Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-282

5 10 Az országgyűlés képviselőházának vitát bezárom s a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e a mentelmi bizottság javaslatát elfogadnia (Igen!) A Ház a mentelmi bizottság javaslatát elfogadja» Csia Sándor képviselő úr mentelmi jogát ebben az ügyben nem függeszti fel. Következik a mentelmi bizottság 664. számú jelentése Jandl Lajos és szendrői Kováoh Gyula képviselő urak mentelmi ügyében. Az előadó urat illeti a szóvitéz Zerinváry Szilárd előadó: T. Képviselőház! A budapesti kir. főügyészség 1.075/1942. f. ü- szám alatt a budapesti kir. büntető törvényszék B. IV. 9.051/7—1941. számú megkeresése alapján Jandl Lajos és szendrői Kovách Gyula országgyűlési képviselők mentelmi jogának felfüggesztését kérte abból a célból, hogy nevezett képviselők a Bp. 195. §-ában meghatározott kényszereszközök terhével tanuként megidézhetők legyenek a következő ügyben. A budapesti kir. büntető törvényszék vizsgálóbírája megidézte Jandl Lajos és szendrői Kovách Gyula képviselőket, hogy a párviadal vétségével gyanúsított Baky László és társa ellen folyamatba tett nyomozati ügyben tanúvallomást tegyenek. Jandl Lajos és szendrői Kovách Gyula képviselők mentelmi jogukra való hivatkozással az ügyben a tanúvallomástételt megtagadták. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés nevezett képviselők személye és a megidézések között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Jandl Lajos és szendrői Kovách Gyula országgyűlési képviselők mentelmi jogát abból a célból függessze fel, hogy nevezett képviselők a Bp- 195. §-ában meghatározott kényszereszközök alkalmazásával tanuként megidézhetők legyenek. Elnök: Miután szólni senki sem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni*? (Igen!) A Ház a mentelmi bizottság javaslatát elfogadja, Jandl Lajos és szendrői Kovách Gyula képviseli) urak mentelmi jogát ebben az ügyben felfüggeszti. Következik a mentelmi bizottság 665. számú jelentése Mühl Henrik képviselő úr mentelmi ügyébenAz előadó urat illeti a szó. vitéz Zerinváry Szilárd előadó: T. Képviselőház! A pécsi kir. főügyészség 383/1942. f. ü. szám alatt Mühl Henrik országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, mert a pécsi kir. törvényszék B. I- 2.502/1939—2. számií megkeresése szerint nevezett képviselő ellen az 1921:111. te. 7. Vába ütköző, a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló vétség, valamint Krasznay István bonyhádi főszolgabíró és Gyimóthy László tb. szolgabíró sérelmére elkövetett, az 1914:XLT. te 1. §-ába ütköző és a 3. ^ 2. bekezdése szerint minősülő és a 9- § 6. pontja alapján felhatalmazásra hivatalból üldözendő rágalmazás vétsége miatt büntető eljárás tétetett folvamatba az alábbiak miatt. Tolna vármegye völgységi járásának főszolgabírája Bonyhádén- 1938. évi június hó 282, ülése 19 h2 július 1^-én, kedden. 15-én 510/1938. kih. szám alatt ítéletet hozott és ebben többek között kihágás miatt bűnösnek mondotta ki Létz Henrik, Weber Károly. Weber Fülöp, Bechtl János és Baitz János terhelteket és a főszolgabíró ezért őket személyenként 30 pengő pénzbüntetésre ítélte- Ez ellen az ítélet ellen nevezettek Tolna vármegye alispánjához fellebbezéseket nyújtottak be. A fellebbezéseket — a nyomozás adatai szerint — Mühl Henrik bonyhádi orvos,, or szággyűlési képviselő fogalmazta és írta, a többi terhelt, akik a magyar nyelvet csak gyengén beszélik, a fellebbezésüket el sem olvasva, azokat aláírva adták vissza Mühl Henriknek. A fellebbezések a következő sértő kite teleket tartalmazzák : »Amásojdik számú fellebbezésben nevezettek részéről Weber Károly többek között előadta, hogy amikor ő a főszolgabírói hivatalba ment, hogy az ítéletről egy kiadmányt kérjen, dr. Krasznay István főszolgabíró megkérdezte a nevét és miután megmondta azt, a főszolgabíró őt — állítólag — nyakon és torkon ragadta s hivatali szobájából minden ok nélkül a folyosóra kilökte, majd ezzel kapcsolatban ezeket írta »... ez az a szellem, amely az ítélethozatalnál is megnyilvánult«. A harmadik számú fellebbezésben a következő kitételek szerepelnek: »... egy olyan tisztviselő, aki annyi jogszabálysértést követ el egyetlen ítélet meghozatalánál, mint ez a jelen esetben az első ítélkezés alkalmával történt, igazán nem beszélhet éretlen cselekményről. Sokkal jobban tenné, ha ilyen sértegetések helyett helyesen alkalmazná a fennálló törvényeket és jogszabályokat ...« »Lehetne már annyi tapasztalata a bonyhádi főszolgabírónak, hogy az ilyen metódusok nem segítenek«. »Csodálatos, hogy vannak, akik ezt még mindig nem akarják tudoimásul venni. A főszolgabíró úr példát akar statuálni ezzel a büntetéssel. Mi pedig nem ijedünk meg ettől a büntetéstől, ezt vegye tudomásul.« Azt is előadták, amit a második és negyedik jelzésű fellebbezésben hangoztattak, hogy amikor Weber Károlyt dr. Krasznay István főszolgabíró kidobta szobájából »ezzel nyilván visszaélt hivatali hatalmával. Ez bizonyára elkerülte Méltóságod figyelmét. Én ezért elégtételt követelek és kérem Méltóságodat, méltóztassék dr. Krasznay István főszolgabíró ellen ezért a fegyelmi vizsgálatot megindí; tani. Kagadta volna ő így torkon a szálkai jegyzőket, akkor nem sikkaszthattak volna éveken át« Gyimóthy László tb. főszolgabíróra pedig a követíkező sértő kitételek vonatkoznak: »A rendőri büntetőbíró nagy elfogultságát jellemzi az is, hogy amikor a tárgyalás befejezése után, az eljáró rendőri büntető bírótól az ítéletnek írásban való kézbesítését kértük, azt megtagadta azzal, hogy az ítéletet kihirdette és így nem adja ki írásban«, »... ha enélkül nem tudunk fellebbezni, akkor ne éljünk felebbezéssel.« Fentnevezettek a másodfokú határozat ellen a m. kir. belügyminiszterhez is fellebbezést nyújtottak be, melyben a terheltek megismétlik, amit Wéber Károly állítólagos inzultusára vonatkozóan már előadtak. A fellebbezések még olyan kitételeket t is tartalmaznak, amelyek a megkeresés szerint a maguk összefüggésében az 1921 : III. te. 7.