Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-280

434 Az országgyűlés képviselőházának 280 nem fog megtörténni, akkor nagy visszaesés lesz a jövőben a búza termelésében. T. Ház! Rá kívánok még mutatni a mező­gazdasági termelésre a termékek árával kap­csolatosan. Erről már sokat beszéltünk a kép­viselőházban, de sajnos, eddig még nem kap­tunk egy biztató szót sem. Itt van például a tejár rendezése. (Egy hang a .jobboldalon: Meglesz!) A tej árát két és félév óta semmit sem emelték: 25—26 fillért fizetnek falun a gazdának egy liter tejért. Kérdezem, mit kap a gazda azért a 26 fillérért és közben mit kell neki dolgoznia, küszködnie, befektetnie azért, hogy azt a liter tejet elő tudja állítani. Nevet­séges, amikor megkapja azt a 25—26 fillért a liter tejért, hogy mit tud azon vásárolni ellen­értékképpen. A tejár rendezése maga után vonná a szarvasmarhatenyésztés fellendülését is. Mindezt csak úgy lehet megoldani, ha jó­indulattal és fokozott erővel csinálják, ha a gazdák nem ráfizetéssel, hanem bizonyos jöve­delmezőséggel dolgoznak. A tejár annyira ren­dezetlen^ hogy akik maximális áron eladott vaj, túró és sajt alakjában adták el a tejet, azok literenként 10 fillérrel magasabb árat tudtak elérni, mint akik odahaza a tej szövet­kezetbe szállítják a tejüket. Nemcsak a ter­melő gazdának, hanem a magyar államnak is óriási vagyona, értéke fekszik a tejszövetkeze­tekben és ezekben a berendezésekben, közben pedig a tejtermelés teljesen visszafejlődik. Erre nem akarok hosszasabban kitérni, két­három héttel ezelőtt egy interpellációmban teljesen számszerűen elmondtam- ezt. Érthetet­lennek tartjuk azonban, hogy a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatban semmiféle bizta­tást nem látunk arra, hogy magasabb tejárat fogunk kapni. T. Képviselőház! Amikor a tej áráról be­szélek, engedjék meg, hogy pár szóval meg­említsem a hízott sertés árát is. Ez is teljes átrendezést kíván és a leggyorsabb intézke­dést kívánja. Mi történik falun a hízott ser­tésárakkal^ - A hízott sertés ára maximálva van 1 -40—1 -88, vagy 1 -50—1-88 pengő közt. Tized­filléreket nem veszek számításba. A közel­múltban ugyan a 140 kilós sertést is odasoroz­ták, ahová a 170 kilósat, ez tehát valami kis pillanatnyi előnyt jelentett, de kevés volt. A kormányzatnak legalább 25—30 filléres áreme­lést kellene adnia, vagy pedig hizlalás! pré­miumot fizetnie. Ma ezt is meg lehetne csi­üálni, mert jegyre vág minden hentes és a vágási jegy beszolgáltatásánál a prémiumot meg tudná kapni. Ügy is megadják ezt az ösz­szeget, mert merem állítani, hogy talán kettő sincs a vármegyében, aki ezt a 25—30 fillért ma ne adná meg zugban. Miért kényszerítjük tehát a gazdákat arra, hogy feketén vegyenek . 25—30 fillérrel drágábban, miért nem adjuk meg a módot arra, hogy legálisan vásárol­janak 1 ? T. Képviselőház! Az előttünk fekvő mező­gazdaságfejleszto törvényjavaslatban foglalt feladatok közül a legfontosabbak közé tarto­zik a legelőkérdés megoldása. Itt csak a köz­legelők rendezését kívánom megemlíteni. Na­gyon szomorú dolog, hogy több községben az évek hosszú sora ota ottlévő köziegelő-távsu­latok vezetői mind olyan egyének, akik vagv a Beszkártnál, vagy esetleg a vasútnál voltak ezelőtt szolgálatban, onnan kapnak egy kis nyugdíjat és így elvállalják unalomból a ve­zetést^ így ők irányítják a falu legértékesebb és legjövedelmezőbb befektetését, ők vezetik n közlegelő-társulatokat. Nem a személyük ellen van kifogásom, (Bö3*cs János: Csak a tudásuk ülése 19k2 július 9-én, csütörtökön. H len!) hanem az ellen, hogy nincs meg a tu­dásuk. Ezért a közlegelő-társulatok vezetőit ilyen esetekben kötelezni kellene arra, hogy legalább egy nyolcnapos zöldmező-tanfolya­mot hallgassanak végig. (Helyeslés a szélső­baloldalon.)