Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-278

330 Az országgyűlés képviselőházának akinek nines forgótőkéje, bemegy a bankba és kap hitelt, három hónap múlva tőkét vagy kamatot kell fizetni de ehhez is két kezes kell és a legtöbb esetben bekebelezik földjére. Erre hozok fel egy példát. A múlt évben, amikor a földmívelésügyi miniszter úr birkaakciót csinált és előlegéket folyósítottak, akkor egy kisgazdatársam, aki hetven holdon gazdálkodik, a következő esetet panaszolta. Ö is igényelt birkát, mert akkor olcsó áron vehetett volna, volt legelő is, de hitelt csak nyolc hónap múlva kaphatott volna és akkor is csak úgy kapta volna meg, hogy bekebelezik hetven holdjára azt az 1500 pengőt. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: A zsidó sohasem vitte volna semmire sem, ha így kapott volna hitelt!) Ha a zsidók személyi hiteleket kaptak és nem a vagyonra kapták a kölesönt és csak így tudtak ebben az országban boldogulni, akkor tegyük lehetővé, hogy a magyar paraszt az ő hazájában, az ő országában, ha másképp nem megy, vagyonára kapjon kölcsönt, — az is biztosíték — de ne ilyen nagy torturán menjen keresztül, hogy csak úgy kapja meg a kölcsönt, ha azt az 1500 pengőt bekebelezik arra a hetven holdra. (Piukovich József: Vége volt az akciónak!) Amikor megkapta volna, akkor háromszorosára ment fel a birka ára. (Piukovich József: Ezért lett vége az akciónak!) Azért tud a külföldi gazda versenyt futni a fejlődéssel, mert pénz áll rendelkezésére, mert külföldön könnyen lehet a pénzhez hozzáférni. Az előbb is említettem, hogy iparunk úgy fejlődött, hogy évente tízszer megduplázta vagyonát, sőt vannak iparok, amelyekben tíz év alatt sokan megezerszerezték a kezdetben befektetett tőkét. A mezőgazdaság ezzel szemben csak teng, a mezőgazdaságban egy gazda legfeljebb egy életen keresztül tudja megdup Iázni vagyonát, - (Bodor Márton: Dehogy tudja!) — de csak minden ezredik — a legtöbb azonban csak apai örökségét tartja meg. Ennek kizárólag az az oka, hogy a mezőgazdaság számára nincs olyan hitel, amelyhez gyorsan hozzá lehetne jutni, úgy, amint az iparosok, személyi hiteléről a pénzügyminiszter gondoskodott és az iparügyi miniszter úr lehetővé tette, hogy a kisiparos boldoguljon, ugyanígy kell lehetővé tenni a kisgazdatársadalom sza' mára is, hogy hitel álljon rendelkezésére, amikor arra szükség van. (Mozgás a Szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! A törvényjavaslat szerint a miniszter úr vezetőket küld a mezőgazdaságba. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy elsősorban a gazdasági iskolát végzett helybeli tanítókat alkalmazzák. A kisebbségi életben szerzett tapasztalatomból mondom, hogy minden magyar községnek a tanítója és papja volt szellemi, gazdasági és lelki irányítója. Ha ilyen értékes embereik voltak ezek a kisebbségi életben, most se mellőzzük őket, elsősorban a tanítókat, akik a helyi viszonyokat ismerik, ismerik a falu népét, az iskolától kezdve egészen a temetőig. Elsősorban őket kapcsoljuk be és rajtuk keresztül építsük a szebb magyar jövőt. Több képviselőtársam itt, aggodalmát fejezte ki abban a tekintetben, hogy a magyar gazda nem fejlődőképes, nem igen hallgatja meg az ő javára elmondott beszédeket. Én száz példát is tudnék mondani a kisebbségi életből, hogy igenis mennyire talpraesett és mennyire a fejlődés útjára vágyódik a kis278. ülése 194-2 július 7-én

