Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-278

374 Az országgyűlés képviselőházának • azoknak gazdasági, pénzügyi előfeltételei és az én véleményem az, hogy nem használtunk a gazdatársadalomnak s a magyar mezőgazda­ságnak, amikor óriási propagandával egy­milliárdról beszélünk, holott semmivel sem kaptunk többet, mint például, azi ipari és keres­kedelmi tárca. Éppen ezért úgy fejezem be beszédemet: boldog lennék, ha elfogadhatnék egy milliár­dos javaslatot; sajnos, ez nem milliárdos ja­vaslat. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon, — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Pataky Lászlói Elnök: Pataky László képviselő urat illeti a szó. Pataky László: T. Képviselőház Ha igaz az, hogy minden ország alapja a tiszta erkölcs és az isi igaz, hogy egy agrárországnak alapja az erős gazdaréteg és a magas fokon álló mezőgazdaság, ebben az esetben azt mond­hatjuk, hogy egy agrárország akkor erős, ha az alapját kitevő kisgazdarétegek műveltségi és gazdasági foka magas, ha tehát van egy olyan rétege az országnak, amely származá­sára nézve a legtisztább, a legkevésbbé keve­redett és a legtisztábban megtartotta azokat a nagy nemzeti értékeket, amelyek a nemzet múltjában irányító szerepet játszottak, jövő­jét pedig hosszú évszázadokra biztosítják. Ez a réteg erős gyökér, amely az életet adó ned­vet adja a nemzet fájának, az életet adó ned­vet, amelytől virágba fog borulni és a legne­mesebb gyümölcsöt fogja teremni. Ha meg­adjuk a táperőt ennek a rétegnek, amely a nemzet fájának gyökere, ha nem hagyjuk ma­gára, hanem igyekszünk mind a műveltség, mint a gazdaság tekintetében magasra emelni, ezzel az egész nemzet javát, jólétét, jövendő boldogulását szolgáljuk. (Helyeslés jobb felől.) A magyar mezőgazdaság, sajnos, korától elmaradt képet mutat. Évszázados mulasztá­sok, hibák, félrenevelések, botcsinálta közgaz­dák, a nemzet legértékesebb rétegének, a kis­gazdatársadalomnak alacsony mezőgazdasági műveltségi foka a magyar mezőgazdaságot olyan alapokra helyezték, amelyek a mai tár­sadalmi és gazdasági nyomorúság mellett többé nem tarthatók fenn. Tény, hogy a ma­gyar mezőgazdaság, a magyar agrárkultúra messze utána kullog más nemzetek mezőgaz­dálkodásának. Itt van az ideje, hogy ezen végre segítsünk. (Rajniss Ferenc: Most vagy soha! Ugye?) A kisgazdatársadaiom alacsony mezőgazdasági műveltsége, s okszerű és inten­zív gazdálkodási rendszere a vele való nem­törődés, meg a kíméletlen szabad verseny miatt nem fejlődhetett ki. Az 1848-ban felsza­badított jobbágytársadalomnak kezén hagyott ugyan az állam egy-egy darab földet, de a jó liberális korszak, amelynek áldásait a jött­ment idegentől kezdve, a bevándorolt zsidóig mindenki érezte, (Felkiáltások a szélsőbalol­dalon: CsQ-k azok!) csak a magyar paraszt nem, nem adta meg neki a lehetőséget arra, hogy megtanuljon a földdel egészen jól bánni. (Úgy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon. •— Rajniss Ferenc: A felszerelése most is a zsidó kezében marad!) T. Képviselőház! Külföldön közben olyan intenzív mezőgazdálkodás fejlődött ki, hogy sbkkal rosszabb minőségű földből, rosszabb éghajlati viszonyok mellett többet hoznak ki. mint nálunk és jobb módja van a gazdának, mint a magyar parasztnak. Az, hogy Magyar­országon belterjes gazdálkodás nem fejlőd­278. ülése 