Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-281
Az országgyűlés képviselőházának 281. ülése 19%2 július 10én, pénteken. 459 amelyeket a felveendőktől megkívánnak. Még- néhány szempontot szerettem volna felvetni, idő szűkében azonban ez lehetetlen. Egy gondolatot említek meg. Nagyon szeretném azt látni, hogy az illetékes szakemberek a népfőiskolát is beveszik azok közé a tényezők közé, amelyek az agrár Magyarország kialakítását szolgálni hivatottak és alkalmasak. (Éljenzés és - taps a jobbközépen.) A felvilágosodás korszaka tévedett, amikor azt hitte, hogy az a gondolat, amelyet megtanítunk valakinek, egyúttal tulajdonává vált, beleépült az illető életébe. Ez nem igaz. Csak az lesz életté bennünk, ami nemcsak tudásunkat alakítja, hanem jellemüeg is átformál minket. T. Ház! A népfőiskola foglalkozik gazda.sági képzéssel is, de főleg azt adja, ami ennél több: átalakítja magát az embert. T. Ház! Odakinn aratás folyik, de én mégis a magvetés áhítatával és reménységével szavazom meg a javaslatot, leendő nagyobb magyar aratások és nagyobb magyar kenyér reményében. (Élénk éljenzés a Jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Börcs János! Elnök: Börcs János képviselő' urat illeti a szó. Börcs János: T. Ház! Mint ellenzéki képviselőnek, nagyon könnyű a helyzetem ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban. >Ha volt is olyan túloldali képviselő, aki talán önhibáján kívül bizonyos elfogultságában azzal a váddal illetett bennünket, hogy az ellenzék csak azért nem fogadja el ezt a törvényjavaslatot, mert^ ezzel akarja megsütni a maga oecs*nyéjét, ennek a képviselőnek e kijelentését jóhiszemű tudatlanságnak minősítem. Könnyű. a helyzeten ennek a törvényjavaslatnak bírálatában azért is, mert az előttem felszólalt képviselőtársam is ugyanazon a síkon mozgott ezzel a javaslattal szemben, mint amilyen síkon kívánok én is mozogni a bírálat során. Előttem felszólalt képviselőtársam utoljára a szaktudással foglalkozott • és beszédében ennek a szaktudásnak kibővítését, érvényesítését kívánta kidomborítani. Ugy gondolom és hiszem, hogy ez a gondolat, amely mindnyájunk lelkében él, vérző seb a magyar parasztság szívében, vérző seb azért, mert nagyon helyesen állapította meg képviselőtársam, hogy hiába van meg annak a kisembernek a szaktudása, hiába van meg a természetes rátermettsége, ha a törvény maga és az élet elgáncsolja, hogy képességeit meg mutathassai. Ebbe a kérdésbe bekapcsolódva szeretnék mindjárt a tagosítás kérdésével is foglalkozni. A törvényjavaslat az indokolás bizonyos részében rámutat arra, hogy a múltban évenként 16 ezer hold volt tagosítva, eat a számot 100 ezer holdra kívánja felemelni. Nagyon örvendetes szám, nagy szeretettel üdvözöljük is, ha azonban továbbnézzük az indokolásnak ezt a részét, azt olvassuk, hogy Magyarországon 3.5 millió holdi van tagosítatlanul. Elszorul a szívünk, hogy a kormányzat a csekély rendelkezésre álló összegből ilyen _ horderejű lépést akar tenni, mert 35 év kell hozzá, mire ezt ebben az országban keresztül tudja vinni, pedig itt tízéves programúiról van szó. Méltóztassék megengedni, hogy annak alátámasztásaképpen, hogy mennyire szükséges a tagosítás ebben az agrár államban, bemutassam egy négyezer holdas község tagosítatján és hasznavehetetlen területét Vagyok bátor felolvasni, hogy egy négyezer holdas líozsegben a dülőutak — előrebocsátom, hogy ezek egy tagosítással nem fognak teljesen megszűnni, de merem állítani, hogy 50 százalékkal vissza fognak esni — 178 iioldat tesznek ki. A barázdák — egy tagosítás végrehajtásánál minimálisan 50 százalékkal fognak visszaesni — ebben a községben 125 katasztrális holdat tesznek ki. Ha ezt a kettőt egy tagosított községnél összeadom, 155 katasztrális holdat tesz ki. Ha most figyelembe veszem ennek a községnek adóterheit, akkor merem állítani, hogy ezen az elveszett birtokrészen a község földadója teljes egészében megtérülne. Beszélhetnénk tovább a tagosításnak arról az előnyéről, ami nélkül nem is tudok elképzelni egy intenzív gazdálkodást. Nagyon helyesen mutatott rá előttem szólott t, képviselőtársam a gépesítésre. Elképzelhetetlen, bármilyen jó szándék vezesse is a kormányt a mezőgazdaság fejlesztésénél, hogy gépesítésről lehessen beszélni a mezőgazdaság területén, akkor, amikor mint kimutattam, egy ilyen község határában 14.200 öl hosszúságban nyúlnak ezek a barázdák, akkor, amikor 100 négyszögöles földdarabok vannak, amikor egyeseknek hét darabban van a hat katasztrális holdjuk, akkor, amikor ilyen szalagban nyúlnak át. Nagy szeretettel nézem és üdvözlöm a kormánynak a tagosításra vonatkozó intézkedését, 'de kétségbe kell esnünk akkor, amikor egy tízéves programúiban egy harmincötéves tagosítási programmot akarnak végrehajtani. Elismerem azt, hogy a tagosításhoz szükség van arra, hogy mérnökök, szakemberek álljanak a kormány rendelkezésére. Elismerem azokat a^ nagy nehézségeket, amelyekkel még ma ebben az országban földmívelésügyi kormányzatunknak meg kell küzdenie, de elvégre nem beszélhetünk itt a mezőgazdaság felsegélyezéséről, ha ilyen nagyfontosságú kérdéseket a legnagyobb erőkifejtés mellett is így oldják meg, amint itt a javaslat mutatja, hogy a 16 ezer hold helyett 100 ezer holdat akarnak egy éven át tagosítani. így is 35 év kell ahhoz, hogy ezt a nagyfontosságú kérdést meg tudjuk oldani. (Piukovich József: Legyen 3.5 milliárdos a programm!) A tagosítás után szeretnék áttérni arra a kérdésre, amely minden mezőgazdasági fellendülés rugója: az árkérdésre. Mind az ellenzéki, mind a túloldali képviselők, mondhatnám, pártkülönbség nélkül, mind szóvátették az árkérdést, kijelentették, hogy ennek a kérdésnek a megoldásával él vagy bukik mezőgazdaságunk fejlesztése. Az árkérdés az, ami szinte kétségbeejti ma kint a mezőgazdákat, amikor az a hír járja, hogy a gabonaárakat nem emelik fel, hanem . azok a régi színvonalon fognak mozogni T. Ház! Itt akaratlanul eszembe jutnak azok az árak, amelyek az 1914—18-as világháború előtt álltak fenn ebben az Országban. Ha ezeket az árakat, ezt a statisztikát, ezeket a számokat figyelembe vesszük, amelyeket nem lehet letagadni, megállapíthatjuk, hogy. egy kiló búza áráért egy kiló kenyeret tudott a fogyasztó megkapni. Ha már most nézzük ezeket az árakat, ezt az. óriási eltolódást, amelyet most látunk a gabonaárak és a kenyérárak közt, határozottan felmerül bennünk az a kérdés, hogy tulajdonképpen melyek azok a mozgató erők, amelyek ebben az országban ezt az óriási különbséget megengedik. Tudom, meg 67*
