Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-283

f 538 Az országgyűlés képviselőházának 28é területére kiható és azt teljesen zsidótlanító törvényjavaslatot a t. Ház elé terjeszteni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti a szó. Rapcsányi László: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaMdalon.) Ügy vé­lem, hogy amikor a kivitellel és behozatallal foglalkozó (keresztény kereskedői réteg sorsát idehozom, akkor közhasznú szolgálatot vég­zek azért, mert ezeknek helyzetét feltárva megfelelő intézkedéseket tudunk javukra fo­ganatosítani. , A közelmúltban általánosságban elterjedt az a- vélemény, hogy a kereskedelmet Magyar­országon átállították zsidó oldalról keresz­tény oldalra, és valahogyan kellemes meg­nyugvás tölt el mindenkit, amikor ezen gon­dolkozik s azt mondja: hiszen nincs itt már semmi hiba, a kereskedelem a zsidókézből átkerült keresztény kézbe. Ha a dolog lényegét tekintjük és megnéz­zük, hogyan történt ez az átállítás, akkor első­sorban azt látjuk» hogy igaz, gyakorlatilag az iparengedéllyel rendelkező zsidóság egy részé­től elvonták az iparengedélyt, minek követkéz, tében nyíltan nem gyakorolhatja foglalkozá­sát, ez azonban egyrészt csak a kiskereske­dőkre vonatkozott, másrészt pedig a gyakor­latban úgy fest, hogy ez az intézkedés elsősor-* ban a bújtatást mozdította elő, másodsoriban pedig előidézte azt, hogy a piacról egészen egyszerűen eltűnt az áru legnagyobb része. Ennek az lett a következménye, és erről éppen a napokban olvashattuk a közellátási minisz­ter úrnak egyik kijelentését, hogy Magyaror­szág az elsők között van a zugforgalom szem­pontjából. Azt hiszem, ennél súlyosabb állítás felelős kormánytényező részéről a kereskedelmet, de általában a közállapotokat illetően még nem hangzott el. Felesleges nekem ezt alátámaszta­nom, mert ez sokkal hangosabban beszél ma­gától. De ugyanakkor ennek a következménye lett a magas árak kifejlődése is, ami egészen természetes, mert hiszen árura mindenkinek szüksége van, és aki megfelelő tőkével rendel­kezik, az meg is tudja venni az, árut. De hoH Csak zugban. Az áru legnagyobb része tehát ide csúszott vissza és ilyen kellemetlen követ­kezményekkel járt egy rosszul elindított in­tézkedés a megfelelő erélyes kéz hiányában. Ha azonban a dolog mélyébe nézünk és vizsgáljuk, hogy tulajdonképpen mi ennek az eredendő oka, akkor azt látjuk, hogy ma még az áru források nincsenek a magyar keresztény kereskedelem kezében. Az áruiforrásoknak, il­letőleg az árufelesleg más országokiba vitelé­nek vagy más országokból való behozatalának igen fontos vér- és érrendszerén még ma is ezek a láthatatlan zsidókezek tartják rajta a kezüket és irányítják az árut oda, ahová az ő legfontosabb érdekeik kívánják. Ezek min­denre tekintettel vannak, csak arra nem, hogy itt egészséges keresztény kereskedelmi átállí­tás történjék. Annak, hogy ez így van, legéke­sebb bizonyítéka az, hogy a bujtatok legnagyobb része még ma is ezeknek a munkásságát haj­landó elsősorban fedezni, mert ebből véli a legnagyobb hasznot biztosítani a maga szá­mára. Bár a kormányzat elsősorban a programjában, másodsorban kijelentéseiben a Házban és a ÍHázon kívül is számtalanszor azt hangsúlyozta, hogy át kívánja állítani a keres­ikedelmet, a helyzet mégis az, hogy a keresz­tény nagykereskedelem és a keresztény beho­zatali