Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-268

32 Az országgyűlés képviselőházának saim is megállapították, — ahogy Kunder Antal képviselő úr mondotta — hogy indokolt a kormány részére a felhatalmazás kérése és — mint Szöllősi Jenő képviselőtársam is mon­dotta — elvileg megértik, hogy a kormányzat, a minisztérium kért© a felhatalmazást. Ha ez így áll, akkor tulajdonképpen a leg­helyesebben talán akkor cselekednénk, — ami 12 esztendő alatt elő is fordult — hogy különö­sebb vita nélkül, felszólalások nélkül, egysze­rűen' éppen ennél az indoknál fogva egyhangú­lag megszavaznék a kormányzat, a miniszté­rium részére a felhatalmazást. Mert ha bár­mennyire tárgyilagosan is akarunk hozzá­szólni a javaslathoz, mint teszem magam is, hiszen senkit soha bántani nem akarok, sőt meggyőződésében, felszólalásában sérteni sem akarok, mégis — emberek lévén — egyik-másik megjegyzés vagy néhány szó elejtése talán itt-ott valamilyen fájó részt érint embertár­saink lelkében és az megint valami választ szül; ez okozza, hogy élesebbé teszi a vitát, ami a mai időkben. — valljuk meg őszintén — nem szükséges, sőt nem válik javára és hasz­nára álmagyar közéletnek. Ez tehát nem is egy pártnak, nem is egy minisztériumnak, nem is magának a kormánynak az érdeke, ha­nem az egész országnak, az egész magyar \ nemzetnek, sőt magyar hazánk minden lakó­jának érdeke, hogy a gazdasági és hitelélet, : az államháztartás folytonosságának biztosí­tása érdekében meglegyen a kormányzatnak a hatalma, hogy ahol kell, ott gyorsan, erélye­sen, radikálisan intézkedjék, nehogy a kése­delem folytán bármilyen kár is érje hazánkat. A gazdasági és hitelélet egyik legfonto­sabb tényezője a pénz. A pénz romlott le akkor, — mint ezt meg is érthetjük — az ellen­ség nyomására, mert az ellenség munkája rontotta le a magyar aranynak, a magyar bú­zának az árát 6 pengőre, amikor az 1930-as esztendőkben valóban ott állt az ország, hogy talán gazdasági csőd elé kerül, ha nincsen ra­dikális, gyors és hathatós intézkedés, amely megmenti az országot. Kellett tehát egy esz­köz, hogy pénzünk megmentésére gyorsan, erélyesen, radikálisan tudjon a kormány in­tézkedni. Ezért szavazta meg, ezért adta meg a törvényhozás a minisztériumnak a felhatal­mazást. Azóta évről-évre megkapta a minisz­térium a felhatalmazást és ebből a szempont­ból, a magyar pénz szempontjaiból a mai na­pokban is, amikor újra tárgyaljuk a javas­latot, azt mondhatjuk, hogy még fokozottabb mértékben meg kell adnunk a felhatalmazást, mert Istennek és a kormányzat munkásságá­nak legyen hála érte, ma Európában a leg­jobb pénz a magyar pengő, hiszen bárhová megyünk, bárhol jár külföldön a magyar em­ber, látja és büszkén látja, hogy a magyar pengőt mennyire megbecsülik a külföldi uta­sok. Ezt pedig, mélyen t. Ház, talán nem éppen a mi kis hazánk, a mi kis népünk meg­becsülése, hanem a belső rend, a gazdasági rend, a hitelélet rendje, az államháztartás okos irányítása és vezetése eredményezte. Ez tehát olyan nagy indok, hogy ez maga is arra késztet bennünket, hogy elfogadjuk és megad­juk a felhatalmazást. Ha ezt nézzük, egyúttal el kell ismernünk, hogy a kormányzatnak e téren a magyar pénz védelme és a magyar pengő erejének fenntartása szempontjából sincs könnyű munkája, mert ' ellenséges kezek külföldön is és belföldön is vannak, amelyek le akarják rontani a magyar pengő értékét. 