Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-281

470 Az országgyűlés képviselőházának társaim. Nekem, mint majdnem utolsó szónoknak nagyon kevés lehetőségem maradt arra, hogy valami újat mondjak, sőt talán semmi újat sem tudok mondani, de mivel feliratkoztam, rövid beszédemben néhány pontra rá akarok mutatni. A 7. §, amely a mintagazdaságokkal foglalkozik; a (2) bekezdés negyedik mondatában ezt mondja (olvassa): »A közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága a gazdasági felügyelőség javaslatára megszünteti a mintagazdasági jelleget, ha a birtokos a közbecsülést elvesztette.« Igen t. Ház! Ez a kijelentés nagyon helyes, azonban mindig vigyázni kell arra, hogy a közmegbesülést milyen szemszögből nézzük, (Piukovich József: Ügy van! Ne legyen poü' tika!) mert, sajnos, megtörténik nálunk az, hogy a politikai közmegbecsülést veszíti el egyesek szemében az, aki például a kormánypártból kilép és belép valamelyik ellenzéki pártba. (Piukovich József: Akkor már nem lehet mintagazdasága!) Ha ebben kételkednek képviselőtársaim, akkor példát is tudok mondani arra, hogy valakit, aki kilépett a kormánypárti képviselők közül és belépett egy ellenzéki pártba, felszólították, hogy gazdasági albizottsági tagságáról mondjon le. (Börcs János: Még ez is van!? — Bodor Márton: Ilyen is van?) Ha a közmegbecsülést úgy fogják értelmezni a jövőben is, hogy a vármegyei gazdasági albizottságnak esak kormánypárti tagjai lehetnek, és hogy a közbecsülést elveszíti az, aki a kormánypártból — nemcsak most, hanem bármikor — kilép, akkor nagyon fura helyzet fog előállni a

# mintagazdaságokkal kapcsolatban. (Piukovich József: Korteseké lesz mind! — Börcs János; Mép.-titkároké!) Kérem ezért a földmívelésügyi kormányzatot, hogy a 7. § (2) bekezdésének negyedik mondatát világosan magyarázza meg valamilyen formában, nehogy esetleg a legtisztességesebb, legbecsületesebb és legjobb gazdát azért, mert nem a kormánypártban, hanem más pártban kíván politizálni nemzete javára, ha van mintagazdasága, megfosszák attól, illetve megakadályozzák, hogy mintagazdasága legyen. Igen t. Ház! Az általános indokolás első bekezdésének első mondata a következőket mondja (olvassa): »A föld a magyar embernek nemcsak tulajdont, hanem hazát, őisöket, sorsot, hivatást is jelent. Nagyon helyes ez a mondás, csak be kell tartani, mert mi, akik idegen uralom alatt éltünk, akár a Felvidéken, akár Erdélyben, akár a Délvidéken a magunk bőrén tapasztalhattok ezt. Bár mi az idegen uralom alatt a földünkön termett termékeket az idegen államhatalomnak adtuk át, a földet ősi magyar földnek tartottuk (Helyeslés.) és azon az ősi magyar földön új életet igyekeztünk teremteni az új Magyarország számára. (Helyeslés.) Füssy Kálmán igen t. képviselőtársam rámutatott hibákra, elmondotta, mi fáj nekünk a jelenlegi földbirtokpolitikai intézkedésekkel kapcsolatban. Nem a magunk részére kívánunk mi középbirtokokat, esak azt akarjuk, hogy a csehek által elvett és úgy ahogy kifizetett földbirtokok tulajdonosai mondjanak le a tőlük elvett birtokokról és adják azokaj oda arra való magyar gazdáknak, mert — tisztelet a kivételnek — amikor megszálltak bennünket az utódállamok katonái, akkor több földbirtokos otthagyta a megszállott területet és átjött 281. ülése 1942 július 10-én, pénteken. ide a trianoni határon belüli