19 U2 július 7-én, kedden. hetett ki, hogy a magyar paraszti rétegek nem tudtak jómódba lendülni, hogy nem in­dulhatott meg itt egy polgárosulási folyamat, jórészt a liberális kor eredménye, a liberális világ soha meg nem bocsátható bűne. (Úgy van! Ügy van. — Börcs János: Jól beszélsz Laci!) Ez a múlt bűne. Nekünk jutott a feladat, hogy ezen a téren évtizedes, sőt mondhatnám évszázados hibákat hozzunk helyre. Végre itt fekszik egy törvényjavaslat, amelynek célja az, hogy a magyar mezőgazdaságot mai álla­potából kivezesse. A magyar paraszti rétegek nem. félnek az állami beavatkozástól, az állam irányításától, ha az az ő érdekükben történik és az ői javukat szolgálja. Ha megnézzük a törvényjavaslatot, tényleg azt a célzatot olvas­hatjuk ki belőle, hogy célja az egész magyar mezőgazdaság mennyiségi és minőségi javítása, helyes utakra térítése, segítés ott, ahol arra a legnagyobb szükség van, oktatni, nevelni ott. ahol lehet és kell. Magyarországot éghajlata, talajviszonyai, egyéb adottságai agrárországgá teszik, sajnos, azonban, országunk a szervezetlenség, a tudat­lanság, a maradiság áldozatává lett. (Rajniss Ferenc: Igaza van! Éljen!) A befektetés nagy, ezzel szemben a nyereség aránylagosan ki­csiny. Mindezek előrebocsátása után, bár elis­merem, hogy a törvényjavaslat helyes és célra­vezető, mégis engedtessék meg nekem, mint parasztképviselőnek, hogy a törvényjavaslat egyes szakaszait bírálat tárgyává tegyem. (Rajniss Ferenc: Éljen! Isten éltesse! — Hall­juk! Halljuk! a középen és a 'szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! A törvényjavaslat szerint a gazdasági felügyelőségek szerződést köthet­nek a kis- és törpebirtokosokkal jobb növények termesztésére, jobb haszonállatok tenyésztésére. Ezeknek a szerződéses viszonyban lévő kis- és törpebirtokosoknak rendelkezésére bocsát a kormány állatot, gépet, műtrágyát, növényvé­delmi szereket, vagyis az eredményes és ok­szerű gazdálkodásnak minden előfeltételét. És csak azoknak a kis- és törpebirtokosoknak bir­tokát lehet falusi mintabirtokká nyilvánítani, akik úttörő és eredményes munkát végeznek. Ez helyes ie, mert ezek már megmutatták, hogy a nekik adott pénz nem veszett kárba. Amennyire helyeslem ezt, ugyanannyira nem helyeselhetem azt, hogy a járási kísérleti bir­tokok kijelölésénél mindezek a kikötések mel­lőztettek. Azt sem helyeselhetem, hogy a járási mintabirtoktulajdonosok, ha a mezőgazdaság terén eredményeket értek el, jutalomban része­sülnek, ezzel szemben a kis- és törpebirtokosok, ha bármilyen eredményt érnek is el a mező­gazdaság terén, semmi néven nevezendő juta­lomban nem részesülnek. Azt sem tartom elfogadhatónak, hogy amíg a járási kísérleti bírtok számára vég­zendő szükséges talajvizsgálatokat a vegyvizs­gálóállomások díjtalanul végzik el, addig a kis- és törpebirtokokból kijelölt mintabirtokok számára a vegyvizsgálóállomások a rendes dí­jaknak 20%-áért dolgoznak. Szerintem ez nem megnyugtató, nem szociális elbánás. Mindig azt hangoztatjuk, hogy a kisembereket óhajt­juk megsegíteni, de ez a paragrafus nem ezt mutatja, mert míg a jobb anyagi viszonyok között lévőknek díjtalanul, addig a sokkal rosz­szabb anyagi viszonyok között lévő kis- és törpebirtokosoknak pénzért biztosítjuk ezeket a vizsgálatokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom