Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-285

Az országgyűlés képviselőházának 285. ülése 1942 július 17-én, pénteken. 559 indultunk tehát ki, hogy ha egy 3 pengős értékhatártól tesszük függővé e termékek engedélyezését, akkor ezt a filléres ponyvairodalmat, amely — ismétlem — a legsúlyosabb tömegmérgezést viszi végbe a nemzeti lélekben, egycsapásra megfogtuk, megszüntettük. (Helyeslés.) Hogy az igen t. Képviselőháznak fogalma legyen arról, milyen nagy probléma ez, méltóztassanak megengedni, hogy csupán néhány számadatra hívjam fel a képviselőház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Számításaink szerint évente 36 millió példány ponyvatermék jelent meg eddig az országban (Mozgás.) és az erre felhasznált évi rotációs papírmennyiség körülbelül 310 vagont tett ki. (Mozgás.) Ennek a 310 vagonnak túlnyomó részét külföldről kellett behoznunk (Iiátz Kálmán: Liszt ellenében!) és ezért a külföldi behozatalért természetesen megfelelő ellenértéket kellett szolgáltatnunk. Papírgazdálkodási sőt nemzetgazdasági szempontokból is rendkívül fontos feladat tehát a ponyvakérdés elintézése, mert ismétlem, ilyen számok, ilyen mennyiségek láttára el tudjuk képzelni, hogy — a mai rendkívül szűk és takarékos világban — anyagi értékben is mit jelentett ez a probléma a nemzetgazdaság, közelebbről a kereskedelmi mérlegünk szempontjából. T. Képviselőház! Az úgynevezett ponyvairodalom példátlan elterjedését — ezt állapítsuk meg télies nyugalommal, higgadtsággal, sőt bizonyos mértékben megelégedéssel is — az alsóbb néprétegeknek a betű iránti vágyakozása, az olvasás, a könyv iránti hajlandósága tette lehetővé, (Ügy van! Ügy van!) Ez onnan következett be — és ezt hangsúlyozni kívánom — hogy a mai könyvkiadó politika ezideig nem tette lehetővé a széles néprétegek számára a nemes magyar és nemes kül földi irodalomnak nagy példányszámban és olcsó áron való elterjedését (Ügy van! Ügy van!) és ezáltal úgyszólván ő maga nyújtott szabad területet a széles néprétegekben a legselejtesebb, legsilányabb

1 és sokszor erkölcsi és nemzeti szempontokból in legártalmasabb ponyvairodalom elterjesztése számára. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Amennyire a könyvkiadás jelenlegi M datait ismerem, megállapíthatom, hogy a könyvkiadók ma körülbelül 5—6 ezres példányszámban adják ki a jelesebb és értékesebb irodalmi műveket, amelyek természetszerűen ilyen kis mennyiségben és sajnos magas áron csűr pán a középosztály szűkebb rétegeihez jutnak el. Ennélfogva ma nemzetművelődési, irodalompolitikai szempontból úgyszólván az a. helyzet, hogy a középosztály szűkebb rétegein alul levő sokmillió magyar ember szellemi nevelését, szellemerkölesi irányítását s a betű, olvasmány és irodalom iránti hajlandóságát úgyszólván ; korlát nélkül a ponyvairodalomnak szolgáltatjuk ki. (Ügy vom! Ügy van!) Ennek mélyén — legyünk ebben a tekintetben is teljesen objektí vek — a legrútabb üzleti haszonszerzési szempontok is lappanganak. (Ügy van! Ügy van!) T. Képviselőház! Hangsúlyozni kívánom, hogy nem elégedhetünk meg azzal, hogy a ponyvairodalom elterjedését, a ponyvairodalom mételyező hatását csupán pro futuro akadályozzuk meg, hanem egyben a rendelet 8. §~ában azt az intézkedést is statuáltuk, hogy minden olyan, úgynevezett ponyvatermék, amely 1938 december 31-e óta jelent meg, csak akkor terjeszthető tovább, ha újból bemutatás, illetve