Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-283

546 Az országgyűlés képviselőházának 283. ülése 1942 július 15-én, szerdán. látta azt a lobügódíszt, amely elsősorban a keresztény nemzeti és faj védelmi gondolatnak szólt és szól másodsorban annak a városnak ahol a szegedi gondolat szárnyra kelt és az egész országot hatalmába vonta. A legnagyobb elkeseredéssel keli azonban megállapítanunk azt, hogy Szeged városának eme külső és hazafias nemzeti dísze mögött milyen közállapotok uralkodnak ott igen sok vonatkozásban. Én csak egyik vonatkozását, a szegedi közkórház esetét akarom a t. Képviselőház elé hozni. A szegedi közkórház igazgató-főorvosa, dr. Debre Péter, hosszú idő óta tölti be a szegedi városi közkórháznak ezt a tisztségét. Abban az időben került a kórház élére, amikor a liberális világnézet még aranykorszakát élte. és természetes, hogy ő is erősen liberális beállítottságú és filoszemita ember. Mindenesetre tehetséges ember is. mert a zsidótlanítás idején megmutatta azt, hogy a törvényes rendelkezések dacára hogyan lehet egy intézményt nem zsidótlanítani. hanem ellenkezőleg, teljesen elzsidósítani. (Mozgás és felkiáltások a szélsőbalodalon: Nagyon tehetséges! Ez az átalakítás!) A főorvos úr nem rejti véka alá liberális és filoszemita gondolkodásmódját és világnézeti beállítottságát egyetlen alkalommal sem, még nyilvános szereplései alkalmával sem. Sőt ellenkezőleg, a kórház orvosi ebédlőjében, ahol ő is étkezni szokott egész családjával együtt, ilyen alkalmakkor ő szokta provokálni a vitát, ő szokta a politikai világnézeti véleménykülönbségekre ráterelni mindenkinek a figyelmét. Ilyenkor már kezdetben sem fukarkodott azzal, hogy a tengelyhatalmak vezetőit a legdicstelenebb jelzőkkel illesse, azonkívül nem fukarkodott a dicsérő jelzőkkel a zsidósággal szemben, és nem rejti véka alá rokonszenvét az angolszáz-bolsevista szövet. feéges hatalmak felé sem. (Mozgás a szélsőbaloldalon) T. Képviselőház! Egyenesen kétségbeejtő az az állapot, amely a kórházban ezek miatt a körülmények miatt uralkodik. Voltak gerinces, kemény magyar gondolkozású segédorvo. sok és kisegítő orvosok., akik ellent mertek mondani dr. Debre Péter fejtegetéseinek; az eredmény az lett, hogy dr. Debre Péter hivatali hatalmánál fogva mindig megtalálta a módot arra, hogy elboesássa a kórház szolgálatából ezeket az orvosokat, és olyan üldözési akciót indított meg ellenük, hogy azt önérzetes ember sokáig nem bírhatta ki. Ennek ered. menyeként néhány esztendő leforgása alatt a keresztény magyar orvosok, csaknem kivétel nélkül eltávoztak a szegedi városi közkórházból, a zsidók pedig nyüzsgésszerűen lepték el a városnak ezt a jobb sorsra érdemes intézményét. A sok zsidó tevékenysége a végén közegészségügyellenes, keresztényellenes^ és magyarellenes irányzatok érvényesülésére adott alkalmat. Két derék orvos fegyelmi feljelentést is adott be az igazgatófőorvos ellen ezek miatt az üzelmei miatt és a fegyelmi feljelentés eredményt is ért el. Eredményt is ért el, azonban negatív értelemben, mert nem az igazgatófőorvosnak lett ebből baja, hanem ellenkezőleg, az igazgatófőorvosnak volt hatalma ahhoz, hogy a polgármester mint e városi intézmény helyi felügyelőhatósága útján rögtöni hatállyal felmondjon ennek a két orvosnak. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A két orvos sem hagyta abba az akciót és eljárásuk, illetve intézkedésük eredménye az lett, hogy a felmondást később hatálytalanították. Az orvosok fegyelmi eljárás megindítását kérték önmaguk ellen, ez az eBárás azonban hosszú hónapok óta, semmiféle ko. moly előrehaladást nem tett és a mai napig sem hozott semmiféle eredményt. T. Képviselőház! Amikor a közkórházból sikerült kimarni a keresztény orvosokat, s amikor a szigorlóorvosok a diploma megszerzése után újabb felvételi kérelmet terjesztettek elő és más helyről is akartak keresztény orvosok kisegítő- vagy segédorvosi állást vállalni, kérelmük mindig eredménytelen maradt. Dr. Debre, Péter nem volt hajlandó egyetlen keresztény magyar orvost sem felvenni, ezzel szemben, arra való tekintettel, hogy megjelent a belügyminiszter úr 200/1942. számú ren'delete, amely tudvalevően lehetetlenné tette a kamarai tagság nélküli zsidó orvosok kórházi működését, a minisztériumhoz folyamodott és munkaszolgálatos zsidó orvosok kiküldését kérte a szegedi városi közkórházba. Kérelme teljesült (Mozgás a szélsőbaloldalon.) és a zsidó munkaszolgálatos orvosok ma már működést is fejtenek ki a városi közkórházban. (SzöUősi Jenő: Honvédelmi szolgálat! — Mozgás a szélsőbaloldalon.) A t. Ház is, de a magyar közvélemény is ismeri a zsidók prepotenciáját, nyüzsgését; tudjuk, hogy amikor többségben vannak, mindent a maguk részére vindikálnak. Jellemző az esetre az is, hogy e zsidó orvosok működésének eredményeképpen a szegedi közvélemény a szegedi kórházat ma már röviden zsidókórháznak nevezi. Hogy az elzsidósodás milyen szomorú mértékű és milyen nagy fokban történt meg, arra eklatáns példa Hiebl Leopold német vonat, osztagos katona esete, aki Szegeden átutazóban megbetegedett és az állomásparancsnok utasítására a szegedi városi közkórházba ment gyógy kezeltetni magát. Amikor azonban meglátta az ambulancián az ott nyüzsgő zsidó orvosok seregét, kijelentette, hogy inkább meghal, de nem hajlandó kezelés alá vetni magát ebben a zsidó kórházban. (Egy hang a szélsőbalodalon: Szégyen, hogy még ennyi zsidónk van! — Zaj.) TV Képviselőház! A szegedi keresztény jobboldali sajtó, (SzöUősi Jenő: Nincs ott fő. ispán? — Zaj a szélsőbaloldalon.) a Szegedi TJj Nemzedék szóvátette ezt az esetet, a polgármester részéről azonban mind a mai napig semmi komoly intézkedés nem történt e viszszásságok ügyében. Az igazgatófőorvos úr továbbra is ebben a mederben vezeti a kórház ügyeit. Kijelenti, hogy ő a zsidókérdést nem faji, hanem felekezeti kérdésnek tekinti (Krancz Rajmund: De a törvény nem!) és éppen ezért azt mondja, hogy ő többre becsül egy zsidó orvost tíz református orvosnál. Ezen túlmenően azonban állandóan, nyilvánosan is mindig a legnagyobb dicsérettel emlékezik meg a zsidó orvosok munkájáról, a keresztény magyar orvosok munkáját pedig lekicsinyli, sőt becsmérli. Szeged város keresztény jobboldali közvéleménye tehetetlenül és elkeseredéssel szemléli ezeket a visszás állapotokat és éppen ezért szükségesnek tartottam, hogy ebben az interpellációmban mint legfőbb felügyeleti hatósághoz, a belügyminiszter úrhoz forduljak. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Jó helyért ko-