Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-269

Az országgyűlés képviselőházának által említett három-négyszeres építési ár. Ta­Ián éppen itt volna a helye egy hatósági beavat­kozásnak, az árkalkulációk megvizsgálásának. Hiszen van árkormánybiztos, mirevaló? T. Ház! Ha az új házakat nézem» azt látom, hogy mostanában márványból építkeznek. Ilyen gyönyörű lépcsőiházakat, ilyen gyönyörű mar­ványpalotákat, amilyenek ma épülnek, sohasem láttunk. A mai rendkívüli időkben különösen fontos a kislakások építése, az egy-két-három­szobás kislakások építése, egyrészt a munkás­ság, másrészt a középosztály számára- Ne ilyen luxusházakat, márványpalotákat építsünk te­hát, hanem közönséges, a mindennapi élet szük­ségleteinek megfelelő házakat, amelyek azután olcsóbb bérekért a/dhatók bérbe, mint ma. Az építési akcióval kapcsolatban a közel­múltban egy másirányú rendelkezést is tett a kormány, amely általános megnyugvást keltett. Gondoltok itt a munkás lakóházak építésére. Kétféle rendszert valósítottak meg. Az egyik rendszer a vállalatoknak teszi lehetővé, hogy bizonyos kedvező feltételekkel lakóházakat építtessenek munkásaiknak. A másik rendszer pedig lehetővé teszi, hogy maga a munkás, a gyári és ipari munkás építsen lakóházat. Erre a célra bizonyos kedvező feltételek mellett köl­csönt bocsát rendelkezésére a kormány. A ren­des újságolvasó ember ezek után elintézettnek látja a dolgot, napirendre tér felette, mondván» hogy: hiába, ez a kormány szociális kormány­zat, ime, mennyire gondoskodik a társadalom különféle rétegeiről. De mi a valóság? Az hogy azt a kölcsönt, amelyet a munkások kapnak, öt és félszázalékos kamat mellett bocsátják ren­delkezésükre. Nem kell, hogy ehhez megjegy­zést fűzzek. Másodsorban pedig: csak az a munkás részesülhet ilyen kölcsönben, aki­nek fizetése, évi bérjövedelme a kétezer pengőt meghaladja. Mit jelent az ipari mun­kásoknál kétezer pengő bérjövedelem? Az el­múlt évek, az 1938, 1939-es évek statisztikája szerint azt jelenti, hogy egy munkásnak az átlagos keresete országos viszonylatban 1100— 1200 pengő volt. Ha azóta bekövetkezett harmincszázalékos áremelkedést figyelembe veszem, akkor ezidőszerint országosan az ipari kereseti viszonyok 1500—1600 pengőre ve­hetők. Természetesen, ennek az átlagos fizetés­nek Budapesten egy kissé magasabb, vidéki vi­szonylatban egy kissé még alacsonyabb nívó felel meg. Melyik tehát az a munkáskategória, amelyiknek kétezer pengőn felül van a jöve­delem.'? Legalább 2400 pengőjének kell lenni, mert hiszen a feltételek úgy szólnak, hogy a kétezer pengőn felüli jövedelemnek huszonkétszeresét kapja kölcsönképpen, tehát 2400 pengős bérjö­vedelem mellett ennek a huszonkétszeresét, 8800 pengőt, 2200 pengőnél pedig 4400 pengőt A kormánynak ez a szociális akciója tulajdonkép­pen csak egészen szűk rétegre, a munkásságnak legfeljebb 10 százalékára korlátozódik. Hát hol marad a munkásságnak az a tekintélyes 80—90 százaléknyi része, amelynek szintén laknia kell s nincs ekkora jövedelme? Természetesen a kormányzat abból a felfo­gásból indul ki ennél a kérdésnél, h/ogy a cse­kélyebb fizetéssel bíró munkás a törlesztési részleteket talán nem tudná fizetni. Igaza van akkor, ha valóban öt és félszázalékos kamatot s az ezzel járó törlesztési részleteket veszem « zárnitásom alapjául. De azt vártuk volna a kormányzattól, hogy egy ilyen kérdés megala­pozásánál a kamatdifferenciának bizonyos ré­szét magára vállalja és legalább 3—3 5 százalé­/ 269. ülése 19%2 fánius 19-én, pénteken. 