Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-269
Az országgyűlés képviselőházának hogy minél több gyermek szülessen, hogy betelhessék a nagy magyar állam, Hogy húszmillió magyar éljen a Duna medencéjében. Itt van a családi tandíj kérdése. Mindig azt mondják, hogy abból a nagy falusi medencéből kell merítenünk, hogy az értelmiségi osztály frontján beálló házagokat kitöltsük. Érdeke tehát a nemzetnek, hogy a kisgazdák, a földmunkások, a kisiparosok, a cselédek, a munkások értékes tehetséges gyerekei ne libapásztoroknak, ne gazdasági cselédnek menjenek, hanem tanuljanak, mert különben számos érték vész el a nemzet számára. A jó Isten a megmondhatója annak, hogy hány libapásztorban veszett el egy kiváló államférfi, egy «kiváló sebészprofesszor, kiváló festőművész, mérnöki vagy bármi. Igenis elő kell segítenünk a családi tandíjrendszer bevezetésével, hogy a többgyermekes családoknál a harmadik gyereket az állam ingyenesen iskoláztassa, mégpedig az elemitől végig. az egyetemig. Ezek mind olyan követelmények, amelyek teljesíthetők, nem is kerülnek olyan sokba, és fontos nemzeti érdekeket szolgálnak. De ne feledjük el azt sem,.hogy a több tudás egyszersmind nagyobb kenyeret is jelent. Es ha már itt tartunk, hogy az intelligencia hézagainak pótlásáról van szó, rá kell mutatnom arra, hogy a magyar középosztály, értelmiségi psztály egyrésze önhibáján kívül kiesett sorainkból. Nem beszélek azokról, akik ősi jussukat elkártyázták, vagy Montecarlóban elmulatták, hanem beszélek azokról, akik a rossz gazdasági viszonyok következtében, tehát mert más keresti pályán voltak, elvesztették exisztenciájukat. Ezeknek a pótlásáról gondoskodnunk kell, és honnét vegyük! Csak onnét vehetjük, ahol a legegészségesebb a magyar, és amely osztály a legjobban megőrizte a ragaszkodást az ősökhöz, a hagyományokhoz. A magyar paraszt osztályból kell nekünk a következő intelligenciát kitermelnünk, és ezt csak úgy tudjuk elérni, ha megfelelő iskolatörvényekkel gondoskodunk ennek lehetőségéről. A családvédelem egyik fontos, lényeges része a gyermekmunka megtiltása. Borzasztó látvány az egy érző magyar szívre, amikor látja azt a kis (fejletlen gyereket, amikor nehéz munkára befogják. Befogták a múltban is. Miért 1 Mert olcsó napszám volt. Ugyancsak befogták azt az asszonyt is. Pedig nekünk kötelességünk, hogy a gyermekeket megóvjuk ezektől a munkáktól, és az asszonyt, az édesanyát visszaadjuk a családnak. Nem lehet egy művelt országban a XX. században eltűrni, hogy az apa, az anya elmegy a munkába, a gyermeket bezárják a szobakonyhás kis lakásba, és a gyerek egész nap a macskával és a kutyával játszik, esetleg tüzet csinál, felgyújt valamit, vagy az egészségében kárt tesz. Nem lehet az anyát elvonni a családjától. A férjnek, az apának kell olyan fizetést adni, őt kell olyan keresethez juttatni, hogy családját becsülettel el tudja látni. Mert ez a társadalmi osztály az, amely nem fogad nevelőnőket, szoptatós dajkákat a gyerekek mellé, hanem maga akarja szoptatni, maga akarja becsülettel felnevelni. Ugyancsak ehhez a témakörhöz tartozik a házasságok fokozottabb védelme. A válások megnehezítése, a próbaházasságok, a pajtásházasságok megszüntetése, amelyeknél összeállnak, házasságot kötnek minden lelkiismeíretfurdalás nélkül abban a tudatban, hogy ha nem 269=. ülése 1942 június 19-én, pénteken. 