és kiviteli kereskedelem egyrésze még '. ülése 19%2 július 15-én, szerdán. ma is tőkeszegény, éppen azért, mert a kor­mányzatnak csak kijelentései vannak, de ezek­nek a szerveknek működését anyagilag nem tá­mogatja. Itt vannak azután az annyiszor említett egykezek is, amelyekről tárgyilagosan meg kell állapítanom, hogy vannak olyanok, ame­lyek a mai kornak megfelelően szükségesek. Távol áll tőlem még a szándéka is annak, hogy ezeket megbántsam, de viszont nem lá­tom annak szükségességét, hogy_ amikor az ön­álló és tőkeerős vállalkozások éppen a fejlő­dést célzó munkásságukkal a jövő érdekét igen fontosán szolgáló vonalon akarnak kifejlődni, akkor ezeket megakasszák azok az egykezek, amelyek, mondom, különböznek az előbb emlí­tettektől és éppen ezt a felfejlődő, keresztény magyar kereskedelmet akarják teljesen alap­talanul meggátolni a törekvésében. Ugyanakkor itt van a harmadik csoportja az úgynevezett tőkeerős fiatalságnak. Ez meg­felelő tökjével és megfelelő apparátussal is rendelkezik, tudja azt, milyen árura van szüksége az országnak, egyúttal tudja azt, hogy a külföldről honnan lehet azokat be­hozni, másodsorban megfelelő módon felku­tatja azokat a külföldi helyeket, ahol a Ma­gyarországból kivihető árucikkeket el lehet elyezni, azonban éppen a kormányzat a maga bürokratikus eljárásával akadályozza meg abban a munkában, amit ők önállóan, megfelelő tőkével és képesítéssel rendelkezve el tudnának látni. T. Képviselőház! Egészen természetes do­log, hogy felületes kijelentésnek látszanék interpellációm legutóbb elmondott része, ha nem tudnám alátámasztani kellő indokokkal, amelyek közül elsősorban igen fontos és ezeket a fiatalokat igen súlyosan érintő kö­rülmény az, hogy a kontingenseket aránytala­> nul osztják el e z ek kö'zött a kereskedők közt. Tudvalevő dolog, hogy meghatározott mennyi­séget lehet bizonyos cikkekből kivinni és behozni. Egészen természetes, hogy a méltá­nyos eljárás azt kívánná, hogy azt a keresz­tény kereskedelmet részesítsük elsősorban tá­mogatásban, amely dolgozni tud, amely tőke­erős és valóban el is tudja látni a maga fel­adatát és hivatását. Ugyanakkor azonban azt látjuk, hogy a kontingensek elosztásánál súlyos aránytalanságok vannak, a devizaellá­tásnál viszont pontosan ezek kerülnek a leg­nagyobb mértékben hátrányba, akik igazán hivatva volnának ezt az alapvető munkássá­got elvégezni. Itt megint belekapcsolódik a orotekció. Akinek megfelelő, jobb összekötte­'ése van, természetes dolog, hogy a kontin­gensből is nagyobb részt tud a saját párt­fogoltja neszére biztosítani, de ugyanakkor azt a behozatali, illetőleg kiviteli lehetőséget — megint csak a protekció révén — devizá­val is sokkal jobban alá tudja támasztatni a »aját pártfogoltja számára. Ezekhez járul nég azután bizonyos mértékig a gyárak ver­enye is, amelyek nem elégednek meg a gyár­tásból előálló haszonnal, hanem ezenfelül gyrészt^ saját maguk hozzák be az általuk felhasznált iparcikkeket, nyersanyagokat, másrészt pedig ők maguk bonyolítják le a kiviteli kereskedelmet, ami szintén méltatla­nul sújtja pontosan ezt^a fejlődő réteget. Vagy itt van, t. Képviselőház, a bankok export-import vállalata. (Piukovich József: Egészen abszurd dolog!) Méltóztassék egy kicsit szétnézni ebben a tekintetben: meg­döbbentő az a kép, amely Magyarországon

Next

/
Oldalképek
Tartalom