engedélyezés alá kerül és amelyeket a miniszterelnök nem engedélyez azért, mert tartalmilag ponyvaterméknek minősíti — azokat megsemmisítik és ily módon egyszersmindenkorra elzárják a közönség elől. (Éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Természetszerűen ennek a ponyvakérdésnek ilyeténképpen való megoldása, amely — hangsúlyozom — az összes, ebben a kérdésben irányadó tényezőknek, a kultuszminiszter úrnak, valamint az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács elnökének, előzetes konszenzusával történt így, ahogyan történt — ennek megoldása és lebonyolítása megfelelő nagy lektori apparatus beállítását teszi szükségessé. Ezt a kérdést olyképpen oldottuk meg, hogy ezt a lektori apparátust, amely egyrészt a megjelemni kavánt ilyen művek felülbírálatát látja el, másrészt pedig a már forgalomban levőknek további forgalomban tarhatása tekintetében fog állástfoglalni, illetve véleményt nyilvánítani, az én hivatalom kebelében építjük ki, megfelelő, ebben a tekintetben szakembereknek számítható kiváló magyar írói személyek, valamint a ponyvairodalom kérdésével speciálisan foglalkozó újságíró urak bevonásával. (Élénk helyeslés.) T. Képviselőház! Ezzel a kérdésnek esupán egyik oldalát, hogy így fejezzem ki magam, a kérdésnek csupán a negativ oldalát adtam elő, már pedig ennek a ponyvakérdésnek nemcsak negativ, hanem igen súlyos pozitív oldala is van, (Ügy van!) sőt, nyugodt lélekkel mondhatnám, a pozitív oldal a jövő és a közérdek szempontjából talán fontosabb, mint azok a rendszabályok, amelyekkel a jövőre nézve útját akarjuk szegni a ponyvának;. Megismétlem a beszédem elején elmondottakat, hogy a ponyvairodalom elterjedésének egyik legfőbb motorja a széles néprétegeknek betű iránti vágyakozásában (Ügy van!) olvasási hajlandóságában és az irodalom iránti készségében jelentkezik Ennélfogva csak félmunkát, sőt, esetleg rossz munkát végeznék akkor, ha egyrészt e néprétegeket elzárjuk a betűtől a ponyvairodalom megszüntetésével, másrészt azonban ugyanakkor nem gondolunk arra és nem intézkedünk arról, hogy ez a betű, olvasás iránti örvendetes hajlandóság megfelelő nemes tartalmú, ismeretterjesztő, a lelket és az erkölcsi érzést emelő és istápoló nemkülönben szórakoztató irodalomnak rendelkezésükre való bocsátásával kielégítést nyerjen. Bejelenthetem az igen t. Háznak, hogy e tekintetben is kívánunk intézkedni, s már e rendelet kiadásával kapcsolatban egy másik és igen fontos természetű inézkedés előkészületét is folyamatba tettük, nevezetesen intézményesen meg akarjuk szervezni a széles néprétegek művelésére, ismeretének terjesztésére és nemes szórakoztatására alkalmas, az ő lelkiségüket erkölcsi és érzésvilágukat emelő irodalomnak olcsó szintén filléres áron leendő kiadását, megjelenését és terjesztését. (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Evégből már a közeli napokban megbeszélés, értekezlet összehívását tervezzük az összes érdekelt kiadókkal, a kultuszminiszter úrral, valamint az Országos Irodalmi és Művészeti Tanáccsal. ^ E megbeszélés kapcsán meg akarjuk szervezni ennek a tiszta magyar és értékes külföldi irodalomnak, — az úgynevezett »nemes ponyvának« — a széles néprétegekben olcsó, amennyiben lehetséges, szintén filléres áron való terjesztésének lehetőségét. (Zajos helyeslés.) T. Képviselőház! Hogy ezen a vonalon! mennyire igazunk van, hogy e poaryvaiíiöcfa-