81 kos kamatozás lesz az, ami mellett lehetővé tesszük a munkásságnak családi lakóházak épí­tését. Ha én egy ilyen 3—3.5 százalékos kamato­zást veszek számitásom alapjául, akkor nyugod­tan lej ebb mehettem volna az alapul szolgáló bérjövedelem megállapításánál, mint ahogy ma ezt lehetővé tették, me-rt a mai szisztéma kizárja munkásságunk legnagyobb részét e kölcsön igénybevételének lehetőségéből. Itt van a gazdasági élettel, különösen gazda­sági életünk keresz'tényesítésével kapcsolatban a hitelkérdés. Építési problémákról beszéltem. Ismét egy konkrét esettel jövök. A közelmúlt­ban egy keresztény építész jött hozzám, aki az államtól, valamely közülettől kétmillió pengős építésre kapott megbízást. Keresztény építészről lévén szó, az illető természetesen nem rendel­kezett a szükséges tőkével, körülbelül százezer pengőnyi saját kis vagyona volt a kezdő ke­resztény építésznek, amivel bizony egy kétmil­lió pengős^ objektumot felépíteni, vagy legalább is az építésnek azt a bizonyos nívóját elérni, amely után hivatalosan a fizetést lehetővé te­szik, megkezdeni nem lehet. A szegény ember . futkározott jobbra-balra kölcsön után. Mivel a bankok, a hitelintézetek nem álltak rendelke­zésére, a végén eljutott egy zsidóhoz, aki haj­landó volt az építést finanszírozni tíz százalé­kos költség ellenében. Tíz százalék az a költség, amely természetesen egy ilyen építkezés min­den hasznát elveszi, esetleg még ráfizetéssel is jár. S ilyen körülmények között itt beszélünk nemzeti önállósítási alapról, beszélünk hitel­problémákról és arról, hogy a keresztény önálló exisztenciák hitelellátását kereskedelmi téren, ipari téren megoldottuk s ez nagyszerűen funk­cionál. Rendkívül súlyos kérdésről van szó, nem csupán tízezer embernek az exisztenciá járói. Azt olvastuk ugyanis, hogy a nemzeti önállósí­tási alap eddig körülbelül tíz- és egynéhányezer embert látott el megfelelő hitellel. Hogy ez a megfelelő hitel mit jelent, azt tudjuk: párezer pengőtől 5—10—15 ezer pengőig terjedő összeget jelent. Márpedig ha mi a zsidóság gazdasági szerepét át akarjuk venni a keresztény társada­lom kezébe... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Szíveskedjék beszédét befejezni­Horváth Ferenc: Tisztelettel kérek egy fél­órás meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbí­tást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghos­szabbítást .megadta. Horváth Ferenc: ... az ipar, a kereskedelem és a vállalkozás terén, akkor nem tízezer, hanem legalább 50—60.000, sőt 100.000 önálló exisztenciá ról lesz szó. Nem olyan önálló exisztenciákról, akiknek 5—6000 pengő alaptőkével vagy hitel folyósításával adjuk meg a boldogulás bázisát és lehetőségét. Hiszen a zsidó vállalkozás, a zsidó nagykereskedelem sokszázezerpengős, sok­szor milliós tőkével dolgozott és oldotta meg a maga gazdasági feladatait. Hát hogyan képzel­jük el azt, hogy az a keresztény kezdő emiber egy jelentéktelen kis tőkével most ugyanazt a feladatot meg fogja tudni oldani? Jönnek a stró­man megoldási lehetőségek, jönnek a tönkreme­nés lehetőségei, mert a szolid megalapozás nincs meg. Ez a kérdés semmiesetre sem olyan, hogy azt 10—20—30 milliós kölcsönösszeg rendelke­zésre bocsátásával országos vonatkozásban meg lehetne oldani. A zsidó vállalkozások sokszaz­millió, ezermillió pengő tőke felett rendelkezteik, azt akarjuk, hogy a keresztény vállalkozások

Next

/
Oldalképek
Tartalom