Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-278
368 Az országgyűlés képviselőházának nek a tényezőknek a lényegét adó árpolitika, amely nélkül minden eredménytelen lenne, bármit csinálunk, ha megfelelő légkört, atmoszférát az árpolitika ter/én megteremteni nem tudunk. (Helyeslés a balold a lon.) I#y látom és ebben látom én a magyar agrártermelés színvonalának visszamaradását. Egészen röviden kell ezekkel a dolgokkal foglalkoznom, éppen a szomszéd, nyugati, de elsősorban a német viszonyokkal való összehasonlításban. Vegyük először a birtokmegoszlás kérdését. Helyesebben, itt is tisztázzuk a kérdést éppen úgy, ahogy Quante professzor, illetőleg statisztikai igazgató előadásaiban is tisztázódott, hogy nem a birtoklás ténye, a jövedelemelosztási probléma, hanem az üzemnagyság kérdése az, ami termelési szempontból döntő. Itt hangsúlyozom azt, hogy a javaslat első pontját, amelyben felsorolja, hogy mivel kívánjuk a mezőgazdaság termelési nívóját emelni, minden részletlében helyeslem, hiszen körülbelül vág- ezzel, kifelejtették .azonban belőle éppen a birtokmegoszlás, az üzemnagyság alakulásának kérdését. Még azt is helyeseltem volna, ha csak mint elvet beleteszik, leszögezik és azt mondják, hogy a magyar törvényhozás immár elégszer foglalkozott a birtokmegoszlás kérdésével. Elvileg azonban legalább tegyük bele, hogy ez fontos alapkérdés. Én ugyanis itt hangsúlyozni kívánom azt, hogy mindezek a javaslatban leszögezett és — sok esetben majd rá fogok térni — nagyon üdvös célkitűzések, még ha fel is épülnek, meg kell mondanom, helytelen fundamentumra épülnek, mert az egésznek a bázisa az —*- és most itt ne lásson senki bennem földosztót, vagy nagybirtoktámadót, hanem tisztán a termelési politikát vizsgáló embert, — éppen a német esetek mutatják azt, hogy a birtokmegoszlás döntő jelentőségű a termelés színvonala tekintetében. Az a bizonyos előadás, amely Pesten is olyan nagy visszhangra talált, illetve igen furcsa értelmezésben került ki, a berlini statisztikai hivatal igazgatójának, Quantenak az előadása, amit magam is végighallgattam, — ő mindent nagyon korrekten mondott, csak helytelenül értelmezték, illetve a sajtó másképpen adta vissza — nagyon erősen hangsúlyozta, sőt^ szembeállította, összehasonlította a német és a magyar üzemnagyság, illetve birtokmegoszlás alakulását. Készítettem erről egy számítást — nem azután, hanem előtte. — és hogy ne kelljen nagyon sokáig beszélnem róla, ezt is bemutatom: a vörös a magyar és a fekete a német birtokmegoszlás százalékait mutatja. (Incze Antal: Tessék az ezerholdast megnézni!) A k|3t hektáron aluli, tehát a nagyon rosszul gazdálkodó, nívótlan kisüzem Magyarországon erősen dominál, a 2—5 hektár területű kisüzem szintén és végül az ezer hektáron felülieknél — nem hold. hanem hektár. — szintén óriási eltérés van: szomorú, hogy a 100 hektáron felüli kitűnő üzemek Németországban jóval nagyobb arányban vannak, mint Magyarországon, nem beszélve az egészséges, kis paraszti birtokok dominálásáról. A főhiba tehát az, hogy Magyarországon a termelés szempontjából kedvezőtlen két szélsőség, a mammutüzem és a törpebirtok, különösen a nadrágszíjakra hasadt kisbirtok (&92f van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) dominál. Ez a két típus a legkedvezőtlenebb, az egyik azért, mert rendkívül kicsi, a másik azért, mert nagyságánál fogva nem intenzív. Számszerűen 