Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-275
298 Àz országgyűlés képviselőházának ï árf ronton védekezzék kellőképpen a zsidóság ellen. A második észrevételem pedig az, hogy az internálótáborok teljesen megteltek ina már zsidókkal. Uj internálótábor felállítása vált szükségessé. (Rapcsányi László: Ukrajnában!) A. magyar állam pénzén kell eltartani ezeket a zsidókat, akik internálótáborban vannak. Kérdezem, miért kell vájjon, hogy annak a magyar testvérünknek, akik véráldozatot és pénzáldozatot eleget hoz ebben a pillanatban is, miért kell még ezeket az internált zsidókat is a nyakába sóznunk, hogy eltartsa őket? Mikor fogja már a kormány az erről az oldalról anynyiszor követelt, reklamált külön zsidóadót bevezetni arra, hogy legalább a zsidóság sajátmaga tartsa el a saját embereit? (Taps a szélsőbaloldalon.) De ezzel az ügy nines lezárva. Nekünk igenis, fel kell vetnünk a politikai felelősség kérdését ezzel a monstre-bűnüggyel kapcsolat^ ban és meg kell kérdeznünk, hogy a kormány, amelyet mi erről az oldalról sokan számtalan ízben figyelmeztettünk ezekre a bűncselekményekre, — és évek óta figyelmeztettük — vájjon miért nem tette meg a preventív intézkedéseket. 1939-ben interpelláltam az akkori kormányhoz abban a tekintetben, hogy szüntesse be a kormány az úgynevezett »schnellsieder«keresztények mesterséges gyártását és eressze le a sorompót az előtt, hogy ezek a konjunktúrakeresztények elözönöljék a keresztény egyházakat. Semmi sem történt. A második zsidótörvény tárgyalása alfcal-í mával, ugyancsak 1939-ben, amikor a bevándorlásokról szóló paragrafust tárgyaltuk, azt mondottam: Meddő kísérlet ez a szakasz, mert nem kivándoroltatni fogja a kormány ezzel a törvénnyel a zsidókat, hanem ellenkezőleg, el fogja érni, hogy a körülöttünk lévő országokból bevándorolnak a zsidók. Ez teljes mérték-, oen bekövetkezett. Két évvel ezelőtt, 19404) en a következőket mondottam (olvassa): »A tanúsítványok kiadása terén súlyos hibák terhelnek egyes lelkipásztorokat is. A legtöbb lelkipásztor helyesen fogja fel a feladatát, azonban egyes lelkipásztorok kiadnak tanúsítványokat olyan esetben is, amikor nem volna szabad kiadni és az úgynevezett bejelentkezéseket sokkal előbbre dar tálják, évekkel előbbre datálják azért, hogy a tanúsítványok kiadhatók legyenek«. A Háznak 1940 április 20-i naplójában ez benne áll. Akkor figyelmeztettem a kormányt ezekre az esetekre és fel is soroltam, hogy ilyen és ilyen visszaélések történnek. Két évvel ezelőtt figyelmeztettem már! Tavaly, 1941-ben is felvetettem ezt a kérdést és szószerin't ezt mondtam (olvassa): »Az országnak azokról a részeiről, ahol szigorúan veszik az állampolgárságokat, a zsidók feljönnek egy napra Budapestre, bejelentik magukat egy garniszállóban és 24 óra alatt megszerzik a magyar állampolgárságot«. Azután egy második esetben ezeket mondtam (olvassa): »Valami visszaélés van az állampolgárságok megszerzése körül. Azt mondják, hogy 2000—50.000 pengőig terjedő taksája van az állampolgárságoknak, ahhoz képest, hogy milyen hosszú a zsidónak az orra«. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Mi tehát figyelmeztettünk, nemcsak magam, hanem erről az oldalról számtalan hasonló figyelmeztetés történt és nem látunk semmiféle preventív intézkedést. Most kibontakozik teljes egészében ez a 75. ülése 19 k& július 1-én, szerdán, nagy botrány, amelynek ma fül- és szemtanúi vagyunk. T. Képviselőház! Befejezésül csak azt vagyok bátor megemlíteni, hogy most leplezték le Gömbös Gyula szobrát. Én azt gondolom, hogy Gömbös Gyula, bár annakidején revideált és kanosszát járt a zsidókérdésben, de ha ma élne, egészen bizonyosan sokkal jobban szolgálná a nemzetiszocialista Európa célját, mint ahogy a, jelenlegi kormány csinálja és én azt hiszem, nem elég Gömbös Gyula szobrát leleplezni, Gömbös Gyula szobra és szelleme kötelez, elsősorban azokat kötelezi, akik politikai örököseinek vallják magukat. (Ügy van! XJgy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a belügyminiszter úrnak. Következik Bajniss Ferenc képviselő úr interpellációja a kormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Haala Róbert jegyző (olvassa): »Interpelláció a zsidó tőkék zár alá vétele tárgyában. Van-e tudomása a magyar királyi kormánynak a felszabadult zsidó tőkék illegális gazdasági elhelyezkedéséről és romboló hatásáról 1 ! Hajlandó-e a m. kir. kormány világosan és érthetően leszögezni a zsidó tőkék kérdésében álláspontját? Hajlandó-e a m. kir. kormány olyan pénzes hitelpolitikát folytatni, amely a feltörekvő magyar ipari és kereskedelmi vállalkozást megerősíti?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rajniss Ferenc: T. Ház! Az interpellációban felvetett kérdéseknek a Házban való tárgyalásának sok értelme nincs. Körülbelül anynyi, mintha az ember elmegy a Balaton partjára és a Badacsonyhegynek megsúgja, hogy mi a szándéka. (Derültség a szélsőbaloldalon.) és milyen változtatásokat szeretne látni Magyarországon. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék ilyen képeket használni. Méltóztassék az interpelláció tárgyára térni. Rajniss Ferenc: Az itt elmondott interpellációkra hónapokon keresztül választ nem kapunk. Az interpellációkat a cenziíra törli, tehát a magyar közönség azt sem tudja, miről van szó, ha pedig nem törlik ki annak szövegét, meghamisítják az értelmét. Éppen ezért az ember csak a lehető legnagyobb elkeseredettséggel vagy pedig humorral nézheti azt, ami az interpellációkkal ma történik. Mindenesetre mi tisztán és egyedül saját lelkiismeretünk megnyugtatására el kell hogy mondjuk időrőlidőre azt, amit el kell mondanunk, mert józan ésszel és értelemmel rengeteg kérdés egyszerűen felfoghatatlan a jelenlegi Magyarországban. Többször interpelláltam már az igen tisztelt pénzügyminiszter úrhoz, elsősorban abban a kérdésben, hogy az illegálisan felhasznált zsidó tőkék tárgyában mit óhajt cselekedni Állítom, hogy ez az év nem fog elmúlni és a pénzügyminiszter úr kényszerülni fog arra. hogy ezen a téren legálisan, törvényes útón vagy felhatalmazással, vagy rendeleti úton rendet teremtsen. Kényszerülni fog reá Magyarország és a magyar pénzügy sorsa miatt és akkor meg fogom majd kérdezni a pénzügyminiszter urát, hogy miért kellett hosszú, drága hónapokat, sőt esztendőket elmulasztani azzal az intézkedéssel, amelyet mindig akkor hoznak meg nagy hűhóval, amikor már töméntelen pénz, rengeteg tőke és az országnak ron-
