Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-279

388 Az országgyűlés képviselőházának 279. ülése 1942 július 8-án, szerdán. oldalon és a középen. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Haala Róbert jegyző: Rapcsányi László. Elnök: Rapcsányi képviselő urat illeti a szó. Rapcsányi László: T. Képviselőház! Az előttem szólott igen t. képviselőtásam fejtegetésének abba a részébe óhajtok bekapcsolódni, amely rész a mezőgazdasági szakoktatással és a mezőgazdasági vezérkar képzésével foglalkozik. Tökéletesen egyetértek kijelentésével, amikor azt mondja, hogy a szakismeret feltétlenül szükséges elsősorban ahhoz, hogy egy ilyen vezérkart megszervezzünk, másodsorban pedig arra, hogy ennek a vezérkarnak munkásságát a szakszerű alapok letétele útján biztosítani is tudjuk. Ez egészen természetes. Mindjárt elöl-' járóban meg kell azonban állapítanom, mint már annyiszor, amikor kulturális kérdésekről volt szó ebben a Hájban, hogy ez is csak olyan malaszt marad, mint az eddig elhangzottak legnagyobb része. Mert kulturális honvédelmet hirdetünk itt a Házban igen sokszor és igen sokan, de amikor a gyakorlati megoldásra kerül a sor, amikor tényleg a gyakorlati kultúrpolitikát kellene olyan eszközökkel végrehajtani, amilyen eszközöket a nép jogos érdekei elvárnak, akkor ennek a kultúrpolitikának a végrehajtása vagy teljesen elsikkad, vagy pedig olyan kismértékű, hogy a hatásai egyáltalán nem látszanak a közéletben. T. Képviselőház! Ha divatos kifejezéssel akarnék élni, azt mondanám az előttünk fekő

1 törvényjavaslatra, hogy termelési csatát hirdet egy tízéves terv kereszülvitele útján. Egészen természetes, hogy amikor egy ilyen javaslat elénk kerül, a jogos bírálat hangján minden részét meg kell bírálnunk. Minthogy azonban ezt előttem igen sokan megtették és valószínűleg utánam még jónéhányan meg fogják tenni, én a javaslatnak csupán egyik, de a miniszter úrtól is igen fontosnak jellemzett részével, a szakoktatás kérdésével kívánok foglalkozni, annyival is inkább, mert a sürgősség szempont" jából ezt tartom az első feladatomnak,a mezőgazdasági kérdések megoldása terén. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ennek a kérdésnek a helyes megoldása teszi lehetővé, hogy elsősorban is olyan terv alakuljon ki, amelynek alapján tervszerű gazdálkodást lehet végrehajtani, de ugyanakkor olyan vezérkar is alakuljon, szerveződjék, amelynek irányítása mellett ezt a tervet végre tudjuk hajtani s ennek a tervnek, ennek a feladatnak a legutolsó mozzanatát is a nép legszélesebb rétegeiben hasznosítani tudjuk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Egészen természetes, hogy amikor ezt a javaslatot ilyen szempontból vizsgáljuk, akkor félre kell tennünk minden olyan készséget, amely pusztán csak az udvariasságból történő elismerést hozza ide. Tárgyilagosan, szigorúan és ha ez sokszor fáj is, az igazságnak megfelelően kell a jogos bírálatot gyakorolni. Éppen azért, amikor én a javaslatot e tekintetben bírálom, ez a szempont vezet, a használni akarásnak, ha szabad azt mondanom, a tanácsadásnak célzata és ebből a szempontból méltóztassék az én bírálatomat fogadni, illetőleg mérlegre tenni. Általános elvként, mondhatjuk ki, hogyha ez a javaslat olyan munkát akar végezni, amelylyel eredményt szeretne felmutatni, akkor eniek a javaslatnak a végrehajtásához igen sok jó és szakképzett vezetőre van szükség. Néz* zük, vájjon hogyan intézkedik és gondolkodik etekintetben maga a javaslat. Általánosságban három fokon, három csoportban intézkedik a szakoktatást illetően, mégpedig a legfelsőbb vezetés, a középső és a legalsó vezetés szem. pontjából. A legfelsőbb vezetés szempontjából rendelkezésünkre áll a Műegyetem mezőgazdasági fakultása és a három gazdasági akadémia. Itt helyzet, hogy maga a javaslat elsősorban, a gazdasági akadémiák fejlesztésével óhajt bizonyos változásokat eszközölni, mégpedig akként, hogy két-három tanszék felállításával a gazdasági akadémia hároméves tagozatát négy évfolyamra kívánja fejleszteni, hogy így az egyenlőség elve alapján jogos indulási lehetőséget biztosítson az állami közigazgatás felé is azok számára, akik a mezőgazdasági akadémiát végezték el. Amikor azonban vitatkozni lehetne afelől, hogy helyes-e vagy helytelen a mezőgazdasági akadémiáknak három évfolyamúról négy évfolyamúvá való fejlesztése, ugyanakkor a javaslat a legnagyobb vizsgálat ellenére sem mutatja és mondja meg azt, vájjon hogyan akarja ezt megvalósítani a miniszter úr. Errevonatkozó, lag határozott útmutatást még senkitől sem kaptunk és bármennyire igyekeznénk is e fejlesztés módozatát kikeresni, a javaslatból egyáltalán nem tűnik ki semmi sem és csupán egy általános kijelentéssel vagyunk kénytelenek megelégedni, amely szerint a javaslat megállapítja, hogy ennek az átszervezésnek természetesen fokozatosan kell megtörténnie. T. Képviselőház! Ez a »természetesen fokozatosan történő« igéret már annyiszor elhangzott, s méltóztassék elhinni nekem, nem kell hozzá nagy tanáoskozókészség, ha kijelentjük, hogy nem tudunk ihinni benne, mert nem látjuk annak a módját, hogyan akarja a kormányzat a valóságban ezt az átszervezést megvalósítani. A kormánynak határozott tervet kellett volna idehoznia a Ház elé és ennek alapján bemutatni, valósággal érzékeltetni, hogy így és így akarjuk megvalósítani, mert általános ki. jelentessél nem elégedhetünk meg. Amikor a felső oktatásról szólok, szeretném az igen t. minisztériumot s annak a javaslat e részét végreható közegeit egy és más do. logra figyelmeztetni. Ha az akadémiák munkásságát vizsgáljuk, azt látjuk, hogy az eddig általánosságban a nagyüzemi termelésre volt beállítva. Azok, akik mezőgazdasági akadémiára mentek, egyrészt olyanok közül kerül. tek ki, akik mint leendő nagybirtokosok akarták elsajátítani a magasabbfokú mezőgazdasági tudományt, másrészt pedig olyanok közül, akik mint leendő gazdatisztek, intézők, ugyancsak a nagyüzemekben, a nagybirtokokban akarnak elhelyezkedni, s mivel egész életükei ilyen környezetben óhajtják leélni, egészen természetes, hogy a nagyüzemek tervgazdálkodását, a nagyüzemek vezetését akarták igen helyesen elsajátítani, hogy azután a nagyüzemekben megtalálhassák egyrészt a maguk boldogulását, másrészt hasznosíthassák magukat. T. Képviselőház! Az idő azonban halad és bár etekintetben mi, magyarok egyáltalán nem vagyunk elkényeztetve, mégis tudomásul kell vennünk, akár tetszik egyeseknek,, akár nem: a nemzet érdeke azt kívánja és ez is fog történni, hogy a nagybirtokok szükségszerűen csökkenni fognak. Égészen természetes tehát, hogy az akadémiákról kikerülő fiatalság te-