Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-279

390 Az országgyűlés képviselőházának gyakorlati szemüvegen át. Amikor ebben az országban, mondhatjuk, a szegedi ellenforradalom óta a nemzetépítő ellenforradalmi gondolat az úr, és amikor a képviselőházban és a Házon kívül igen felelős tényezők számtalanszor hangsúlyozzák ennek szükségességét, ugyanakkor ezidőszerint egyetlenegy olyan intézménye sincs ennek az országnak, — a javaslat nwndja — amely az ország népének asszonyait, lányait szervesen be tudná kapcsolni a hasznos, nemzetépítő munkába. Az igyekezet megvan. Sokszor láttam a vidéken, — falusi ember vagyok — látom ma is, hogy ha akad egy-egy jólelkű tanítónő, aki látja azoknak a szerencsétlen, elmaradott aszszonyoknak, leányoknak helyzetét, és aki bizonyos mértékig kötelezettségén felül is valahogy hivatásszerűen érzi, hogy egy kicsit mégis hónuk alá kellene nyulai, és a maga által gyűjtött ismereteket átplántálja beléjük, akkor tömegével vesznek részt ezeken a — nem tanfolyamokon — csak esti megbeszéléseken. Ugyanakkor egy korszerűnek mtondott kormányzat mind a mai napig egyetlenegy ilyen tervszerűen megépített tanfolyamot nem tudott felállítani. Ami a javaslatot illeti, az azt mondja, hogy tíz állandó és nyolcvan vándortanfolyamot óhajt létesíteni, és ezzel akarja ezt a kérdést megoldani. A t. Ház megítélésére bízom, hogy ez mennyire korszerű és mennyire lelkiismeretes megoldás. (Zaj.) T. Képviselőház! Sok mindent meg lelhetne még a javaslattal kapcsolatban a mezőgazdasági szakoktatás kérdésében állapítani, de az idő előrehaladott volta miatt ezzel részleteiben nem tudok foglalkozni. Még egyetlenegy kérdést szeretnék a t. Ház elé hozni, és ez a kísérletügy. A javaslat indokolásából idézem, aanikor a miniszter úr szavai szerint azt mondom, hogy a , legtöbb ilyen kísérletügyi intézmény felszerelése és berendezése a korszerű követelményeknek távolról sem felel meg. Ha azonban ez így van, mint ahogy így van, mert szakértői vélemény alapján olvassuk a javaslatban, tehát így kell lennie, akkor ezen segíteni kell. Egyébként látjuk a gazdák panaszaiból, (hogy szakkérdésekben nem tudnak szaktanácsot kapni akkorra, amikor nekik arra szükségük volna, mert nem áll rendelkezésükre elegendő ilyen szakhely, ahonnan tanácsot kaphatnának. Ha ezt visszavetítjük a felső oktatásra, kérdem az igen t. földmívelésügyi miniszter urát, vájjon elegendőnek tartja-e azt, hogy itt felsorolja: 10 talajtani laboratóriumot, paprika-, gabona-, liszt-, tej-, sajt- és méhészeti kísérleti állomásokat' akar létesíteni, szóval a gazdasági élet minden ' ágára kiterjedőleg egy vagy több ilyen kísérletügyi intézményt, telepet akar felállítani. Hiszen a javaslatból mindenki meggyőződhetik róla, nem történik semmiféle gondoskodás arról, hogy ezeknek az intézményeknek nemhogy egy szakszerű vezérkara, de vezetője is legyen, olyan vezetője, aki megfelelő szakképesítéssel rendelkezik. Ha át méltóztatnak nézni egyrészt a műegyetemről, másrészt a három mezőgazdasági akadémiáról kikerülő szakképesített növendékek, diplomások névsorát, ebből pontosan meg lehet állapítani azt a tényt, hogy ez a négy intézmény a legjobb akarattal sem képes biztosítani nemhogy a magasabb vezetés^ teljes vezérkarát, de nem képes idejuttatni elenyésző százalékban sem annyi erőt, amennyi tökéletesen, korszerűen