87 sikerül, akkor megpróbálkoznak másutt, mert könnyen megy a válás. A válásokat a nemzet érdekében a legerőteljesebben meg kell szorítani és a házasság szentségét tiszteletben kell tartani. Én a magam részéről — mondhatnak maradinak, klerikálisnak — a polgári házassági törvény revizióját követelem. Teljesen magamévá teszem bibornok hercegprímásunk, Serédi Jusztinián javaslatát, mely a vagylagos polgári házasság mellett szól. Ha valaki egyházi áldásiban is akar részesülni — senkit oda kötéllel nem húznak be a templomba —, ha valaki az egyházzal is meg akarja áldatni frigyét, ezt a házasságot csak ott lehessen feloldani, ahol a házasság szentségét felvette. Ez természetes. De én nagyon sok mindent tapasztaltam már az életben. Láttam szabadkőműveseket, akiknek, mikor meghaltak, a családjuk nagy parádés _ egyházi temetést akart rendezni, pedig a férji vagy az apa szabadkőműves volt, átkozta, szidta és megvetette az egyházat, de a parádéból a család a temetésen ki akarta venni a részét. így vagyunk az egyházi esketéseknél is. Ha valaki a jó Isten előtt akarja megkötni a frigyét, az menjen tiszta szívből, meggyőződésből az oltár elé és ha így ment oda, akkor ne is lehessen elválni csak egyszerű bírósági ítélkezéssel, hanem csak az egyház választhasson el, amint csak az egyház kötheti meg a házasságot. A magam részéről itt a képviselőháziban ily irányú indítványt ifogok majd beterjeszteni. (Az elnöki emelvényen kigyullad a beszédidő lejártát jelző zöld lámpa.) Mélyen t. Képviselőház, tisztelettel kérek félóra meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni 1 ? (Igen!) A Ház a kért félóra meghosszabbítást megadja. , Meskó Zoltán: T. Képviselőház! Nagyon fontosnak tartom a családi választójog kérdését. Annakidején, 25 évvel ezelőtt itt a ^Képviselőházban felvetődött a plurális választójog kérdése. Boldog emlékű Andrásy Gyula vetette fel. Sokan ellene voltunk, mert a több iskolához akarta ezt kötni, a diploma szerint akart valakinek kétszeres, háromszoros szavazatot biztosítani. Amennyire elleneztem ezt a tervet, anynyira mellette vagyok a családi választójognak. Igenis meg kell különböztetni azt a családapát, aki nagy családot nevel, azzal szemben, aki agglegény, vagy akinek családja nincs. A családapa a nemzetnek mindenesetre értékesebb tagja és így indokolt, hogy kiskorú gyermekei nevében is gyakorolhassa szavazati jogát. A legkényesebb ezeknél a családvédelmi dolgoknál, mélyen t. Képviselőház az, hogy mindenkinek legyen féltenivalója ebben az országban. Ha a munkásember félti az ő munkahelyét, vagy a kiskereskedő félti az ő keres; kedését, az ő szatócsüzletét, a tisztviselő félti az íróasztalát, a kisgazda a portáját és ezt a, sok kis dolgot összeadjuk akkor megkapjuk magát azt a nagy dolgot, amit hazának kövezünk-és ha mindenkinek van valami kis feltenivalója, akkor mindenki félti magát a hazát is. Nekünk olyan emberekre van szükségünk, akik valóban a hazát féltik, mégpedig nem ölnzésből. Hiszen éppen a legszerényebb néposztálynál láttuk a világháborúban is, hogy olyanok védték kint a 'hazát akik etbből a hazából egy kapavágásnyi földet nem mondhattak magukénak. Önálló egyedeket kell tehát teremtenünk, és függetlenítenünk kell az embereket minden téren, mert jól tudom, hogy mindenki 12 *