^ Ez tíz évvel ezelőtt megtörtént egyes községekben és azokban a legelőgazdál­kodás, nem azt mondom, hogy; nagyon vi­rágzó, de eléggé jövedelmező, és a közlegelő­ket rendben tartják. De tovább megyek. Nem­csak a legelővezetők oktatását tartanám szük­ségesnek, hanem a pásztorok oktatását is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Piukovich József: Nagyon fontos!) T. Képviselőház! Az előbb felsorolt dol­gokkal kapcsolatosan esak néhány szóval kí­vánok rámutatni, hogy nemcsak a kpzlegelő­íúrsulatok szempontjából, hanem egyéb szem­pontból is szükséges lenne a téli gazdasági iskolák általános bevezetése. Ez nagyon he­lyesen le van fektetve a mezőgazdaságfej­lesztő törvényjavaslatban, és a legrövidebb időn belül legalább járásonként hathónapos téli gazdasági iskolákat kell létesíteni. Én magam is előmozdítója vagyok ennek, mert már két hónappal ezelőtt, vagy még régebbe a fent jártam a földmívelésügyi minisztérium­ban és községem nevében felajánlottam 20 katasztrális holdat a téli gazdasági iskola cél­jára. A gazdasági iskola telkét teljesen in­gyen adjuk, úgyhogy az államnak, illetve a földmívelésügyi kormányzatnak az iskolát csak fel kell építeni és működtetni kell. Ké­rem a földmívelésügyi kormányzatot, hogy ezeket az iskolákat minél nagyobb arányok­ban alkossák meg, amíg azonban ezek nem lesznek meg, addig nagyon szükségesnek tar­tom, hogy az egyes községekben ne maradja­lak el a nyolcnapos mezőgazdasági tanfolya­mok akár a szarvasmarhatenyésztők egyesü­letén, akár a zöldmező-szövetségen keresztül. Tapasztalatból mondom, hogy ezeknek a tan­folyamoknak nagyon tanulságos és jövedel­mező hatásai vannak a magyar községekben. T. Képviselőház! A mezőgazdaságfejlesztő röirvényjavaslat bekapcsolja — amint eddig is be voltak kapcsolva — a gazdasági felügyelő­ket a termelés papíron való kidolgozásába. Ezzel kapcsolatban azt kérjük, hogy ezek a gazdasági felügyelők ne osak aktagyártással foglalkozzanak és ne mindig osak a vármegye központjában legyenek hivatalban, hanem lak­janak kint a Járási székhelyeken és ott a gazdák között magában a munkában saját sze­meikkel fogják látni azokat a szükséges dol­gokat, amelyeket a fölöttes hatósághoz tud­nak jelenteni és ezek megvalósítása akkor sokkal gyorsabban fog menni. Ezek megsza* porítását kívánnám úgy, hogy nem két járást kapna egy gazdasági felügyelő, hanem leg­feljebb 4—5 községe volna osak, amelyeknek gazdaközönségét azután teljes mértékben, nemcsak névről, hanem iparkodásáról, szor­galmáról is ismerné. (Piukovich József: Mo­torizálni kellene őket, hogy mozgékbnyak le­gyenek. — Egy hang a jobboldalon: Gazda­titkár lesz!) Itt még szólni kívánok a mezőgazdasági bizottságok működéséről. Ezelőtt 4—5 évvel egy kis élénkség támadt akörül, hogy községi mezőgazdasági bizottságok fognak alakulni, amelyekből azután a járási, vármegyei és országos kamarai szervezet fog tovább fej­lődni. Mi azzal a gondolattal fogadtuk ezt. hogy a legalsóbb népiréteg, a magyar paraszt­ság ezentúl be tud kapcsolódni s hogy kérései

Next

/
Oldalképek
Tartalom