és valóban a nemzeti érdekek figyelembe vételével tudná ezeket az 279. ülése 19 h2 július 8-án, szerdán. igen fontos, életbevágó feladatokat elvégezni. T. Képviselőház! Most nem akarok beszélni arról, — pedig még igen sokat tudnék róla beszélni — hogy micsoda szörnyű helyzetben vannak a kísérletügy referensei, a kísérletügy munkásai. Bár számtalan memorandumot küldöttek már megfelelő illetékes helyekre, ennek ellenére a kísérletügy vezérkara |ás egész gárdája még ma is olyan lehetetlen anyagi helyzetben, van, amely akarva, akaratlanul állandóan elvonja őket attól az igen fontos munkától (Piukovich József: Ez biztos!), amelyet a mezőgazdaság fejlesztéséért végeznek. (Piukovich József: Valóságos aszkéták ezek az emberek!) T. Ház! Rövid néhány szóval igyekeztem a javaslatot egészen tárgyilagosan, minden szenvedélyességtől mentesen a szakoktatás szempontjából megvilágítani. Azt hiszem, senki előtt sem vitás az, amit szerényen megjegyzek, bogy ez a javaslat a szakoktatás szempontjából egyáltalán nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeknek pedig meg kellene felelnie, — amint azt ettől a javaslattól a nemzet joggal elvárhatná, — nem felel meg pedig azért, mert nem oldja, meg a legfelső vezetés kérdését, amelyre nézve éppen a miniszter úr állapítja meg a javaslatban, hogy nem korszerű, nem megfelelő, nem olyan, amilyennek lennie kellene, tehát jobbá kell tenni. Nem oldja meg a javaslat a felső vezetés kérdését, de ugyanakkor nem oldja meg általánosságban a szakvezetés kérdését sem, mert sehol sem tudom megtalálni arra a kérdésemre a feleletet, hogy vájjon hogyan fogunk ennek a javaslatnak az alapján elegendő mezőgazdasági felügyelőséget, illetve főfelügyelőséget felállítani, hogyan tudnánk a szőlészetbe, a borászatba, a méhészetbe és a mezőgazdaság egyéb ágaiba megfelelő irányító szakembereket beállítani. És egyáltalán nem tudok feleletet kapni arra, hogyan fogja a javaslat alapján a miniszter úr a középfokú oktatást és természetesen a nép legszélesebb rétegeinek oktatását megvalósítani, amely rétegek irányításához szintén a legfelsőbb fokon képzett szakemberekre van szükség, mert csak ezek irányíthatnak, hiszen csak kellő tudás alapján lehet irányítani. Ugyanakkor azonban nem látom azt sem, hogy a háziasszonyképzést, a gazdasszony képzést, tehát a nemzet élete szempontjából igen fontos dolgokat hogyan fognak megoldani a javaslat alapján. Tisztelettel kérek 15 pero meghosszabbítást' Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e hozzájárulni a képviselő úr beszédidejének 15 perccel való meghosszabbításához'? (Igen!) A képviselőház a képviselő úr beszédidejét 15 perccel meghosszabbítja. Rapcsányi László: T. Képviselőház! Mielőtt összefoglalásomat megtenném, legyen szabad megkockáztatnom egy kijelentést. Tisztában vagyok azzal, hogy ebből a javaslatból törvény lesz, hogy azonban milyen törvény lesz, azt az idő fogja megmutatni. (Börcs János: Vajúdik az elefánt és egereket szül!) Ezért a törvényért azonban nem mi leszünk a felelősek, akik a legjobb szándékkal, nem a mindenáron való ellenzékieskedés szándékával, hanem a használni akarás szándékával hoztuk ide tárgyi érvekkel alátámasztott jogos véleményünket. Meggyőződésem, hogy kéréseinket elutasítják, mert számtalanszor láttam a Ház életében, hogy azokat a javaslatokat, amelyek erről az oldal-