Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-283
Az országgyűlés képviselőházának 28 tönkre fogja tenni a gazdálkodást például a cukorrépatermelés szempontjából, mert ha 100—120 métermázsás cukorrépatermést számítok és 30—40 mázsás burgonyatermést, kiderül, hogy ugyanazzal a munkával ugyanarról a földről burgonyából kétszer annyit fogok bevenni, mint cukorrépából, holott a cukorrépa termelés épp oly fontos, mint a burgonyatermelés, roppant helytelen tehát ennek a magas burgonyaárnak mostani megállapítása, mert arra ösztönzi a gazdákat, hogy korábban kiszedjék és^ félig-meddig éretlenül adják el termésüket, annak az lesz a következménye, hogy majd a télen, amikor a burgonyára a szegény népnek legnagyobb szüksége volna, az nem fog tudni burgonyát venni. Mélyen t. Ház! A kormányzatnak tehát szerves árpolitikai intézkedéseket kellene csinálnia és ennek következtében, ha már a krumpli árát ilyen magasan állapították meg és azt leiszállítani nem lehet, akkor feltétlenül szükséges, hogy a cukorgyárakkal szemben a cukorrépa árát is előre állapítsa meg, mert ha ez nem fog megtörténni, nem fognak tudni cukorrépát szerezni, nem fogják a répát beszállítaná, bármilyen szerződés köti is az embereket, ami megint óriási kárt jelentene az ország ellátása szempontjából. Sokszor említettük a t. Képviselőházban a tejkérdést. Elég e tekintetben arra rámutatni, hogy zugban 16 pengőért veszik a vajat és ugyanakikor 16 fillér egy liter tej. Ezt az árpolitikát tovább tartani nem lehet. Mélyem t. Ház! Ezeket azonban min'd csak mellékesen hoztam ide. Kérem, legelsősorban a sürgős intézkedést és nyilatkozatot arra vonatkozólag, hogy a gabona árát minimum 36 pengőben kell az idén megállapítani, mert különben a jövő évben nem lesz kenyerünk. (He~ lyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a miniszterelnök úrnak. Következik Mester Miklós képviselő úr interpellációja a kormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. kormányhoz a székelyföldi kisipar megsegítése tárgyában. Hajlandó-e a m. kir. kormány gondoskodni arról, hogy a székely kisiparosok állami megrendelés útján munkához jussanak?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti * a szó. Mester Miklós: T. Ház! A székelyföldön a kisgazdák és a kisiparosok alkotják a magyar társadalom gerincét. Ez köztudomású dolog. A székelyföldön nincs nagybirtok és nincs nagyipar, illetőleg ami nagyipar van, az sincs magyar kézen. A székely kisiparosságnak, különösen a megszállás idejéből rendkívüli nagy hazafias érdemei vannak. Állítom, hogy ennek a társadalmi rétegnek köszönhető elsősorban az, hogy a városokban a magyar kultúrintézményeket, — elsősorbán a magyar iskolákat — a megszállás idején fenn tudtuk tartani. A kisiparosok kizárólag magyar felekezeti iskolába küldték a megszállás idején gyermekeiket és ezáltal példát adtak még a szellemi munkásoknak is arra, hogyan kell a magyar kulturális intézményeket támogatni. Amikor a bécsi döntés bekövetkezett, akkor ez az iparosréteg, abban a versenyfutásban, ami bizonyos állami állások elnyerésére irányult, nem rohant állami állások után, hanem továbbra is megmaradt béesü'etesem a saját fog-' . ülése 19h2 július 13-én, szerdán, 549 lalkozásánál és csak MZ clZ óhaja volt, hogy egyfelől az állami állásokba ne kerüljenek renegátok, másfelől pedig az volt az óhaja, hogy munkához jusson és tisztességesen meg tudjon élni. . T. Ház! Énnek a székely kisiparoseágnak az első óhaja egyáltalában nem teljesült. A székely iparosság' önérzetét ma is mélyen sérti az, hogy közhivatalokban renegátok ülnek bent, olyanok, akik a román időkben hivatali működésükön túlmenően zaklatták ezt a derék, magyar kisiparosságot. (Incze Antal: Ezredszer mondjuk! Legalább válaszoljanak rá! Rajniss Ferenc* Teleki Pál — Isten nyugosztalja — jól megcsinálta!) Az állami alkalmazások ügyét már egyszer szóvátettem éppen a székely kisiparosság kérésére a Ház előtt és azóta semmi intézkedés nem történt. Névsíaerint hoztam ide egyéneket és jelöltem meg az általuk elkövetett cselekményeket, még sem történt intézkedés, a mai napig is ott vannak a helyükön. Itt a t. Ház színe előtt kijelentem, hogy ezt a - harcot nem fogom feladni, s éppen a megbántott, becsületes, nemzethű székely iparosság érdekében tovább fogom folytatni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon-) T. Ház! A székely iparosság másik óhaja az, hogy munkához jusson. Elismerem, hogy nehéz időket élünk. Nem is akarok én lehetetlent kérni, csupán arról van szó, hogy az átmeneti háborús időkben ezeket a kisiparosokat közszállításokhoz kell juttatni, hogy ne legyenek kénytelenek műhelyeiket becsukni és foglalkozásukat végleg feladni. A béke idejére át kell mentenünk a kisipari műhelyeket, mert ellenkező esetben társadalmi és gazdasági katasztrófa következik a magyarságra. (Úgy van! a baloldalon.) Az tehát a kérésem, hogy a kormány juttassa állami megrendeléshez a székely kisiparosságot. A székely kisiparosság nem olyan tájékozott az állami közszállítások ügyében, (Rajniss Ferenc: Mint a zsidók!) mint pl- <a zsidóság. Nemi ide akartam kilyukadni. _ Egy bizonyos: semmiesetre se olyan tájékozott, mint például a Csonka-Magyarország (területén élő kisiparostársadalom. Ez magától értődik. Arról van ! tehát szó, hogy sokkal jobban fel kellene világosítani és sokkal jobbam hóma alá kell nyúlni ennek az erdélyi, székely kisiparosrétegnek. Az^ erdélyi földművelésügyi kirendeltség miunkájám Erdélyben kisipari kirendeltséget kellene létesíteni, amely a kormányzat és az erdélyi ipartestület között az összekötőszerepet betöltené. (Helyeslés a baloldalon.) Különösen nehéz helyzetben vannak a székely bőriparosok, a cipészek, a szűcsök, tímárok és szíjgyártók. Nagyon kérem német képviselőtársaimat és különösen Kieintzel Ede képviselőtársamat, valahogyan félre ne értsék, amit mondani fogok. (Az elnöki széket vitéz Törs Tibor foglalja el.) A székely szíjgyártók elpanaszolták hogy ők egyáltalán nem kaptak állami megrendelést. Ugyanakkor azt is elmondták, hogy a besztercei szíjgyártó szövetkezet nagy menynyiségre szóló állami megrendelést kapott. A besztercei szíjgyártó szövetkezet kiküldöttei megjelentek a székely szíjgyártómester éknél és arra hivatkoztak, hogy annyi megrendelést kaptak, hogy nincs elég munkásuk és fölfogadják őket munkásoknak... Természetesen ennek 79*
