Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-276

318 Az országgyűlés képviselőházának 276. ülése 19%2 július 2-án, csütörtökön. a rétek és legelők javítását eszközölni, hogy az ne 10, hanem 5 év alatt fejeződjék be, mert állítom, (hogy a rétek és legelők gazdasági természeténél fogva ez lehetséges. Ha pedig a műtrágyázással legtöbb esetben meg tudjuk kétszerezni a rét és legelő terméseredményeit* akkor esz. azt jelenti, hogy majdnem meg tudjuk kétszerezni, de legalább 50%-kai fel tudjuk emelni mai állatállományunkat. Ez az 50%-kai felemelt állatállomány növelni fogja a trágyatermelést, ennek eredménye pedig az lesz, hogy ennek az országnak földje minden egyes dolgozó fiának nagyobb darab kenyeret fog biztosítani. T. Képviselőház! Most pedig legyen, szabad áttérnem az állattenyésztés kérdéseire. Az állattenyésztéssel kapcsolatban szükségesnek tartom leszögezni, hogy az állattenyésztés előmozdítása a népies tenyésztés fejlesztésének szem előtt tartásával történjék. Különösen figyelembe kell venni az állatok teljesítőképességét és a különféle vérvonalaknál és állatoknál az átörökítő képességet. Ennek a kérdésnek megoldása állami feladat, éppen ezért az államnak semmiféle költséget sem szabad sajnálnia, hogy a legprímább vérvonalú és átörökítő képességű apa- és anyaállatokat tény észszék ki. Szólnom kell a szarvasmarhatenyésztésről. A futóhomok talajokon és a szikes talajokon szükségesnek tartom a magyar marha visszatelepítését, mert az adott viszonyok mellett sokkal alkalmasabbak a gazdasági tevékenységre, miint a tarka marha, A tarka marha maradjon meg a neki kedvező életfeltételt biztosító és kedvező klímájú területeken fekvő belterjes gazdaságokban, de ahol ez a feltétel nincs meg, oda, állítom, a magyar marha való. T. Képviselőház! A szarvasmarhatenyésztéssel kapcsolatban meg kell emlékeznem a tejár kérdéséről is. Ezt a törvényjavaslatot éppen azért tartom hiányosnak, mert egyik részében azt mondja, hogy nem térhet ki az árkérdésnek és a hitelpolitikának a megoldására. Itt már szöges ellentétbe kerül a javaslat a magyar élet szükségs útjával és követelményével. A tejár megállapítása mándig csak a rohanó magyar élet után kullog. Sohasem a termelési tényezőktől megkívánt módon és a felmerült termelési költségek alapján állapítják meg a tejárat és ezért évről-évre csökken a tejtermelés Magyarországon és évről-évre kedvezőtlenebb a_ jövő magyar generációnak, a gyermeknek tejjel való ellátása. Ezért kötelességemnek tartom a földmívelésügyi kormányzat figyelmét felhívni, hogy kövessen el mindent ebben a kérdésben és emelje fel a tejárakat olyan nívóra, amely biztosítja a termelés jövedelmezőségét és a gazdákat minél több és minél jobban takarmányozott tejelő tehénnek tartására serkenti* (Maróthy Károly: Ráfizetéssel nem lehet termelni! — Kabók Lajos: Mit csináljon a fogyasztó! — Maróthy Károly: Emeljék fel a fizetését!) Tisztelettel kérek háromnegyed óra meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Ifj. Tatár Imre: T. Képviselőház! Meg kell említenem a sertéstenyésztést is. A sertéstenyésztés szerintem a magyar mezőgazdaságnak egyik legfontosabb tényezője, annyival is inkább, mert ez biztosítja a magyarság számára az egyik legszükségesebb életfeltételt, a zsírt. Mielőtt továbbmennék, erről a helyről most is megismétlem, amit.már évekkel ezelőtt felhoztam, hogy eredményes sertéstenyésztést csak akkor tudok elképzelni, ha minden, sertéstartó gazda számára kötelező lesz a sertéspestis ellen való oltás. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt azonban csak akkor tudom elképzelni, ha az oltóanyagoiki árát jóval alacsonyabb (szintre szállítják le. Ha a magáncégek nem hajlandók erre, akkor tessék állami kezelésbe venni a szérumtermelő üzemeket és ha ráfizetésnek látszik is ez, a másik oldalon a közületnek mégis haszna van ebből a biztosított sertésállomány által elért jövedelem révén. Az államnak, illetőleg a földmívelésügyi kormányzatnak tehát oda kell hatnia, hogy olcsó szérum ár mellett jussanak a gazdák az oltóanyaghoz. T. Képviselőház! Ismét foglalkoznunk kell az árkérdéssel. Egyesek szeretik azt mondani, hogy Magyarországon ma azért "van hiba a zsírellátásban, mert tengeri termésünk eredménye a legkatasztrofálisabb volt. Ha boncoljuk ezt a kérdést, akkor megállapíthatjuk, ho^y katasztrofális tengeri termésünk annak, következménye, hogy a nagy magyar Alföldet, ahol a legalkalmasabb területek vannak tengeri termelésre, már harmadik évfi az árvíz és a belvízkár sújtotta. Ilyen körülmények között nem tudták biztosítani a szükséges előfeltételeket, nem tudták megmnnkálni a tengerit és így az nem is fizethetett jó terméssel. Ezen továbbmenően azonban, a gazdákat nem is igen serkentette a másik oldalról megnyilvánult szükséghelyzet arra, hogy több tengerit termeljenek. Ha ugyanis a gazdák sertést hizlaltak, nem találták meg számításukat, a sertést legtöbb esetben ráfizetéssel hizlalták és így aztán a sertéshízlaláson keresztül évről-évre csökkent az a zsírmennyiség, amennyit normális években a magyar mezőgazdaság produkálni tudott, és amennyire különösen ma, háború idején volna szükség a magyarság ellá tása érdekében." Ha azt akarjuk, hogy a sertéstenyésztést olyan minőségi és mennyiségi színvonalra emeljük fel, amely biztosítéka a szükséges zsírellátásnak, akkor igenis, boncolnunk kell ezt a szerencsétlen árkérdést és olyan rendelkezéseket kell kibocsátani, hogy a sertést hizlaló gazda az újabban megállapított árrendszer mellett minden vonatkozásban megtalálja a számítását. Ha ez megtörténik, akkor nem is kell kényszerintézkedés a hizlalásra, mert ha a gazda kifizetődőnek találja, az államhatalom iényszerintézkedése nélkül is szaporítja majd hízó-sertéseinek számát T. Képviselőház! Meg kell emlékeznem a juhtenyésztésről is. Az előadó úr nagyon szép formában ecsetelte a juhtenyésztéshez szükséges tényezők megteremtését, állítom azonban, hogy ha továbbra is ezt az árpolitikát folytatják a juhtenyésztő gazdákkal, illetve a juhtenyésztéssel kapcsolatban, akkor hiába juttatnak bármilyen akció keretében tenyészkost vagy jerkebárányt a gazdának, ha nem teszik lehetővé azt az alapfeltételt, hogy olyan áron adhassa el a juhtenyésztő gazda gyapjúját, mely ár mellett megtalálja a számítását, akkor juttathatunk az előbb jelzett fajtájú birkákból bármilyen nagy mennyiséget a gazdáknak, nem fog juhtenyésztésünk fellendülni. Nem az első eset, hogy ezt a szerencsétlen ár kérdést idehozom, de most ismételten köteles