} kedden. gazda. Erre legyen szabad egy-két példával élnem. Kérek még 10 perc meghosszabbítást. Elnök: A képviselő úr 10 perc meghoszszabítást kért. Méltóztatnak megadni? (Igen!) A Ház a hosszabbítást megadta. Pintér Béla: A csehek bennünket annyira nyomtak, hogy minden gazdasági fejlődést csak azoknak a magyaroknak engedtek, akik beléptek a cseh pártba, azt pedig, aki erre nem volt hajlandó, minden ilyen állami kedvezménytől elzárták, különösen 1933Hban, amikor a ítotherniere-akció volt. Akkor az egész magyarság a Rothermere-akció mellett volt és egy községből, Udvardból százszámra menteik az emberek Érsekújvárra, éltették Magyarországot, kormányzó urunkat és a csehek ellen tüntettek. Ezért azután az a retorzió érte őket a csehek részéről, hogy 270 kisgazdától elvettek a dohánytermelési engedélyt. Akkor ezek a kisgazdák akik sohasem kertészkedtek, a következő évben 500 holdon konyhakerti veteményt, fűszerpaprikát termeltek. Mikor a csehek azt látták, hogy ez jól megy, ezt is lehetetlenné tették, megfelelő törvényt hoztak, a cseheknek adták át, akkor mentünk át a paradicsom, az uborka termelésére. Ez is bizonyíték arra, hogy a magyar gazda igenis fejlődőképes és hogy fog is rajta az, amit a miniszter úr hirdet. (Zaj.) Itt csak az a baj, hogy minden fejlődést az árpolitika szab meg. Felhívom az államtitkár úr figyelmét arra, hogy a kenyérellátásnál a jövőben bajok lesznek, mert a 30 pengős búza termelésénél a mezőgazda nem tudja adóját kifizetni és nem is tudja családját felruházni, az fog tehát történni, hogy a gazdák a búzatermelést otthagyják és átmennek magtermelésre. Már most is sokkal több borsó van a mi vidékünkön, , mint búza, kenyérgabona tehát sokkal kevesebb. A gazdák látják azt az óriási aránytalanságot, amely az iparcikkek és a mezőgazdasági cikkek ára között van, úgyhogy elmegy a kedvük a földtől. Az ember megborzadva látja, hogy egy 40 holdas gazda otthagyja a földjét, amelyen 20—30 évig gazdálkodott, mert valamikor legénykorában a vasútnál volt és megszerezte a jogcímet arra, hogy itt szolgáljon, otthagyja tehát a 40 holdat és elmegy a vasúthoz. Az is előfordul, hogy 100 holdas gazda leánya elmegy villamoskalauzhoz. Most pedig egy olyan esküvő lesz, hogy egy 100 holdas gazda leánya elmegy egy csendőrhöz. Bár én a csendőrt nagyon tisztelem és becsülöm, de engedjék meg, uraim, nagyon szomorú képet vet a mai állapotokra, amikor egy 100 holdas paraszt leánya nem tartja érdemesnek a falu legényét, a magyar parasztlegényeket arra, hogy olyanhoz menjen férjhez, hanem csendőrhöz megy. Egy egész sorozatot lehetne elmondani, amelyből látszik, hogy menekülnek a faluról. Jönnek hozzám 70 holdas gazdák, hogy szerezzek nekik portási állást, hiszen amikor egy ilyen 70 holdas gazda évi mérlegét megvonja, látnia kell, hogy lejtőn van, hogy ráfizet a gazdálkodásra és nehogy elveszítse apai örökségét, inkább elmegy portásnak, hiszen a föld haszonbéréből adóját kifizeti, de legalább megmenti a földet. Én ebben a vonatkozásban nevekkel is tudok szolgálni. Szomorú látvány ez, amikor a falu gazdái, akik 15—20 éve önálló gazdák, ilyen könnyen elhagyják a gazdaságot és boldog az az 50 holdas gazda, akinek a fia négy polgári iskola elvégzése után bemehet a rendőrséghez vagy a csendőrség-