkek árával kapcsolatosan a termények árait is megfelelő nívóra emeljék fel. Ez helytelen árpolitika és nem lehet kívánni, hogy addig, amíg ezen változtatás nem történik, a gazda többet termeljen, mert nem lehet kívánni azt, hogy többet ráfizessen. Ezen az árpolitikán sürgősen segíteni kell, és ha ez a változtatás megtörténik, ha a gazda ebben az országban nem lesz csak szenvedő
