Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-283
Az országgyűlés képviselőházának 2Í mint két évvel ezelőtt volt, Kállav miniszterelnök úr álláspontját nem ismerjük ezen a téren. Mi szerettük volna, ha ezt ismertette volna, hiszen ezért is halasztottam el többször interpellációmat, hogy módot adjak a miniszterelnök úrnak arra, hogy ebben a kérdéseién megnyilatkozhassók. Pedig hogy lehetne cselekedni ezen a téren, az kétségtelen dolog, hiszen itt van, ismerjük a bukovinai magyarok hazatelepítését, amikor tíz bíró, tíz mérnök pár hét alatt 15.000 magyart telepített le, mégpedig 30.000 holdra* anélkül, hogy a kormánynak, az államnak egymillió pengőnél többe került volna. Ha ezt méltóztatik megszorozni és azt mondani: legyen száz bíró, száz mérnök, akkor 30 vagy 40 millióval igenis 300.000 embert tudna a kormány egy-két év alatt hazatelepíteni. Üres a föld sok helyen, 3 millió kat. hold, az idegenektől szétosztandó föld várja haza a magyarokat. Üres tehát a föld, és mi még sem hívjuk haza. a kivándorlóit magyarokat. A visszatért területekre magyart kérnek, magyart várnak tőlünk, és ha ezek a magyarok ott lennének, akkor olyan esetek, mint amilyeneket ma hallottunk a Háziban, nem következtek volna be. A történelem új és véres fordulatai szinte felkínálják a lehetőséget, hogy oldjuk meg ezt a kérdést. Azoktól, akiknek ez a probléma még mindig nem elég égető, azt kérjük, tanulmányozzák végig a bukovinai magyarok hazahozatalát. Menjenek le az Aldunáig és nézzék meg az Üjvidéknél felrobbantott híd roncsait, nézzenek át a Kalimegdánra és nézzenek tovább, túl a Fruska-Gora nevű hegyen és nézzenek szembe azzal a várral. Pétervárad erődéivel, nézzenek azok ablakaira, ahtol 22 éven keresztül rengeteg jó magyar ember volt bezárva és döbbenjenek rá arra a problémára, hogy minden hadseregnél jobban és tökéletesebben védi meg az országot a telepített családok betonövezete. Nemcsak a Délvidékre 1C0.00O magyart, de Erdélybe és a Felvidékre is 100.000 magyart követelünk és sürgetünk 1 a kormány, tói. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a miniszterelnök úrnak. Következik Bartha Ignác képviselő úr interpellációja az igazságügyminiszter úrhoz. A képviselő úr azonban halasztást kért. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a halasztást engedélyezni? (Igen!) A Ház a halasztást engedélyezte. Következik Mosonyi Kálmán képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz, azonban a képviselő úr is halasztást kért. Kérdem a t. Házat, méltóztatik a halasztást engedélyezni? (Igen!) A Ház a halasztást engedélyezte. Következik Koltai József képviselői úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a 3530/1942. M. E. számú rendelet megjelenése óta a zsidó háztulajdonosok mindent elkövetnek a rendelet kijátszására? Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a rendelet nem jelöli ki az új házfelügyelőket, miáltal igen sok alkalom adódik a rendelet kijátszására? Hajlandó-e a belügyminiszter úr a hadirokkantakat és tűzíharcosokat kijelölni honvédelmi, erkölcsrendészeti és közigazgatási K ülése Î942 július 15-én, szerdán. 541 szempontok figyelembevételével a zsidó házfelügyelők helyébe?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Koltai József: T. Képviselőiház! A Budapesti Közlöny 1942 június 10-i számában egy rendelet jelent meg, amely a zsidó házfelügyelők és gondnokok leváltását tartalmazta. De még mielőtt ez a rendelet megjelent volna, már két nappal előzőleg a zsidók a hirdetések egész légiójával árasztották el a lapokat. Csali a Pesti Hírlap egyetlenegy számában 70 hirdetés van, amelyben a zsidók felajánlják a házfelügyelőséget lakásért. Ez is bizonyítja a zsidóság jólinformáltságát, azt, hogy ők mindig jól és előre vannak informálva. De mielőtt rátérnék interpellációm tárgyára, méltóztassanak megengedni, hogy megemlítsem, hogy a hadirokkantak és tűzharcosok kérdése már igen sokszor felvetődött itt a Házban és az ő megsegítésükre igen sok egyesület^ a frontharcosok, azután a hadirokkantak és más egyesületek, magánosok és itt a Házban képviselők is sokszor felvetették azt a kérdét, hogy a hadirokkantak hóna alá kell nyúlni. Ebben az irányban azonban még semmi sem történt. Azt is meg kell említenem, hogy arról volt szó minden egyes esetben, hogy szegények vagyunk, szegény állam vagyunk és gazdaságilag nem tndunk segítséget nyújtani. Hát én magam is azt mondom, hogy ne varrjunk mindent az állam nyakába, ne terheljük meg mindennel az államot, mert a pénzt valahonnan elő kell keríteni és ez bizonyára a névtelen adózók megterhelését fogja jelenteni. Ezzel szemben nekem az az érzésem és ezt merem állítani, hogy soha még ilyen alkalom nem adódott, mint most, amikor sem financiális,, sem másféle akadály nem állíthatja meg a kérdés megoldását, azt tehát meg lehet oldani, mert ez semmiféle megterhelést nem jelent az államra most, amikor a zsidó házfelügyelőket és gondnokokat leváltjuk. Ezek helyébe természetesen hadirokkantakat és tűzharcosokat kell házfelügyelőkül odaállítani, akik erre megfelelnek. A zsidó házfelügyelőket és gondnokokat leváltják, hiszen a rendelet előírja, hogy ezt 1942 július 31-ig el kell intézni. De a rendelet nem tartalmazza azt, hogy kik fognak ezek helyébe jönni, mert hiszem az angolbarát, kommunista zsidó helyett tehetünk oda más kommunistát vagy angolbarátot is, aki azután nem fogja a hatóságok működését elősegíteni, hanem azt hátráltatni fogja. Méltóztassék megengedni, hogy kérdést intézzek a belügyminiszter úrhoz, hogy miért éppen most akarja ezt a kérdést megoldani, miért csak most, amikor évek óta hangoztatjuk, hogy a zsidóságot az egész, vonalon yissza kell szorítani. Nem azt tartotta szem előtt a belügyi kormányzat, hogy jelentéktelennek látszó pozíció a házfelügyelőség? Hiszen valóban úgy látszik, hogy ez jelentéktelen, azonban igenis, jelentős, mert a házfelügyelők egy óriási bérpalotában rengeteg dolgot el tudnak dugni, rejteni, mint ahogy a rendőrség elő is kerített ilyesmit; azonkívül ha a házfelügyelők a kémszolgálatot és egyebeket nem tudják és nem akarják szem előtt tartani, vagy ezt tudatosan csinálják, akkor ezzel nagyon sokat tudnak ártani a kormányzatnak. (Maróthy Károly: Az országnak!) A 3530/1942. számú rendeletet mi is bizakodással fogadtuk, vártuk is, hogy megjelen73*