Magyarországra» itt az ország terhére élt, viszont a magyar paraszt a földjét, azt a rögöt, amelyen dolgozott, nem hagyta el egy percig sem (Ugy van! Ügy van! a szélsöbaloldalon.); tudta ugyan, hogy terményét idegen államnak kell odaadni, idegenek fogják megenni az általa termelt magyar búzából készült fehérkenyeret, de hitt, remélt, dolgozott és küzdött tovább az idegen hatalom ellen azért, hogy ha terményt nem is tud adni, de az ősi földet, azt a magyar földet visszaadja egyszer Csonkamagyarországnak, hogy ezzel is segítse felépíteni az új Magyarországot. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Igen t. Ház! Nem azért mondjuk mi ezt,. mintha talán kételkednénk azoknak a magyar embereknek jó magyarságában, becsületességében, akiktől elvették az idegen uralom alatt a földet. Nem! Tiszteljük, becsüljük őket, de tudjuk, hogy magas kvalifikációjuk folytán a mai Magyarországnak, a magyar nemzetnek nem arra van szüksége, hogy ott maradjanak földjükön. Tudnunk kell mindannyiunknak, hogy a zsidóknak innen, mint ahogy a miniszterelnök úr bejelentette^ ki kell menniök. A kereskedelmet, a gyárakat, a nagyipart át kell venni, ezeket pedig *nem lehet egyszerű falusi parasztembereknek odaadni,,. Ihanem nagytudású, nagytőkéjű embereknek kell adni. Nem vagyunk mi a magas kvalifikációjú emberek ellen, hanem azt akarjuk, hogy ezek az urak foglalják el azokat a posztokat, amelyeket több, mint egy századon keresztül elfoglalt a zsidóság, amely elzsidósította ezt az államot, azt akarjuk, hogy ezek az urak foglalják el ezeket a pozíciókat még pedig úgy, hogy ne csak kulcspozíciókra törekedjenek, ne csak igazgatósági tagok legyenek, hanem úgy, hogy egész munkaképességükkel, minden tőkéjükkel feküdjenek bele abba a vállalkozásba. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Meg vagyok győződve arról, hogy ebben az esetben sokkal jobban fogják tudni gyümölcsöztetni tudásukat ég tőkéjüket mind a maguk, mind pedig a magyar nemzet számára. (Piukovich József: Nagyon helyes!) Azokat a földeket pedig, amelyek a perifériákon, a csehektől felszabadított Fel vidéken, azután Erdélyben, a Délvidéken és a még visszakívánkozó vidékeken is vannak, adjuk a magyar parasztságnak, (Helyeslés^ a szélsöbaloldalon. — Börcs János: Erős végvárakat!) hogy ne őrgrófok, hanem magyar őrparasztok legyenek ott, akik ha kell, meghalnak egy barázda földért, de az sem a zsidóságnak, sem idegen uralomnak — bármi következzék — kezébe nem juthat. (Helyeslés és íaj>* a szélsőbaloldalon.) Igen kérem a földmívelésügyi államtitkár urat, mondja meg a földmívelésügyi miniszter úrnak, hogy ezt a programmunkat, amelyen mi a Felvidékről hoztunk, az erdélyiek Erdélyből, a délvidékiek pedig a volt Jugoszláviából, tegye magáévá. Hagyja különösen a perifériákon az ősi magyar földet a parasztság kezében, hadd termeljen ki a paraszt egy új és szebb jövőt a magyarság számára Igen t. Ház! Az általános indokolás 23. lapján az árrögzítéssel, vagyis az árbiztosítással kapcsolatosan azt mondja a földmívelésügyi miniszter úr, hogy (olvassa): »A piaci szervezeteken kívül a mezőgazdasági termelés fejlesztésére másik főeszköz az árbiztosítás. Árbiztosítás van búzára, rozsra, árpára, zabra, cukorrépára, burgonyára, gyapjúra, hízott szarvasmarhára«. A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásához ta-