Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-277

Az országgyűlés képviselőházának «ékbe, mert magától semmi sem megy, belevonta a gazdákat az öntevékenység munkájába és így lehetett ezeket az eredményeket elérni. Én is megkívánom említeni a gépesítés kérdését, mert állítom, hogy a háború után nem lehet a mezőgazdasági termelést még a mai színvonalon sem tartani gépesítés nélkül. (Gosztonyi Sándor: Akkor miért nem engedik meg a behozatalt? Meg kellett volna, engedni.) Ennek pedig a legfontosabb oka lesz a mezőgazdasági munkapiac még nehezebb alakulása. Be kell vezetni a kisgépeket a gazdaságokba, azokat, amelyek kisembereknek is lehetőségeket nyújtanak a gépesítés bevezetésére. (Gosztonyi Sándor: Huszonötszázalékos vám van az importon.) Nagyon érdekes az, hogy bár most engedély van arra, hogy külföldről lehet gépeket behozatni vámmentesen, amelyek itthon nem készülnek, mégis ezer akadályt hárítanak az ilyen gépek behozatala elé. Két esztendene küszködöm azért, hogy a mezőgazdasági kamara száz holdas mintagyümölcsösébe egy svájci motoros permetezőgépet hozzon be, amilyet itthon nem gyártanak, csak egy hozzá nagyon kevéssé hasonlót és rosszabbat, — s nem tudunk előbbre menni. (Gosztonyi Sándor: Ez az!) Gyönyörű az eredmény, amelyet ez a gép fel tud mutatni egyes gyümölcsösökben és még sem tudjuk megkapni. Érdekes, hogy az elmúlt esztendőben milyen óriási módon emelkedett a gépek száma ebben az országban. 1941-ben négyszer annyi kis gép fogyott el, mint 1939-ben és 1942 első hat hónapjában annyi gép fogyott el, mint 1941-ben egész esztendőben. Ne méltóztassanak tehát azt gondolni, hogy a gépek bevezetésével a munkaerőre kevésbbé lesz szükség. A gépeket is vezetni kell, és rengeteg oljran munka van, amelyet nem .lehet géppel végezni. Az apró kisgazdaságokban, különösen a minősített munkát, & gazdaság belső életében folyó munkákat géppel nem lehet végezni, tehát munkaerőre itt is szükség lesz. Az ötödik fejezet a mezőgazdasági termelés és értékesítés megszervezéséről szól. Fel kívánom hívni a kormány figyelmét arra, hogy a meglévő szövetkezeteket szíveskedjék bevonni a munkába, és ott, ahol jól működő szövetkezetek vannak, ne csináljon a törvény alapján új szövetkezeteket. Itt egyet vagyok bátor kérni, és ez az, hogy a földmívelésügyi kormányzat igyekezzék a belügyminiszter úr hatáskörébe tartozó közjóléti szövetkezetekkel felvenni a szorosabb kapcsolatot, hogy annak a mezőgazdasági termelést fejlesztő része Jobban kerüljön szakemberek irányítása alá, mint ahogy az jelenleg van. A hatodik fejezet a végrehajtásra hivatott szervezetekről intézkedik. Kívánatos volna és kidomborítani óhajtom, hogy nagyobb tér nyujtassék a végrehajtásnál a mezőgazdasági érdekképviseleteknek, amelyek 20 esztendő óta beágyazták magukat a falu életébe, ismerik a viszonyokat és segítségére tudnak lenni a kormányzatnak ezen a téren. Örülök a községi gazdasági elöljárók beállításának. De egyre vagyok bátor a miniszter ur figyelmét felhívni. Addig, míg minden községben üyen elöljárót be tudunk állítani, valami tanfolyamon képezzük ki ia törvénybírákat, akik jelenleg a községek ingatlanvagyonát kezelik, hogy legalább az alapfogalmakat ismerjék meg az ilyen közigazgatási apparátusnál, hogy mégis ismerjék ezt a kérdést és hogy ebből a szempontból