Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-281

Az országgyűlés képviselőházának 281. ülése íiÚ júUus 10-én, pênfekèn.' 479 ban van a kukoricagórék és a gabonatárházak építése. Remélhetőleg ezt tovább kifejlesztjük, úgyhogy három-négy éven belül, de ha akkor nem is, mire a 10 év letelik, feltétlenül kielégítően megoldódik a tárházak építésének kérdése. (Az elnöki széket Krúdy Ferenc foglalja el. — Élénk taps a Ház minden oldalán.) Szólnom kell az egységes minőségű fajbúzának a gazdák közt való elterjesztéséről. Igen helyes ennek a kérdésnek a megoldása, de vannak egyes vidékek, ahol nem lehet alkalmazni a nemesített fajbúzát. Vannak talajok, amelyeknek összetétele kedvezőtlen» szikes, vizenyős, soványabb, ebbe a talajba semmi szín alatt nem érdemes belevetni azt a nemesített gabonát. Az én vidékemen, amerre én járok, szinte sajnálattal állapíthatom meg azt, hogy az a föld, ahová az utóbbi években a nemesített búzát vetették, a gazdát kenyér nélkül hagyta, mert hiszen a nemesített búzának nemesített talaj kell, amelyben vagy benne, van az őserő vagy pedig olyan trágyaerős, olyan » jól kezelik, hogy minden alkalommal meghozhatja a jobb termést. A nemesített fajbúza kényesebb az időjárás viszontagságaival szemben. (Úgy van! a baloldalon-) A mi talajaink összetétele nem olyan jó, a csapadék aránytalanul oszlik meg úgy, hogy a szeszélyes időjárás a legjobb esetben 7—8 mázsás átlagtermést biztosít. _ Márpedig a nemesített búzánál a 7—8 mázsa igen kevés és ha rosszabb minőségű földbe vetjük a nemesített búzát, akkor előfordulhat, hogy 3—4 mázsánál nem ad többet- Amennyiben pedig a régi fajta, fehér, veres kalászú, úgynevezett régi diószegi búzát veti az ember, amikor az kikalászol, már látja az ember, hogy kétszer olyan sűrű kalásza van, még ha ritkábban vetik is, hogy a 7—8 mázsás termés biztosítva van. Feltétlenül figyelemmel kell lennie tehát a minisztérium illetékes ^szervének arra, hogy a vetőmagot a különböző talajoknak megfelelően válasszák meg, minden talajba azt a vetőmagot, amely annak a talajnak legjobiban megfelel. Nem áll ugyanis az, hogy a régifajta búza sikértartalma nem olyan jó vagy talán nem is kedvelik annyira a malmok, mert én emlékszem arra, hogy évekkel azelőtt, amikor én is kisérleteztem mint gazdálkodó ember nemesített búzákkal, öt éven keresztül egymás után 10—10 katasztrális holdat vetettem be próbából ilyen vetőmaggal ugyanolyan földbe és azt láttam, hogy a magyar fajta búza minden időben több termést adott, mint a nemesített búza; a kereskedő pedig, aki a gabonát megvásárolta, amikor a vagonba öntötték a gabonát, megkért, hogy adjak 25—30 mázsa búzát a régi fajtából a vágón tetejére, hogy ezzel emelje annak a vagon búzának minőségét, már pedig abban az esetben, ha annak sikértartalma vagy lisztezete nem volna olyan jó, mint a nemesített búzáé, a kereskedő nem követelte volna ezt. Nem is tudjuk tehát kiszámítani, milyen nagy kárt okoz egyes vidékeken a nemesített búza elterjesztése. Ismételten hangsúlyozom azonban, hogy a rosszabb területeken okoz kárt, mert a jobh területekre a nemesített búzát feltétlenül be kell hozni. T. Képviselőház! Szólanom kell még arról, hogy a mezőgazdaság megsegítésével és annak megkedveltetesével kapcsolatban