Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-279

104 Âz országgyűlés képviselőházának az 1941. féivi június hó 30. napjáig kell alkalmazni.« Hogy azonban rávilágíthassak arra, hogy e felolvasott paragrafus többféle értelmezéséből milyen nehézségek származtak, illetőleg hogyan értelmezték ezt a különböző iparhatóságok, kereskedelmi és iparkamarák és ipartestületek, méltóztassanak megengedni, hogy röviden vázoljam a húszévi román megszállás alatt Erdélyben az iparjogosítványok kiadására, illetőleg becserélésére vonatkozó eljárást és ismertessem az azokra vonatkozó törvényeket és rendeleteket. (Halljuk! Halljuk!) T. Ház! 1919-ben a megszállás után a román hatóságok az ott talált magyar iparjogosítványokat egyszerűen lefordították román nyelvre ,és így a kicserélt iparjogosítványokban misig a lajstromszámot is meghagyták. 1936. évig általában a magyar ipartörvény, az 1884 :X VII. te. alapján adtak ki ipar jogosítványt, a képesítéshez kötött iparok tekintetében természetesen nem mindig tartották be az idevonatkozó törvényes rendelkezéseket. 1936-ban megjelent a képesítéshez kötött iparokra vonatkozó román ipartörviény, amelynek 193. §-a, valamint a román, munkaügyi miniszter Munkaügyi Vezérigazgatósága 63.354/1936. számú magyarázó rendelete értelmében Erdélyben az 1884:XVII. te. alapján kiadott iparigazolványt be kellett adni, illetőleg mesterkönyvre kellett becserélni, amelynek kézhezvétele után e mesterkönyv alapján egy hónapon belül kérni kellett az új, az egész országban egységesített és a munkakamarák által kibocsátott iparigazolványok kiadását. A régi iparigazolványok beadására, illetőleg átcserélésére vonatkozó határidő — a törvény először hat hónapot ír elő — az az életben nem volt keresztülvihető, ezj: tehát többszöri meghosszabbítás követte és az utolsó határidő 1939 december 31-e volt. Mélyen t. Képviselőház! A bécsi döntés után a katonai közigazgatás nem sokat törődött ezzel a kérdéssel és így később csak 1941-ben, mikor az ipartestületeket megszervezték, került a sor ezeknek a kérdéseknek elbírálására és rendezésére. Erdélyben sok olyan ipartestület van, amelynek körzete három-négy, sőt még több iparhatóság területére is kiterjed. Az iparhatóságok az első időkben e rendelet alapján úgy jártak el, hogy mindenki^ aki iparjogosítyánnyal rendelkezett, odament és bemutatta, beírták őt, nem nézvén, hogy az az iparjogosítvány már lejárt, illetőleg érvényét vesztette. Mindent beírtak, anélkül, hogy elbírálták volna. Így azután, amikor az ipartestületek kezdték lajstromozni az iparosokat, akkor derült ki az ebből a félreértésből származó nehézség, amelyet az okozott, hogy az iparhatóságok és az ipartestületek kétféle lajstromot vezettek. Tekintettel arra, hogy a munkakamarai igazolványon lajstromszám nem volt, az iparhatóságnál pedig lajstromszámot adtak, más elbírálás alá esett az iparigazolvány az iparhatóságoknál és az ipartestületeknél. Nem azt mondom, hogy nem egységesen bírálták el az iparhatóságok és az ipartestületek, hanem azt, hogy helyenként, vidékenként is másként bírálták el. Voltak olyan vidékek, amelyeken előfordult, hogy amilyen szempontból bírálta el az ügyet egy ipartestület, olyan szempontból bírálta el az iparhatóság is, viszont voltak más esetek is. így azután többféle iparjogosítvány került forgalomba. Voltak olyan 279. ülése 1942 július 8-án, sz&rdán. ipair jogosítvány ok, amelyeket a magyar ipari ."jogszabályok alapján a magyar iparhatóságok adtak ki még 1919 előtt. Voltak azután olyanok, amelyeket 1919-től 1936-ig a román iparhatóságok adtak ki. Voltak továbbá az 1936— 1940-ig terjedő időközben beadott iparigazolványok alapján kapott mesttjrkönyvek. A negyedik fajta volt a munka-kamarai iparigazolvány. Természetesen vannak még az újabban kiadott magyar iparigazolványok. Nincs kétség az iránt, hogy ezek a magyar ipari igazolványok teljes egészében érvényesek; Szerény véleményem szerint csak úgy lehetne elbírálni ezt a kérdést, ha a román iparjogosítványok érvényességét csak a román ipari jogszabályok szerint bírálnák el a román időre vonatkoztatva és így csak az 1940 augusztus 29-én érvényben levőket fogadhatjuk el. Márpedig az 1936-tól 1939 decembeír 31-éig becserélt iparigazolványok után. 1940-ben már csak a munkakamarai iparigazolványok maradtak érvényben és így az előbb felsorolt négyféle román iparigazolvány közül csak egy maradt meg: a munkakamarai iparigaztolvány. Viszont van méltányosság, amely azt mondja, hogy a magyar iparjogi jogszabályok alapján a magyar iparhatóságok által 1919 előtt kibocsátott iparjogosítványok érvényessége tiszteletben tartassék. Ezzel kapcsolatban az ipartestületek, az iparkamarák és az iparhatóságok között több megbeszélés folyt, amelyen feltárták ezeknek az ipar jogosítvány oknak a kérdését, de nem tudtak döntést hozni, minek következtében csak Kolozsvárott mintegy 700 ilyen ipar jogosítvány van elbírálás alatt. Ezekről az iparhatóságok jegyzőkönyvet vettek, fel de döntést nem tudtak addig hozni, mert a szakvélemények eltérőek. T. Képviselőház! Ez vonatkozott a képesítéshez kötött iparokra, most még a többi iparokra is rá akarok röviden térni. A töb'bi iparnál kapcsolatban a helyzet szintén az volt, hogy a románok az első időikben egyszerűen lefordították az iparjogosítváuyt .és meghagyták a lajstromszámot. 1931-ben jött a román cégjegyzési törvény. (A klotűrlámpa kigyullad.) Sajnálom, hogy nem tudom ezt részletesen elmondani. Ebben az ügyben köszönettél tartozom az iparügyi miniszter úrnak, mert már volt egy értekezlet, az érdekelt kereskedelmi és iparkamarák főtitkárainak bevonásával, ahol részletesen kifejtettem állásfoglalásomat. Mivel az iparügyi miniszter úr ismeri ezt a kérdést, tisztelettel kérem méltóztassék a kérdést megoldó rendeletet sürgősen kiadni. (Helyeslés és taps a balközépen.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja az iparügyi miniszter úrnak. Következnék Zichy Nándor ^giróf képviselő úr interpellációja, a képviselő úr azonban bevonult katonai ;sztolgálatra és interpellációját törölte. Ugyancsák törölte Csipak Lajos képviselő úr is az interpellációját. Következik Meskó Zoltán képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz a történelmi ősi nevek tiszteletbentartása és az ilyenekre magyarosított nevek megváltoztatása tárgyában. Hajlandó-e a belügyminiszter úr» intézkedni, hogy mindazok, akük a múltban* történelmi ősi nevekkel cserélték fel idegen hangzású nevüket, záros hiatáridőn belül más magyar névre