is jobban 277. ülése 1942 július 3-án, pénteken. ' 347 figyelemmel tudják kísérni a községek érdekeit. T. Ház! Nagyon érdekes, hogy egy 2000 lelket számláló, 4000 hold szántófölddel rendelkező faluban a szellemi részt vallási téren egy-két lelkész látja el, az elsődleges kultúrát 4—6 tanító, az állami és közigazgatási ügyek intézését 2—3 jegyző, viszont azon a téren, ahol a falu anyagi élete nyugszik, ami alapja az emberi létnek és boldogulásnk, nincsen senki. Csodálatos berendezkedés ez Magyarországul!. Azért örülök tehát ennek a törvényjavaslatnak, mert ezen a lehetetlen állapoton segíteni igyekszik. A 36. § (3) bekezdésének utolsó mondata teljes egészében a mezőgazdasági érdekképviselet hatáskörébe volna utalandó, mert_ csak ők tudják ezeket a falusig elöljárókat irányítani, a viszonyok ismeretébe bevezetni és felettük a felügyeletet gyakorolni. Röviden, egynéhány szóval kívánok még foglalkozni a törvényjavaslat által érintett néhány fontos termelési kérdéssel.' A magyar föld nagy részén végzett munka kétségkívül honfoglalás. Ott, ahol rossz földek vannak, élnek nagyobb részben a magyarok ebben az országban, a homokon, a szikeken, turjánokon, ott vannak az ősi magyar családok települési helyei. Éppen azért az, ki ezen a földön vállal munkát, honvédő, aki a barázdát szántja, aki szőlőt metsz, aki vetőmagot tisztít, éppenúgy honvédő, mint az, aki kinn védi a hazát, (ügy van! a balközépen.) Az egyik a másik nélkül el nem képzelhető. Megboldogult Kleibelsberg Kunó mondotta egyszer, hogy ő gyakran utazta be az országot repülőgépen Budapesttől Debrecenig és Szegedig, lenézett onnan és szomorú hullafoltokat látott az Alföld testén: vadvizeket, sivóhomokokat, homokbuckákat, szikeket, turjánokat. És ez valóban így is van. Tele van a föld betegséggel: hol a mész hiányzik belőle, hol túlsók a mész, hol a nitrogén hiányzik, hol a foszfor hiányzik, hol a kálium hiányzik. Ezek eredői a gyenge termések. Használjuk a földet, de a termőerőt nem adjuk neki úgy vissza, amint kellene. A trianoni Magyarországot figyelembevéve 500 millió métermázsa trágyára lett volna szüksége ennek az országnak és csak 200 milliót tettünk a földbe, abból is 30—40 millió métermázsa elillant, mert a helytelen kezelés következtében nem tudott a földbe kerülni. Ezért kell nekünk mindent elkövetnünk, hogy fenn tudjuk tartani a föld táperejét, mert a termeléssel csak így tudunk boldogulni. Vissza kell hódítani a földet azoktól az elemektől, amelyek azt a gazdától elrabolták: a széltől, amely a homokot hordta, a sziktől, amely a földeken keletkezett, a vadvizektől, a mocsaraktól. Hogy szántani tudjunk, először a földet kell megfognunk, le kell vezetnünk róla a vizet, mert csak így tudunk hozzájutni ezekhez a területekhez. Megboldogult Teleki Pál kézbevette a talajtérképezés munkáját. Ez folyt is az elmúlt esztendőkben. Azt hiszem, a mezőgazdaság javát szolgálom akkor, amikor kérem a földmívelésügyi kormányzatot, hogy a talajtérképezést a jövőben sem ejtse el. Folytassuk ezt tovább, amíg csak tiszta képünk nem lesz arról, hogyan .néz ki erőben az a föld, amely ennek a nemzetnek a létalapját szolgálja. Ma már a legkiválóbb tudósok foglalkoznak a talajerő fenntartásának kérdésével, a sáncolással, stb. Ha a szikeseket a vadvizes, mocsaras területeket meg50*