Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-268

Az országgyűlés képviselőházának 268. ülése 19U2 június 17-én, szerdán. m nálatlanul vannak és várják azt, hogy felhasználtassanak azokon a helyeken, amelyekre valók. Nagyon érdekes tünet az is, hogy nekünk meg kellett ismerkednünk több száz társadalmi intézménnyel, amely megkezdte működését Erdélyben. Rendben van. Ellenben a kisebbségi élet termelt ki rendkívül értéke» és érdekes megoldásokat a társadalmi szervezés terén, például megteremtette a Felvidéken a »Széchenyi Magyar Közművelődési Egyesületet«, amely egészen kiváló példa arra, hogy az iskolánkívüli népnevelést hogyan lehet^ társadalmi úton megszervezni. Kérdem, amikor ilyen kiválóan megszervezett intézményről van szó, nem lenne-e helyes és okos, hogy ennek alapeszméjét, gondolatát és szervezetiét az egész országban megvalósítsuk, amikor ez nagyon jól bevált dolog, amelyet mint kisebbségi tapasztalatot föl lehetne használni az új Magyarország felépítésében. Ott van azután Erdélyben az Erdélyi Magyar Gazdasági Egylet, amelyik megvalósította a magyar kisgazdatársadalom szerve zését. Olyan gazdasági egyesület ez, amelyikben a földbirtokos és a kisgazda együtt van, együtt r érez, amelyik teljesen felfokozza a bennelévőknek erejét. Élő szerv ez. Igazán alkalmas és hasznos ezt a szervezetet és szervezési formát az egész országban megvalósítani, (vitéz br. Roszner István: Nálunk is így van!) Nem ennyire. Amennyire én ismerem, a mezőgazdasági kamaráknak más a szervezetük, az Omge.-nek pedig úgy tudom, egészen más a jellege. Az Omge. sokkal inkább érdekképviselet, ez pedig társadalmi szervezés, az embereknek beszervezése, a kisemberekhez való lenyúlás. Olyan szervezet, amelyik felemeli a gazdát és a falusi embert is és a nemzetnek tagjává akarja^ tenni. (Korláth Endre: A társadalom szakadékait betömi!) Azután ami a Szemke-ben folyik, az sem csupán kulturális nevelés kérdése, nem csupán ismeretközlés folyik ott, hanem valódi nemzetnevelés. Olyan élő szervezetek ezek, amelyek lenyúlnak a legalsó népre!égig, azoknak embereit fogják meg es a nemzetnek tagjává teszik valamennyit. Még sok ilyen dolgot sorolhatnék fel, de nem teszem. Ezeket is csak azért említettem meg, mert úgy érzem, hogy amikor mérleget készítettem egy és háromnegyedévi beilleszkedés , munkájáról, meg kellett említenem azokat a hiányokat és nehézségeket is, amelyek Erdély és Magyarország teljes összeforradása, az erdélyi és magyarországi erőknek legokosabb felhasználása terén még fennállanak. A kormányzatnak bizalmat szavazva a végzett munkáért, egyúttal kifejezem azt a bizalmamat, hogy immár túlkerülve a beilleszkedés nagy részén, a figyelmét ezekre a még megoldatlan kérdésekre fordíthatja és abban a szellemben fogja megoldani, amelyben a közös jó, közös hazánk, Magyarországnak java megszületik. Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Porubszky Géza jegyző: Nagy Ferenc! Elnök: Nagy Ferenc képviselő urat illeti a szó. Nagy Ferenc: T. Képviselőház! Ha csupán a javaslat elfogadását kívánnám megindokolni ebben a felszólalásomban, akkor nagyon röviden végezhetnék. Egyszerűen csak azt mondanám meg a magam részéről, ami arra indított, hogy valóban megszavazzam a javaslatot, az, hogy nem tartanám kívánatosnak, ha úgy látszanék kifelé, mintha a sok nehézséggel küszködő országnak kormánya nem a nemzet teljes bizalmából kormányozna. Nem tartanám kívánatosnak azt, hogy egy qlyan országban, ahol még parlamentáris kormányzás van, azt lehetne mondani erre a parlamentáris kormányzásra, hogy nem tudja biztosítani a maga számára a nemzet bizalmát. T. Ház! Nem kell vitába szállnom előttem sziólott Albrecht ( Dezső t. képviselőtársammal sem, nemcsak azért, mert Ő is a javaslat mellett foglalt állást, hanem azért sem, mert beszédének igen jelentékeny részével, amelynek vonatkozásait mi is ismerjük és meg tudjuk érteni, teljes mértékben egyetértünk. így én a magam _ részéről élni íogok azzal a lehetőséggel, amit a felhatalmazási vita lehetővé tesz. hogy a nemzeti társadalomnak minden egyes kérdését idehozzuk, a tárgyhoz való szigorú ragaszkodás nélkül. Élni fogok ezzel a lehetőséggel, hiszen kint a magyar életben rengeteg olyan jelenséggel találkozik az ember, amelyeket, ha mindnyájan felosztanánk egymás között, valamennyit talán akkor sem tudnánk szóvá tenni itt a képviselőházban. Azzal tisztában vagyunk, hogy a magyar társadalomra két nagy feladat vár most, ahogyan ezt Albrecht Dezső t. képviselőtársam is kifejezésre juttatta. Az egyik az, hogy minél erőteljesebben és hatásosabban tudjon helytállni a mostani háborús erőfeszítésiben. (Ügy van! jobbfelől.) Ennek vannak katonai vonatkozásai, amelyekhez mi nem szólhatunk hozzá, de vannak olyan vonatkozásai is, amely vonatkozások itt az országban végződnek el. Azokhoz csak annyit szólhatunk, hogy a nemzeti társadalomnak egy kötelessége van: mindent elkövetni, hogy ez az erőfeszítés ne járjon a nemzet katasztrófájával. (Ügy van! a balközépen.) A másik kérdés, amelyet itt szóvá szeretnék tenni, a háború utáni időkre való felkészülődésnek kérdése. A háború után nekünk már új gondolatokkal, új szervekkél, a megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodó és ' ezekbe beilleszkedni tudó tervekkel kell készen lenni. A háború utáni idők nem nyújtanak alkalmat arra, hogy akkor kapkodjunk majd kérdések után, amelyeket magunkévá kell tennünk és amelyeket vállalnunk kell, hogy az új helyzetbe bele tudjunk illeszkedni s azért most van szükség arra, hogy a háborús erőfeszítés mellett már készen legyenek a mi elgondolásaink, terveink, arra nézve, hogy a háború után milyen életet élünk mi magyarok és miként illeszkedünk Ibele lehetőség szerint az új rendbe. T. Ház! Az első és legfontosabb dolog, hogy a háború utáni időkre gazdaságilag készüljünk ,fel megfelelőképpen, (vitéz br. Roszner István: Ügy van!) Azt hiszem, nem lehet kétséges az, hogy igen nagy és jelentős kérdés lesz a háború befejezése után, hogy a háborúban résztvevő nemzetek közül melyik az, amelyik először áll talpra gazdaságilag. (Ügy van! jobbfelől.) Akinek a háború alatt először lesznek gazdasági többletei, annak szava a tárgyalóasztalnál is ér valamit, akkor is, ha az kis nemzet, vagy nem tartozik — mondjuk — a legnagyobb nemzetek közé. (vitéz br. Roszner István: Az nyeri meg a háborút!) A gazdasági talpraállásnak egyik igen fontos feltétele az, hogy a termelés folyamatosságában ne álljon be törés. Megmondom egészen őszintén, nem arra