milyen nagy baj az utóbbi évtizedekben az, hogy egyes hivatalokra pályázatokat hirdetnek és ezekkel sok esetben megmételyezik a mezőgazdasági munkások, gazdák gyermekeinek lelki világát. Hogy ne mondjak mást, ennek az évnek tavaszán pályázatot hirdettek patkolókovácstanfolyamra. Az ország különböző részeiből annyi kérvény érkezett be, hogy egy nagy stráfkocsi vitte azokat az egyik osztályból a másikba és végeredményben, amikor vagy húszan dolgoztak két hétig azon, hogy feldolgozzák azt a sok kérvényt, akkor ötöt vettek fel. (Mozgás.) Ismétlem, ötöt vettek fel a több ezer pályázóból. Ezzel annak a három-négyezer 15—16 éves parasztfiúnak lelki világát megmételyezik, (vitéz Lipcsey Márton: Teljesen igaza van!) mert amikor egy ilyen paraszfiúnak visszaküldik a kérvényét azzal, hogy nem vehető fel, akkor mindig azon töri a fejét, hova adja be kérvényét máshova, hiszen a pályázati hirdetések mindig táplálják benne a reményt arra, hogy felveszik valahova és nem marad paraszt. Nagyon helyes volna tehát, ha csökkentenék a pályázati hirdetések számát, mert nemcsak patkolókovácstanfolyamra irtak ki pályázatot, hanem sok minden másra is. Az én kerületemből is beadtak vagy tíz kérvényt, és amikor eljártam, csak ötöt vettek fel, még pedig vitézek gyermekeit, illetve hadiárvákat vagy hadirokkantak gyermekeit. De így van ez a postánál» így van a vasútnál is. (Felkiáltások a szélsőbaloldalion: Mindenütt! Az egész vonalon!) Nagyon természetesen így sokkal kedvezőbb helyzetben van az, aki a felvételt eldönti, mert hiszen van alkalma válogatni a pályázók között, azt azonban nem is tudjuk elképzelni, milyen rossz hatású ez a mezőgazdaságra nézve. Azt is szóvá kívánom tenni, hogy a fiatalságot ezután is vissza kell adni a mezőgazdaságnak, ahol eddig volt. Igaz, hogy ai nyolc osztály elvégzése a. jövőben talán kívánatos, de a hatodik osztály után következő hetedik és nyolcadik osztályban az oktatást, azt szeretetéin, ha még az októbert is a mezőgazdaságban tölthetnék, tehát november, december,, január, február és március hónapokban végeznék a parasztgyerekek ezt a két legfelső osztályt. Ne felejtsük el, hogy az a parasztfiú 12 éves korától 16 éves koráig dolgozik legszívesebben a mezőgazdaságban, ebben a korban az apa is még jobban tud parancsolni gyermekének, de amikor a tizenhatodik évüket betöltötték, akkor — mint az én vidékemen is megállapíthattam — az a munkásember nem tud már parancsolni annak a 16 éven felüli gyerekének, de a kisgazdaságokban is lígy van, hogy az a fiú sokszor egyáltalában nem akar ottmaradni és gazdálkodással foglalkozni. Feltétlenül szükséges tehát az, hogy a fiatalságot visszaadjuk a mezőgazdaságnak és iskoláikat eszerint végezzék. Nem kell attól félni, hogy ha gyermek a hat elemi elvégzése után két évig csak a téli hónapokban ismétli a tanultakat, akkor nem tanul meg annyit, amennyit tudnia kell. Meg lesz a megfelelő szellemi képzettsége, és a fő az, hogy a mezőgazdaságban teljesen elsajátítsa azt, amit meg kell tanulnia. Még a leventeképzésre is ki kellene térnem ebből a szempontból; ez természetesen nem ide tartozik, de mivel a mezőgazdaságot érinti és a mezőgazdasági többtermelés szempontjából ennek is fontossága van, arra is kiterjeszteném az előbb