Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-276
Az országgyűlés képviselőházának 276. i rűen szelektáljuk és kiegyenlített fcontozmus minőségbeji vigyük ki a külföldi piacra, akkor ezzel a magyar búza jövőjét biztosítjuk. Ezért kell a raktárhálózatot teljes mértékben kiszélesíteni, úgy, ahogy az a^ törvény rendelkezései mellett az csak lehetséges. Ennek több oka is van. Az egyik az, hogy a sütőipar igénye a világháború óta megváltozott. Míg a sütőiparban azelőtt könnyen lehetett alkalmazkodni egyszerű munkamenettel a liszthez, most Nyugat-Európa magasabbrendű sütőipara már úgy rendezkedett be, hogy a munkamenethez kell alkalmazkodnia a lisztnek. Ehhez képest a nyugati malmok technikailag rendkívül kifejlődtek, úgyhogy a mi malmaink most már alig tudják követni az új követelményeket. Változott és finomodott technikai készültség mellett olyan liszteket állítanak elő, amelyek az ottani sütőiparnak megfelelnek. Ez annyit jelent, hogy nekünk is alkalmazkodni kell a magyar malomipar megfelelő átállítása szempontjából. Nevezetesen a nyugati államokban kiépült nagymalmoknál olyan berendezkedés létesült, amesy meslett a búzákat kategóriák szerint őrlik fel és azután keverik aszerint, hogy melyik) piacra milyen minőséget kell szállítani. Ezt à keverési eljárást nagyban, nagy tömegekkel végzik. Tisztelettel kérek a Háztól félórai meghosszabbítást. Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e a félórai meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igent) A Ház a képviselő úr beszédidejét egy félórával - meghosszabbítja. Krúdy Ferenc: Amennyiben a magyar malmok tudnak alkalmazkodni ehhez a külföldi kívánsághoz és erre technikailag 'berendezkednek, akkor a magyar búza sorsa az Ő kezükben is biztosítva van. Ha nem tudnak, akkor állami beavatkozással, kezdeményezéssel, esetleg megfelelő konstrukció létrehozásával arra kell őket rávenni, hogy ezt a tervszerű szelektálást és _ a liszt tervszerű keverését úgy végezzük el idehaza, ahogy azt a külföldi sütőnagyipar megkívánja. Miért van szükség erre? Most visszatérek oda, ahonnan kiindultam, nevezetesen az állattenyésztéshez fűződő érdekekre. A korpát és a takarmánylisztet itthon kell tartani azérfhogy az állattartó gazdák szükséges takarmányát itthon, Magyarországon állítsuk elő és úgy ne járjunk, mint az 1934-es évek állathízlalói. Ez időben a magyar malmok kivitték a korpát és a takarmánylisztet s annak minden métermázsája után jelentékeny visszatérítésben részesültek. Ez annyit jelentett, hogy külföldi vevő 8—9 pengőért vásárolhatta meg ezt a takarmányisztet, amelynek neve alatt igen sokszor kenyérliszt is ment. Ilyen körülmények között olcsóbban tudták előállítani a hízott ál latot, mint a magyar gazda. Ezzel nem egyszer bedugult a magyar hízott állat kiviteli lehetősége. Rendkívül fontos, hogy a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem támogassa egymást, egy egységes nagy közgazdasági koncepcióban és gondolatban helyezkedjenek el, ne _pe ; dig keresztbefeküdjenek egymás előtt. Szükség van a termelők, a feldolgozók, az értékesítők és a forgalombahozók részéről oly kombinációra, amely kombinációban az állam iniciatívakkal és ellenőrzéssel, esetleg anyagi áldozatok mellett is közrehat. Erről a törvény gondoskodik. Nagyon helyesen teszi. A törvényjavaslatnak ezektől a rendelkezéseitől, amennyiben átmenKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XIV, lése 19 U2 július 2-án, csütörtökön, 31 1 nek az életbe és a gyakorlatba, igen sokat várok. Az újabb idők gazdaságpolitikai irodalom megítélésében nyugaton mi, magyarok, ma »Agrar-Industrie Staat« vagyunk. Ez annyit jelent, hogy iparilag erősen fejlett mezőgazdasági állam. Ebből következik, hogy a követ : kező időkre nézve a magyar iparnak fejlődési lehetőségei vannak, főként azonban az ágazatokban, amelyek hazai nyersanyagbázison állván, a volumen kiterjedésével együtt az áraknak a fogyasztóképességhez való igazodása mellett a racionalizálás felé haladnak, de főként ott, ahol az ipar terjeszkedése és fejlődése a hazai mezőgazdaság produktumain alapszik, illetve hazai nyersanyagbázison áll. Ez nyilvánvaló. Ebből az is következik, hogy a nyugati államoknak nem érdekük, hogy a magyar ipar visszafejlődjék, mert reánk, mint vásárlóképes félre, tehát mint nagyobb nemzeti jövedelmű és gazdasági életét fejlesztő államra, szükségük van. Számíthatunk tehát arra, hogy a következő időkben iparunk is fejlődni fog, főképpen az iparnak az a része, amely a mezőgazdasággal összefüggésben dolgozik, és akkor elkövetkezik az a helyzet, hogy a magyar iparnak az a része, amely most exportra szorul nyersanyagok beszerzése érdekében kelet felé, a mezőgazdaság pedig nyugat felé, sőt a távolabbi nyugat felé szolgáltat majd kompenzációs anyagot; tehát a magyar mezőgazdaság javára biztosítani kell a messze nyugatra való export lehetőségét. Ennek szükségességét egy másik rendkívül fontos, a magyar fajpolitika szempontjából is értékes és fontos ok támasztja alá, ez pedig a magyar kisbirtokosság általában a magyar parasztság sorsának az intézivebb kultúrára való tömegesebb áttérésünk a kérdése. Nekünk fajpolitikai szempontból is minden körülmények között arra kell törekednünk, hogy a magyar kisbirtokos társadalom minél jövedelmezőbb nivón tudjon gazdálkodni, tehát minél kedvezőbb feltételek mellett tudjon áttérni a tömegtermeléssel szemben olyan termelési irányokra, amelyek az egyedi megmunkálást kívánó kultúra irányzatát jelentik, mint például a zöldség, gyümölcs, tojás, baromfi, vaj stb., tehát a tipikusan íkisbirtoki termeivényekre, amelyeknek termelésével a kisbirtokos előnyösebb helyzetben van a nagyobb birtokkategóriával szemben. Itt újból megemlítem a szántóföldi primőröket, " amelyek a magyar klimatikus viszonyok mellett a munkanapok bőségénél fogva lényegesen kedvezőbb körülmények között állíthatók elő, mint nyugaton. Ezért, ha megszervezzük a magyar kisgazdatársadalom termelését atekintetben, hogy a primőrök sokkal szélesebb körű kategóriáinak termelésével tudhat foglalkozni, mint ahogy azt idáig teszi es megnyitjuk a kisbirtoki termények és a primőrök piacait nyugat felé, akkor a magyar kisbirtokostársadalom kereseti, általában prospérités! feltételei egyszerre gyors lépésekkel fognak megnyílni. . . Ezért a probléma nemcsak az ipar és a kereskedelem előbb említett kérdéseire, hanem a szállító eszközök kérdéseire is kiterjed, mert ahhoz, hogy mi a különleges minőségi árut képező gyümölcstől a primőrökig mindent az optimális érési időben, zamatosságának, ízének legjava idejében tudjunk külföldre vinni, a, ma r rendelkezésre álló szállító eszközök, hűtővagónok és egyebek nem meg* felelők; fel kell használnunk a legmodernebb 45