268. ülése 194-2 június 17-én, szerdán. Ne említsünk mást, mint azt, hogy akad­nak még mindig, akik próbálkoznak sibolás­sal, a magyar pénznek külföldre csempészé­vel. Ezekkel szemben küzdenie kell a kormány­zatnak, és minden eszközt meg kell ragadnia, hogy a magyar pengő értékét megmentse. Van­nak azonban a külső ellenségek mellett olya­nok is, akik a magyar gazdasági élet nyugal­mát akarják megrázkódtatni, ellenséges kül­földi jelszavakkal izgatnak, és így akarják a magyar munkát — akár a mezőgzdasági, akár a gyáripari munkát — megzavarni. Hallottunk borzalmas szabotázs-kisérletekről. Mindezelk arra törekszenek, hogy valamiképpen megtör­jék a magyar gazdasági életet és ezzel gyen­gítsék a magyarság ellentállását. Méltánylom viszont a minisztérium küzdelmét és gondját, hogy mindezeket az ellenséges erőket letörje. Idesorolhatjuk talán éppen az áruelosztás, az áruhalmozás, az áru túlzott fogyasztása terén tapasztalt visszaéléseket, amelyek megint csak minden erejükkel arra törekszenek, hogy az országot gyengítsék. De, mélyen t. Ház, legyen szabad említe­nem azt is, hogy nemcsak a pengő értékének, nemcsak a gazdasági rend nyugalmának meg­rontására törekszenek külső és belső ellensé­geink, hanem még inkább törekszenek a ma­gyar lélek ellentállásának megtörésére. (Ügy van! a közéven.) Ilyenek azok a borzalmas kí­sérletek» amelyekről napról-napra 'hallunk, hogy talán még a lelkészeknek életét is kikez­dik és kiválasztanak talán elméjükben gyenge, talán már a Lipótmezőt is megjárta, talán már a kártya szenvedélyében erejüket vesztett lel­készeket és igyekeznek felhasználni őket arra» hogy erkölcstelen életüknek és gonosz terveik­nek támogatására megnyerjék őket. Ez nem más, mint lelki szabotázs. (Ügy van! Ügy van!) A pengő megrontásánál még szörnyűbb dolog a, léleknek megrontása. A magyar kormány­zatnak erre ügyelnie kell és minden lépésében valóban vigyáznia kell arra, hogy a pengő­érték mellett a lélek értékét is védjük és őriz­zük. (Helyeslés.) Amikor fájdalommal látjuk azt, hogy közhivatalnokokat kell talán bi­lincsbe verve mégtévelyedésük miatt börtönbe vinni, ne azt nézzük, hogy szerencsétlen ember­társaink megtévedtek, mert valóban sajnálni kell őket. hanem lássuk az ellenség mesterke­dését, amely kihasználja az emberi gyengesé­get, ^az elgyengült emberi akaratot és minden erejével meg akarja rontani a magyar közéle­tet és a pusztulás szélére akarja vinni a magyar népet. Arra kell törekednünk, — amiként öröm­mel látjuk, hogy minisztériumaink törekszenek is erre — hogy a törvények megtartása mellett a magyar erkölcsi érzéket fokozzuk. Prohászka mondta egyszer, hogy a legalitás, tehát a tör­vény erkölcs nélkül furfang és tojástánc. Van­nak, akik kihasználták a múltban és vannak, akik kihasználják a jelenben a törvénynek talán itt-ott meglévő kisebb-nagyobb kibúvóit és igyekeznek minden áron az ő erkölcstelen és gonosz szándékaikat fedezni ezáltal. Említette igen t. képviselőtársam, hogy a zsidókérdés talán még nincs teljes mértékben megoldva. (Egy hang a szélsőbáloldalon: Meg­van?) Hiszen magunk is azt mondjuk, hogy száz százalékban nincsen még megoldva, de el kell ismernünk, hogy nagy lépéssel előbbre jutottunk és látjuk azt, hogy a kormányzat minden erejét megfeszítve igyekszik kiküszö­bölni azokat a bajokat és okokat, amelyek a

Next

/
Oldalképek
Tartalom