Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-268
Az országgyűlés képviselőházának 268. ülése 19 h2 június 17-én, szerdán. 67 csúzott el tője, mint aki többet nem tér vissza a harctérről. Közben módja volt a szovjet hadsereg felszerelését feldicsérni ez előtt az ember előtt, aki a Tiaretérre készült és a hazáját akarta megvédelmezni. T. Képviselőház! Ez a főorvos nyilatkozatokat tesz nyíltan arra vonatkozóan, hogy Sztálin sokkal különb ember, mint egy velünk szövetséges állam feje. Miért? Azért, mert a zsidókkal amaz kulánsabban bánik, emez pedig keményebben. Amkor az orosz harctérről hazaérkezett az egyik személyzeti embere, akkor az általa elmondott, reánk kedvező harctéri hírekre azt mondotta: — Hogyan képzeli maga olyan államok győzelmét, amelyek minden erkölcsi alapot nélkülöznek és ártatlan zeidókkal gyalázatosan bánnak? T. Ház! Egyik orvosának, aki megkapta a Nemzetvédelmi Keresztét és akiről tudta, hogy a Felvidékről menekült el annak idején a csehek elől, azt monldotta, hogy: »Vigyázzon, ez a háború még nem ért véget, a csehek még könynyen visszajöhetnek, mi lesz akkor magával, aki Nemzetvédelmi Keresztet kapott, ebből még magának nagy baja lehet!« De megemlítek talán egy másik esetet is. Meg kell mondanom, hogy minden ember, akivel ebben a kérdésben beszéltem és akik hozzám levelet intéztek, egybehangzóan azt mondják, hogy rendszeresen és tökéletesen folytatja a szovjet- és angolpropagandát ott a szanatóriumban, a betegekét és az alkalmazottakat ezzel terrorizálja. Nyíltan hirdeti azt, hogy a szövetséges hatalmak, tehát a tengelyhatalmaik nem győzhetnek a háborúban és felsorakoztatja a maga érveit. Orosz győzelemről beszél és úgy tünteti fel magát, hogy amennyiben ez bekövetkezik, őbelőle nagy ember lesz, aki elevenek és holtak felett fog dirigálni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Még csak egy dolgot említek fel. .Egyik -orvosa pályázni akart a kolozsvári tüdőgondozó-osztályra, az Oti. meghirdetett főorvosi állására és amikor közvetlen felettesét, Országh-Österreiohier urat megkérdezte, hogy mit szól hozzá, az ő szelíd válasza mindössze ez vfolt: »Dehogy menjen oda! Ki tudja garantálni, — hiszen senki sem tudja — hogy Kolozsvár három év múlva magyar lesz-e?« (Nagy László: Bíróság elé vele! — Csorba Sándor: Rendőrség elé vele! wT- Zaj.) Nagyon jól mondja Csorba képviselőtársam, ebben a tekintetben egyetértek vele, hogy ez hatóság elé tartozik. (Csorba Sándor: Rendőrség elé!) Azon a vidéken csendőrség van. Ezek a kihallgatások két hónappal ezelőtt megtörténtek. Én az egész dologról már négy hónapja tudok. Két hónappal ezelőtt lefolytatták az eljárást és kihallgatták az embereket. Két hónapja annak, hogy mi felihívtuk a nyilvánosság, tehát a belügyminiszter úr figyelmet is a Pesti Újságban és megírtuk a dolgot, bár nem ilyen kifejezetten, mert a cenzúra egyrészt nem engedte volna közölni, másrészt t pedig akkor még talán nem is tudtuk volna bizonyítani, nem tudván, hogy a tanúvallomások mit hoznak. Mondom, két hónappal ezelőtt irtuk meg ezt S most, amikor az internálási határozatok sokszor két óra alatt megszületnek, csodálatos módon nem született meg az internálás! rendelet két hónap alatt sem. Nem hiszem, hogy a vármegyeházán Endre László alispán íróasztalában maradtak volna az iratok és nem hiszem, hogy ő nem rendelte volna el az internálást. Ezt az egyet biztosan tudom. De közben történt egy csodálatos véletlen. Ez a csodálatos véletlen a következő volt. Az a terület, ahol ez az Erzsébet Szanatórium van, eddig Pest megyéhez tartozott. Ezelőtt talán négy vagy öt évvel a belügyminiszter törvényes felhatalmazást kapott arra, hogy ezt a területet Budapest területéhez csatolja. Ez négy-öt évig nem következett be, ellenben amikor az eljárás befejeződött ezzel az Országh-gal szemben, akkor, pontosan azon a napon, amikor az internál ási rendelétet ki kellett volna bocsátani, megjelent az a rendelet, amely az Erzsébet Szanatóriumot Budapesthez csatolta. Ezáltal kivették az impériumot az alispán kezéből és ennek következtében ott az egész eljárásnak meg kellett szűnnie. A másik helyen pedig — és erről beszélt t. képviselőtársam is — az internálási eljárás is megszűnt. (Zaj és közbeszólások a jobboldalon.) Ezekután azt kell mondanom, hogy ez az eset nem egyedülálló, bizony ez gyakran megtörténik- Itt van a kezemben az egyik kormánylapnak éppen a mai száma. (Olvassa): > Uraim, az angol rádió jelenti!« — ez a címe egy cikknek, amelyben pontosan ugyanez van: egy másik főiorvos: Oláh Emil, aki ugyancsak zsidó és aki a gyulai vármegyei közkórház orvosa, minden reggel azzal üdvözölte orvostársait, hogy: »Uraim, az angol rádió jelenti ...«, elmondván nekik, hogy aznap éjjel mit mbndott az angol rádió. Az angol rádió pedig nem azt mondja, hogy mi győzünk, hanem ennek az ellenkezőjét mondja. Ezt a főorvost már elítélték, de ezenkívül is rengeteg ilyen eset van. Ezért mi csak arra kérjük a belügyminiszter urat: válaszoljon nekünk arra, hogy kétjhónap alatt megismerte-e ennek az Országh-Österreichernek az adatait, ismeri-e az ő ellene indított eljárás eredményét és ha igen, akkor mi az oka annak, hogy az internálás mindezideig nem következett be? És kérdem ezzel kapcsolatban, mivel még sok ilyen Országh nevű ember járkál magyar cégér, magyar név alatt! zsidó köntösben és zsidó mentalitással, hogy hajlandó-e a belső ellenálló erőnket destruáló egész zsidóság ellen a megfelelő 'intézkedésekethaladéktalanul megtenni? (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a belügyminiszter úrnak. Hátra van még az^ ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat szíveskedjék azt felolvasni. Porubszky Géza jegyző (felolvassa az mes jegyzőkönyvét.) Elnök: Van-e valakinek észrevetele a jegyzőkönyvvel szemben? (Nincs!) Ha nincs, azt hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom, (Az ülés végződik d. u. 3 óra 41 perckor.) Hitélesítették Hokky Károly s. k. Haulik György s. k. naplóMráló-bizottsági tagok.
