Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-281

Az országgyűlés képviselőházának dul elő az a sajnálatos eset, hogy nagyértékű traktorok éppen a helytelen kezelés és a szakismeret hiánya miatt rövid idő alatt tönkremennek. Kívánatosnak tartanám a mezőgazdasági fő- valamint középfokú iskoláknál, hogy az ott tanulni óhajtó ifjak felvételét egyévi prakszis előzze meg. Gyakran találkozunk az életben főleg városi uraknak olyan gyermekeivel, akik a mezőgazdasági ügyekben olyan nagyfokú tudatlanságot es tájékozatlanságot árulnak el, hogy az egyenesen meglepő. Ha ezekbe az iskolákba előzetes gazdasági prakszissal kerülnének felvételre az ifjak, úgy vélem, az ott hallottakat sokkal könnyebben sajátítanák el. Helyesnek tartom a haladni vágyó, ambiciózuus és mezőgazdasági téren elölj ár ó kisgazdaságoknak mintagazdaságokká való nyilvánítását, mert ez talán a kisgazdák körében bizonyára nemes versenyt fog támasztani és így mindegyik arra fog törekedni, hogy mentől többet és minél jobbat állítson elő és termeljen. A törvényjavaslat 9. §-a a városként és vármegyénként versenyek és kiállítások rendezéséről intézkedik. Kell, hogy ezek a termelési versenyek a mezőgazdasági többtermelést célozzák, a kiállítások pedig kell, hogy az állattenyésztés fejlesztését szolgálják. Sajnálattal kell itt megállapítanom, hogy a utóbbi években tenyészállatvásárokon tapasztalható volt, hogy az állattenyésztés érdekeit az üzleti érdekek bizony sokszor háttérbe szorították és ennek következtében egyes gazdaságok arra törekedtek, hogy minél rövidebb idő alatt, tetszetős, szemre szép állatokat állítsanak elő, a gyakorlat pedig megmutatta, hogy ezek a puhán nevelt állatok, amikor kikerültek a köztenyésztésbe, ott már rövid idő alatt nem töltötték be azt a szerepet, amely kivánatos lett volna. E törvényjavaslat a mezőgazdasági termelés biztosítása érdekében kényszerrendszabályokat is rendelhet el. Ez a helyes és üdvözlöm a törvénynek azt az intencióját, amely a magyar földet nem tekinti tisztán egyesek» tulajdonának és vagyonának, hanem azt_ a nagy magyar közösség szolgálatába kívánja beállítani. Ebből következik az, hogy attól, aki földjét nem helyesen műveli és kezeli, azt művelés végett elveszik és természetesen olyan magyar embernek adják, aki azt a közösség érdekébe tudja állítani. Ennek gyakorlati alkalmazása azonban aggodalommal tölt el, mert így igen sok visszaélésre nyílhatik alkalom. Ezért szükségesnek látnám, hogy a törvénybe le legyen fektetve, hogy mielőtt ilyen kényszerrendszabályokra kerül a sor, előzőleg az illető birtokos fel volna szólítandó és részére legalább hathónapos próbaidőt kellene engedélyezni. A mezőgazdasági termelés és értékesítés megszervezésére a törvény elrendelheti külön böző gazdaérdekeltségek kényszertársulását. Ezek a kényszertársulások kizárólagossági jogot kaphatnak a mezőgazdasági és állati termények és termékek felvásárlására, azoknak forgalombahozatalára, külföldre vitelére stb. Tekintve, hogy ezek a kényszertársulások a földmívelésügyi minisztérium ellenőrzése alá tartoznak, azért üdvözlöm és helyeslem ezt, mert így biztosítva látom, hogy elsősorban gazdaérdekeket fognak szolgálni, a srazdák segítségére lesznek, nem pedig kényszertársulatok vezetőinek fognak mammutfizetéseket juttatni. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy ez a 81. ülése ÏH2 júliits 10-én, pénteken. 491 nagyszerű törvényjavaslat nem intézkedik a gazdák kötelező tűz- és jégkárbiztosítására vonatkozólag. Ezt szerintem államilag vagy akár törvényhatóságilag intézményesen kellene megszervezni és akkor az volna a helyzet, hogy a gazdák minimális díjtételeket fizetnének be^ az állam vagy a törvényhatóságok pedig ezen az úton nagy jövedelmekre tennének szert, amelyet később szintén a mezőgazdaság céljaira lehetne fordítani. Ezzel kapcsolatban legyen szabad fölemlítenem, hogy Szabadkán körülbelül harminc év óta minden évben megalakult a gazdák alkalmi jégkárbiztosító szövetkezete. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a terményeiket jégkár ellen biztosítani akaró gazdák minden évben minimális díjösszeget fizetnek be. Ha már most a harminc év mérlegét bemutatom* akkor azt láthatjuk belőle, hogy minden egyes jégkárt szenvedett gazda megkapta a teljes kártérítést, a többi gazda, pedig a termés betakarítása után, amikor a jégveszély megszűnt, szintén visszakapta minimális százalékos levonásai a befizetett díjtételeket. Bátran állíthatom, hogy harminc év leforgása alatt a szabadkai gazdák zsebében többszázezer pengő maradt meg. Minden törvény csak írott malaszt, a fő annak gyakorlati kivitele es gyakarlati alkalmazása, Tekintve, hogy mind a miniszter úr, mind az egész földmívelésügyi kormányzat iránt a legteljesebb bizalommal viseltetem, à törvényjavaslatot örömmel fogadom el. {Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? "Nagy Ferenc jegyző: Hamm Ferenc! Elnök: Hamm Ferenc képviselő urat illeti a szó. Hamm Ferenc: T. Képviselőház! Amikor ez év februárjában délvidéki német képviselőtársaimmal együtt e Házba bevonultunk, jóleső érzés lett úrrá rajtunk annak a i szíves fogadtatásnak láttán, amelyben a Ház igen t. tagjai bennünket részesítettek. Ügy éreztem, hogy ez a szíves köszöntés nemcsak nekünk képviselőknek szólt, hanem mindazoknak, akiknek nevében a t. Ház munkájában résztveszünk. (Ügy van! Ügy van!) Délvidékről, a Bácskából jövünk, abból az országrészből, amelynek lakossága az egész országban népszerű és amely szorgalmával és életerejével a termelés, az ellátás terén olyan nagy és elismert eredményeket mutat fel és amely szívesen áll az ország egészének, hazánknak szolgálatára odakünn a sorsdöntő küzdelemben és idehaza, a győzelmet elősegítő gazdasági munkában. Véreink odakünn közösen állják a harcot hazánk és Európa érdekében, példát mutatva nekünk itthoniaknak, hogy 'hasonlóképpen összefogjunk és minden erőnket á győzelem szolgálatába állítsuk. (Éljenzés és taps jobbfelől és középen.) Legyen szabad ezzel kapcsolatban itt a Ház* színe előtt rámutatnom népcsoportom vezetőjének, dr. Basch Ferencnek állásfoglalására, amely minden hazai német számára mérvadó, amely népcsoportunknak a magyarság iránt való magatartását megszabja és a német-magyar sorsközösséget : szolgálja: A magyar nép Önérzete, büszkesége, érzékenysége, amely tulajdonságok a magyar nép államfenntartó nagy népi erejéből fakadnak, tiszteletben tartandók. Ez a • magatartásunk a .kölcsönös bizalom velejárója és megértés, amely a magas kormánykörök és népcsopor71*