278. ülése 19^2 július 7-én, kedden, arról van szó, hogy amíg Magyarországon az ország területéből, — mezőgazdaságilag művelt területről beszélünk, — ez a két típus 25%-ot foglal le, Németországban csak 5.8%-ot foglal le. Nyilvánvaló tehát, hogy azoknak a nagyon is alacsony termelési átlagoknak, annak a szörnyű eredménynek oka, amely itt fel van tüntetve, elsősorban a bázisban, a fundamentumban keresendő, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) ez pedig a birtoknagyság, illetve az üzemnagyság megoszlása. Most tehát ne úgy fogják fel a dolgot, hogy támadást intézek a nagybirtokkal szemben (Egy hang a szélsőbaloldalon: Az sem volna baj!), mert mi a törpebirtokok alakulása ellen intézünk támadást. Németországban ez a kérdés, mind a telepítés, az osztás fogalma, mind az összevonás kérdése nagy szerepet játszik és a nagy német tervben előrendű helyet foglal el; a nyugati tartományok nagyon is elaprózott kisbirtokainak összevonása és az ilyenmódou felszabadult gazdatársadalomnak a keleti tartományokban való letelepítése igen fontos nrogrampont* Termelési szempontból tehát ezek nyilvánvalóan döntő jelentőségű kérdések, amelyeket Magyarországon is figyelembe kell venni. T. Ház! Csak kutyafuttában rohanok át a kérdéseiken. A másik fontos, nagy kérdés, amelyet felemlítek, a talaj termőerejének elégtelen pótlása. Ez az, ami ahhoz a stagnáláshoz vezetett, amelyet itt az előbb egy diagrammon bemutattam. A baj itt két forrásból fakad. Az első az, hogy Magyarországon az állatállományok létszáma rendkívül alacsony, a nyugati államokhoz képest, sőt Bulgáriához képest is, tehát egy keleti intenzív kis agrárországhoz képest is. Ennek a viszonylag alacsony állatállománynak természetesen csekély trágyatermelése nem elegendő ahhoz, hogy a talaj termőerejét fenntartsuk, vagy éppenséggel fokozzuk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Csak két számot gyorsan: A német üzemstatisztikai felvételek arról számolnak be, hogy 100 hektár mezőgazdaságilag művelt területre Németországban 83 számosállat esik. Magyarországon az Omge. üzemstatisztikai adatai alapján 54, — tudjuk, hogy a jobb üzemeket veszik ki — azonban az országos statisztikai felvétel 1935. évi adatai 34 számosállatot jelölnek meg 100 heiktár mezőgazdasági ingatlanra, majdnem csak egyharmadát annak, ami a szomszéd nagy; mezőgazdaságban található. Magától értetődik, hogy ennek az állatlétszámnak ennyivel alacsnnyàbb trágyahozama — hozzávéve még azt az intenzitást és extenzivitást, amely az állattartásban ott és itt tapasztalható — vezet el oda. hogy a trágyatermelés és a talajerőfenntartás nálunk lehetetlenül alacsony színvonalon van. Erre is vannak adatok. Az 1935. évi mezőgazdasági országos statisztikai felvételnél érdeklődtek a trágyázott területek iránt s az 1926-ban és 1935-ben történt felvételek bámulatosan ugyanazt az eredményt adták, 21 millió holdban jelölve meg az ezévi letrágyázott területet. Ez az akkori Csonka-Magyarország szántóföldi területének 17 százaléka. Ez azt jelenti, hogy öt és fél évenként jut trágya egy-egy területre, de most tessék hozzávenni ezt a problémát, a nagyon rosszul gazdálkodó törpeüzemet és az állatban szegény, extenzív nagybirtokot, amely az egész szántóterületnek 25 százalékát teszi ki, itt tehát nem öt és fél, hanem 15 évenként sem kap ciZ cl föld megfelelő trágyát, vagy éppen műtrágyát. Ez a
