Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-268

32 Az országgyűlés képviselőházának saim is megállapították, — ahogy Kunder Antal képviselő úr mondotta — hogy indokolt a kormány részére a felhatalmazás kérése és — mint Szöllősi Jenő képviselőtársam is mondotta — elvileg megértik, hogy a kormányzat, a minisztérium kért© a felhatalmazást. Ha ez így áll, akkor tulajdonképpen a leghelyesebben talán akkor cselekednénk, — ami 12 esztendő alatt elő is fordult — hogy különösebb vita nélkül, felszólalások nélkül, egyszerűen' éppen ennél az indoknál fogva egyhangúlag megszavaznék a kormányzat, a minisztérium részére a felhatalmazást. Mert ha bármennyire tárgyilagosan is akarunk hozzászólni a javaslathoz, mint teszem magam is, hiszen senkit soha bántani nem akarok, sőt meggyőződésében, felszólalásában sérteni sem akarok, mégis — emberek lévén — egyik-másik megjegyzés vagy néhány szó elejtése talán itt-ott valamilyen fájó részt érint embertársaink lelkében és az megint valami választ szül; ez okozza, hogy élesebbé teszi a vitát, ami a mai időkben. — valljuk meg őszintén — nem szükséges, sőt nem válik javára és hasznára álmagyar közéletnek. Ez tehát nem is egy pártnak, nem is egy minisztériumnak, nem is magának a kormánynak az érdeke, hanem az egész országnak, az egész magyar \ nemzetnek, sőt magyar hazánk minden lakójának érdeke, hogy a gazdasági és hitelélet, : az államháztartás folytonosságának biztosítása érdekében meglegyen a kormányzatnak a hatalma, hogy ahol kell, ott gyorsan, erélyesen, radikálisan intézkedjék, nehogy a késedelem folytán bármilyen kár is érje hazánkat. A gazdasági és hitelélet egyik legfontosabb tényezője a pénz. A pénz romlott le akkor, — mint ezt meg is érthetjük — az ellenség nyomására, mert az ellenség munkája rontotta le a magyar aranynak, a magyar búzának az árát 6 pengőre, amikor az 1930-as esztendőkben valóban ott állt az ország, hogy talán gazdasági csőd elé kerül, ha nincsen radikális, gyors és hathatós intézkedés, amely megmenti az országot. Kellett tehát egy eszköz, hogy pénzünk megmentésére gyorsan, erélyesen, radikálisan tudjon a kormány intézkedni. Ezért szavazta meg, ezért adta meg a törvényhozás a minisztériumnak a felhatalmazást. Azóta évről-évre megkapta a minisztérium a felhatalmazást és ebből a szempontból, a magyar pénz szempontjaiból a mai napokban is, amikor újra tárgyaljuk a javaslatot, azt mondhatjuk, hogy még fokozottabb mértékben meg kell adnunk a felhatalmazást, mert Istennek és a kormányzat munkásságának legyen hála érte, ma Európában a legjobb pénz a magyar pengő, hiszen bárhová megyünk, bárhol jár külföldön a magyar ember, látja és büszkén látja, hogy a magyar pengőt mennyire megbecsülik a külföldi utasok. Ezt pedig, mélyen t. Ház, talán nem éppen a mi kis hazánk, a mi kis népünk megbecsülése, hanem a belső rend, a gazdasági rend, a hitelélet rendje, az államháztartás okos irányítása és vezetése eredményezte. Ez tehát olyan nagy indok, hogy ez maga is arra késztet bennünket, hogy elfogadjuk és megadjuk a felhatalmazást. Ha ezt nézzük, egyúttal el kell ismernünk, hogy a kormányzatnak e téren a magyar pénz védelme és a magyar pengő erejének fenntartása szempontjából sincs könnyű munkája, mert ' ellenséges kezek külföldön is és belföldön is vannak, amelyek le akarják rontani a magyar pengő értékét. 268. ülése 194-2 június 17-én, szerdán. Ne említsünk mást, mint azt, hogy akadnak még mindig, akik próbálkoznak sibolással, a magyar pénznek külföldre csempészével. Ezekkel szemben küzdenie kell a kormányzatnak, és minden eszközt meg kell ragadnia, hogy a magyar pengő értékét megmentse. Vannak azonban a külső ellenségek mellett olyanok is, akik a magyar gazdasági élet nyugalmát akarják megrázkódtatni, ellenséges külföldi jelszavakkal izgatnak, és így akarják a magyar munkát — akár a mezőgzdasági, akár a gyáripari munkát — megzavarni. Hallottunk borzalmas szabotázs-kisérletekről. Mindezelk arra törekszenek, hogy valamiképpen megtörjék a magyar gazdasági életet és ezzel gyengítsék a magyarság ellentállását. Méltánylom viszont a minisztérium küzdelmét és gondját, hogy mindezeket az ellenséges erőket letörje. Idesorolhatjuk talán éppen az áruelosztás, az áruhalmozás, az áru túlzott fogyasztása terén tapasztalt visszaéléseket, amelyek megint csak minden erejükkel arra törekszenek, hogy az országot gyengítsék. De, mélyen t. Ház, legyen szabad említenem azt is, hogy nemcsak a pengő értékének, nemcsak a gazdasági rend nyugalmának megrontására törekszenek külső és belső ellenségeink, hanem még inkább törekszenek a magyar lélek ellentállásának megtörésére. (Ügy van! a közéven.) Ilyenek azok a borzalmas kísérletek» amelyekről napról-napra 'hallunk, hogy talán még a lelkészeknek életét is kikezdik és kiválasztanak talán elméjükben gyenge, talán már a Lipótmezőt is megjárta, talán már a kártya szenvedélyében erejüket vesztett lelkészeket és igyekeznek felhasználni őket arra» hogy erkölcstelen életüknek és gonosz terveiknek támogatására megnyerjék őket. Ez nem más, mint lelki szabotázs. (Ügy van! Ügy van!) A pengő megrontásánál még szörnyűbb dolog a, léleknek megrontása. A magyar kormányzatnak erre ügyelnie kell és minden lépésében valóban vigyáznia kell arra, hogy a pengőérték mellett a lélek értékét is védjük és őrizzük. (Helyeslés.) Amikor fájdalommal látjuk azt, hogy közhivatalnokokat kell talán bilincsbe verve mégtévelyedésük miatt börtönbe vinni, ne azt nézzük, hogy szerencsétlen embertársaink megtévedtek, mert valóban sajnálni kell őket. hanem lássuk az ellenség mesterkedését, amely kihasználja az emberi gyengeséget, ^az elgyengült emberi akaratot és minden erejével meg akarja rontani a magyar közéletet és a pusztulás szélére akarja vinni a magyar népet. Arra kell törekednünk, — amiként örömmel látjuk, hogy minisztériumaink törekszenek is erre — hogy a törvények megtartása mellett a magyar erkölcsi érzéket fokozzuk. Prohászka mondta egyszer, hogy a legalitás, tehát a törvény erkölcs nélkül furfang és tojástánc. Vannak, akik kihasználták a múltban és vannak, akik kihasználják a jelenben a törvénynek talán itt-ott meglévő kisebb-nagyobb kibúvóit és igyekeznek minden áron az ő erkölcstelen és gonosz szándékaikat fedezni ezáltal. Említette igen t. képviselőtársam, hogy a zsidókérdés talán még nincs teljes mértékben megoldva. (Egy hang a szélsőbáloldalon: Megvan?) Hiszen magunk is azt mondjuk, hogy száz százalékban nincsen még megoldva, de el kell ismernünk, hogy nagy lépéssel előbbre jutottunk és látjuk azt, hogy a kormányzat minden erejét megfeszítve igyekszik kiküszöbölni azokat a bajokat és okokat, amelyek a