Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-283
Az országgyűlés képviselőházának 283. ülése 19%$ július 15-én, szerdán. 527 közegeinkkel szemben azonban a szerb partizánok alattomos támadásokat intéztek és többet közülök orvul lelőttek vagy megsebesítettek. (Egy hang a jobboldalon; Hallatlan!) amely eseteket ismertette is Popovics Milán képvi selő úr felszólalásában. Ez a földalatti aknamunka így tartott majdnem egy éven át, míg egyszerre 1942 januárjában nyilt lázadásban robbant ki. Folyó^ évi január hó 4-én ugyanis Zsablyán és környékén csendőr- és határvadász járőreinket szerb partizánok megtámadták és ezeknek súlyos veszteséget okoztak- Ez alkalommal öt határvadász és két csendőr lelte hősi halálát és többen megsebesültek. (Ügy van! Ügy van! — Maróthy Károly: Meg kell őket védeni, az nem vitás.) A vizsgálat folytán megállapítást nyert, hogy ez a rajtaütés nem véletlen, nem egyes zabolátlan elemek által végrehajtott merénylet, hanem tervszerű akció volt. melyben a külföldről már hosszabb idő óta beszivárgott, a nádasokban és tanyákon rejtőzködő, illetőleg az odavaló lakosság egy része által rejtegetett partizánok is nagyszámban vettek részt. Céljuk az volt, hogy a Bácskában általános felkelést robbantsanak ki. Eírrevaló tekintettel a csendőrség és a határvadászok megerősítésére a honvédség megfelelő karhatalmat rendelt ki és a lázadókat január végéig tartó nyilt harcban leverte és a titeli háromszöget a partizánoktól megtisztította. (Mozgás.) A Zsablya és környékének megtisztítására alkalmazott hadműveletek alatt azonban sok gyanús és szélsőséges egyén Újvidék felé húzódott. Ezért, és mert az Újvidéken tartózkodó megbízhatatlan elemek ott is fenyegették a lakosság nyugalmát ós a közbiztonságot, e város vezetősége a tisztogatási műveletek Újvidékre való kiterjesztését kérte; tehát a város ottani polgári vezetősége! Az Újvidéken végrehajtott műveletek alatt január 21-én és 22-én a tisztogatási munka rendiben folyt. Az ezt követő napon, vagyis 23-án az oda beszivárgott partizánok a belvárosba , szorultak és karhatalmi közegeinket kézigránátokkal, valamint fegyverekkel támadták meg. (Mozgás.) Ez a támadás a mi karhatalmi erőink részéről, amelyek három napon át 215 fokos hidegben teljesítettek nehéz szolgálatukat, erős megtorlást váltott ki annál is inkább, mert a zsablyai felkelés óta a közbiztonsági közegeink elleni merényletek napirenden voltak. (Úgy van!) Szerencsétlenségükre — az arra kiadott rendeletek figyelmen kívül hagyásával — érdektelen polgári személyek a kíváncsiság által hajtva az utcán tartózkodtak. A szerb lakosság között olyanok is voltak, akik — valószínűleg a keményebb szerb bánásmódhoz szokva — lekicsinylőleg úgy nyilatkoztak a honvédekről, hogy úgysem merik fegyverüket használni. (Zaj és mozgás.) Nagyrészt tehát a lakosság oktalan magatartásának és a karhatalmi erők felbőszítésének^ eredményekiint jelentkezett az a következmény, amit nagyon sajnálunk, hogy tényleg érdektelen és ártatlan polgári egyénék is vannak az áldozatok között Újvidéken. Kétségtelen, hogy a rendkívül feszült helyzetben egyes karhatalmi közegek túlzásokra ragadtatták magukat, túlkapásokat követtek el és ennek folytán egyes ártatlan személyek áldozatul estek. (Maróthy Károly: Harc volt ottí Nem?) Ez a valóság. Egyetlen tény elhallgatása nélkül adtam elő. Úgy hallom, hogy az emigrációban kévő jugoszláv kormány hallatlan ragalomhadjáratot indított ellenünk ezekkel az eseményekkel kapcsolatban. Vegye mindenki tudomásul, hogy Bácska a rend és a nyugalom országa, ahol a kívülről beszivárgók akartak felfordulást előidézni. Ami tehát történt, azért nem a magyar hatóságok, sem pedig az itthoni szerbség a felelősek, hanem ugyanazok, akik lángbaborították a Balkánt (ügy van! Ügy van! Élénk helyeslés és taps.) es ma is mindent elkövetnek, hogy ott a nyugalom és a rend helyre ne álljon. (Ügy van! Ügy van!) Hogy a valótlanságnak milyen halmazatát íoglalják magukban ezek az úgynevezett »jugoszláv kormány« által a semleges államokban is terjesztett jelentések, erre vonatkozóan Ineg kell állapítanom, hogy azokban a községekben, amelyeket úgy sorolnak fel, hogy ott magyar atrocitások történtek, egyetlenegy atrocitás sem fordult elő. Azok a nevek, amelyeket felhoznak, mint akikkel a magyar katonaság vagy a hatóságok kegyetlenül bántak volna, Bácskának semmiféle nyilvántartásában, anyakönyvében nem szerepelnek. Annyi fáradságot ,sem vettek tehát maguknak, hogy utánanéztek volna, hol, mely községben voltak tényleg partizán-harcok, és ezeket a borzalmas dolgokat is — amelyeket azt hiszem, odakinn komoly ember el sem hisz — olyan nevekhez fűzik, amellyek soha semmiféle anyakönyvben vagy nyilvántartásban nem szerepeltek. Szabadka őszerintük romokban hever s Paliesi-tóban halottak úszkálnak. Szabadkán egyetlen karcolásról sem tudok. Az előbb említett események idején egyébként a Palicsi-tó be volt fagyva, jelenleg pedig a strandolok folytatják ott kellemes nyári kedvteléseiket. (Derültség.) Ezeket csak azért mondottam el, hogy méltóztassanak látni, és aki hallani akarja, az hallja meg, hogy a valótlanságnak még a valószínűtlenségével sem törődnek, (Úgy van! Ügy van!) a merész hazudozásnak azt a fajtáját űzik, amikor úgyis minden mindegy, mert a hazugságot mindig csak egy nagyohb hazugsággal fogják megtoldani. (Ügy van! Ügy van!) A mi szerbségünk pedig legyen nyugodt, hogy aíhogyan 300 évvel ezelőtt őket — mint a vészből menekülőket — befogadta ez az ország, (Úgy van! Ügy van!) úgy ma is itt van és itt lesz mindig az ő legigazibb békés, emberi és népi jogaikat biztosító hazájuk. Ezen semmisem változtathat, de a magyarországi szerbség magatartása nekik és nekünk is megkönnyítheti a feladat végrehajtását. Ezeket óhajtottam az elhangzott felszólalásra válaszolni. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps.) Még csak annyit, hogy a teljes precizitás kedvééart, az áldozatul esett egyenek kimutatását elhoztam és az mindenkinek, (Popovics L. Milán felé) — a képviselő urnák i s — rtendelkezésére áll. Ezalatt az egész idő alatt — ideértve tehát a szóvátett januári napokat is — a szerb halottak száma összesen 2550. Ebből az újvidéki megtorlásnak 292 szerb áldozata van. Az óbecsei eseményeknek — amelyeket a második helyen emlegetnek — 89, a titelieknek pedig 50 szerb áldozata van. Ezek annak a vizsgálatnak az adatai, amelyet a képivselő úr is, aki résztvett benne, a legpontosaibbnak, a leglelkiismeretesebbnek tüntett fel Én és ez a nemzet rendelkezünk
