Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-283
f 538 Az országgyűlés képviselőházának 28é területére kiható és azt teljesen zsidótlanító törvényjavaslatot a t. Ház elé terjeszteni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rapcsányi László: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaMdalon.) Ügy vélem, hogy amikor a kivitellel és behozatallal foglalkozó (keresztény kereskedői réteg sorsát idehozom, akkor közhasznú szolgálatot végzek azért, mert ezeknek helyzetét feltárva megfelelő intézkedéseket tudunk javukra foganatosítani. , A közelmúltban általánosságban elterjedt az a- vélemény, hogy a kereskedelmet Magyarországon átállították zsidó oldalról keresztény oldalra, és valahogyan kellemes megnyugvás tölt el mindenkit, amikor ezen gondolkozik s azt mondja: hiszen nincs itt már semmi hiba, a kereskedelem a zsidókézből átkerült keresztény kézbe. Ha a dolog lényegét tekintjük és megnézzük, hogyan történt ez az átállítás, akkor elsősorban azt látjuk» hogy igaz, gyakorlatilag az iparengedéllyel rendelkező zsidóság egy részétől elvonták az iparengedélyt, minek követkéz, tében nyíltan nem gyakorolhatja foglalkozását, ez azonban egyrészt csak a kiskereskedőkre vonatkozott, másrészt pedig a gyakorlatban úgy fest, hogy ez az intézkedés elsősor-* ban a bújtatást mozdította elő, másodsoriban pedig előidézte azt, hogy a piacról egészen egyszerűen eltűnt az áru legnagyobb része. Ennek az lett a következménye, és erről éppen a napokban olvashattuk a közellátási miniszter úrnak egyik kijelentését, hogy Magyarország az elsők között van a zugforgalom szempontjából. Azt hiszem, ennél súlyosabb állítás felelős kormánytényező részéről a kereskedelmet, de általában a közállapotokat illetően még nem hangzott el. Felesleges nekem ezt alátámasztanom, mert ez sokkal hangosabban beszél magától. De ugyanakkor ennek a következménye lett a magas árak kifejlődése is, ami egészen természetes, mert hiszen árura mindenkinek szüksége van, és aki megfelelő tőkével rendelkezik, az meg is tudja venni az, árut. De hoH Csak zugban. Az áru legnagyobb része tehát ide csúszott vissza és ilyen kellemetlen következményekkel járt egy rosszul elindított intézkedés a megfelelő erélyes kéz hiányában. Ha azonban a dolog mélyébe nézünk és vizsgáljuk, hogy tulajdonképpen mi ennek az eredendő oka, akkor azt látjuk, hogy ma még az áru források nincsenek a magyar keresztény kereskedelem kezében. Az áruiforrásoknak, illetőleg az árufelesleg más országokiba vitelének vagy más országokból való behozatalának igen fontos vér- és érrendszerén még ma is ezek a láthatatlan zsidókezek tartják rajta a kezüket és irányítják az árut oda, ahová az ő legfontosabb érdekeik kívánják. Ezek mindenre tekintettel vannak, csak arra nem, hogy itt egészséges keresztény kereskedelmi átállítás történjék. Annak, hogy ez így van, legékesebb bizonyítéka az, hogy a bujtatok legnagyobb része még ma is ezeknek a munkásságát hajlandó elsősorban fedezni, mert ebből véli a legnagyobb hasznot biztosítani a maga számára. Bár a kormányzat elsősorban a programjában, másodsorban kijelentéseiben a Házban és a ÍHázon kívül is számtalanszor azt hangsúlyozta, hogy át kívánja állítani a keresikedelmet, a helyzet mégis az, hogy a keresztény nagykereskedelem és a keresztény behozatali és kiviteli kereskedelem egyrésze még '. ülése 19%2 július 15-én, szerdán. ma is tőkeszegény, éppen azért, mert a kormányzatnak csak kijelentései vannak, de ezeknek a szerveknek működését anyagilag nem támogatja. Itt vannak azután az annyiszor említett egykezek is, amelyekről tárgyilagosan meg kell állapítanom, hogy vannak olyanok, amelyek a mai kornak megfelelően szükségesek. Távol áll tőlem még a szándéka is annak, hogy ezeket megbántsam, de viszont nem látom annak szükségességét, hogy_ amikor az önálló és tőkeerős vállalkozások éppen a fejlődést célzó munkásságukkal a jövő érdekét igen fontosán szolgáló vonalon akarnak kifejlődni, akkor ezeket megakasszák azok az egykezek, amelyek, mondom, különböznek az előbb említettektől és éppen ezt a felfejlődő, keresztény magyar kereskedelmet akarják teljesen alaptalanul meggátolni a törekvésében. Ugyanakkor itt van a harmadik csoportja az úgynevezett tőkeerős fiatalságnak. Ez megfelelő tökjével és megfelelő apparátussal is rendelkezik, tudja azt, milyen árura van szüksége az országnak, egyúttal tudja azt, hogy a külföldről honnan lehet azokat behozni, másodsorban megfelelő módon felkutatja azokat a külföldi helyeket, ahol a Magyarországból kivihető árucikkeket el lehet elyezni, azonban éppen a kormányzat a maga bürokratikus eljárásával akadályozza meg abban a munkában, amit ők önállóan, megfelelő tőkével és képesítéssel rendelkezve el tudnának látni. T. Képviselőház! Egészen természetes dolog, hogy felületes kijelentésnek látszanék interpellációm legutóbb elmondott része, ha nem tudnám alátámasztani kellő indokokkal, amelyek közül elsősorban igen fontos és ezeket a fiatalokat igen súlyosan érintő körülmény az, hogy a kontingenseket aránytala> nul osztják el e z ek kö'zött a kereskedők közt. Tudvalevő dolog, hogy meghatározott mennyiséget lehet bizonyos cikkekből kivinni és behozni. Egészen természetes, hogy a méltányos eljárás azt kívánná, hogy azt a keresztény kereskedelmet részesítsük elsősorban támogatásban, amely dolgozni tud, amely tőkeerős és valóban el is tudja látni a maga feladatát és hivatását. Ugyanakkor azonban azt látjuk, hogy a kontingensek elosztásánál súlyos aránytalanságok vannak, a devizaellátásnál viszont pontosan ezek kerülnek a legnagyobb mértékben hátrányba, akik igazán hivatva volnának ezt az alapvető munkásságot elvégezni. Itt megint belekapcsolódik a orotekció. Akinek megfelelő, jobb összekötte'ése van, természetes dolog, hogy a kontingensből is nagyobb részt tud a saját pártfogoltja neszére biztosítani, de ugyanakkor azt a behozatali, illetőleg kiviteli lehetőséget — megint csak a protekció révén — devizával is sokkal jobban alá tudja támasztatni a »aját pártfogoltja számára. Ezekhez járul nég azután bizonyos mértékig a gyárak verenye is, amelyek nem elégednek meg a gyártásból előálló haszonnal, hanem ezenfelül gyrészt^ saját maguk hozzák be az általuk felhasznált iparcikkeket, nyersanyagokat, másrészt pedig ők maguk bonyolítják le a kiviteli kereskedelmet, ami szintén méltatlanul sújtja pontosan ezt^a fejlődő réteget. Vagy itt van, t. Képviselőház, a bankok export-import vállalata. (Piukovich József: Egészen abszurd dolog!) Méltóztassék egy kicsit szétnézni ebben a tekintetben: megdöbbentő az a kép, amely Magyarországon