Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-275

Az országgyűlés képviselőházának 275. ülése 1H2 július l-én, szerdán. 273 Gr. Serényi Miklós: T. Képviselőház! A múlt évben törvényt hoztunk az egész országban történendő mezőgazdasági napszámbérmegállapítás tárgyában. A bizottságok össze is ültek és megyénként megállapították a napszámbéreket, amelyeknek összege országos átlagban: az elsőosztályú munkásoknál a nyári hónapokra 3-80 pengő volt, a másodosztályú munkásoknál pedig 3-40 pengő. Ebben az évben azonban e bizottságok alig néhány megyében ültek össze, úgy, hogy a napszámbérek még mindig a múlté vi megállapítás szerint vannak érvényben, és így azok á mai nagy drágasághoz viszonyítva igen alacsonyak. Úgy látszik, ezt a kormány is belátja, mert annak dacára, hogy a törvény előírja, hogy azt is megbüntetik, aki többet fizet a megállapított napszámbérnél, mégis a Vác közelében levő katonai telepen az oda behívott mezőgazdasági munkások nem szakmunkáért óránként 70 fillért kaptak. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Csak 70 fillért?) Ez pedig egy napra 7 pengőt tett ki, pedig a mezőgazdasági munka nyáron nem 10, hanem sokkal több órából áll. Viszont az a gazda, aki nem zugforgalomban, hanem maximális áron adja el terményeit, az ilyen magas napszámbéreket nem bírja el. Arra kérem tehát a földmívelésügyi miniszter urat, hogy sürgősen hivassa össze a bizottságokat és nyolc napon belül állapíttassa meg a mai viszonyokhoz mért magasabb napszámbéreket. T. Ház! A húsellátás azért mondott csődöt, mert a hentesek és mészárosok nagyobb része még mindig zsidó. Ezeknek a zsi'dó földföldbirtokosok és zsidó bérlők szállítják az ő marháikat és sertéseiket. így például Vácott még mindig a zsidó Perlusz mészáros vásárolhatja össze a város egész környékbeli marhaállományát. Váchartyánban és Vácrátóton még mindig a Pick mészárosoké a világ, akiknek az egész környék szállítja a borjút és a marhát. Különösen a vácrátóti bérgazdaság bérlője, a zsidó Fekete — azelőtt Schwarz — az, aki természetesen kizárólag hitsorsosainak a'dja el a gazdaságban ela'dásra kerülő állatokat. Kérem tehát a földmívelésügyi és közellátási miniszter urakat, hogy sürgősen vegyék el a zsidóktól az egész országban az élelmiszerárusítási engedélyeket. A tejellátás is teljesen csődöt mondott. Ennek egyik oka az, hogy a gazdák nagyon nehezen, alig kaptak abraktakarmányt, a tej ára pedig olyan alcsony volt, hogy a tehenészetek teljesen tönkrementek. Szükség volna tehát arra, hogy az egész országban megállapítsák a szükségletet és az egész országban bevezessék a tejjegyeket, ahogy a fővárosban bevezették. Arra is szükség volna, hogy a zsidók ne kapjanak tejet. Ha az újpesti polgármesternek volt bátorsága rendeletet hozni arról, hogy a zsidók Újpesten nem kaphatnak tejet (Tauf

fer Gábor: Visszavonták!), akkor legyen bátorsága a főváros polgármesterének és a közellátási miniszternek is arra, hogy ezt a rendeletet országosan érvényesítse. Óriási visszaélések történitek Budapesten a tejjegyekkel. A zsidó orvosok tömegesen adták ki a bizonyítványokat a különböző szív- és gyomorbajos zsidó hitsorsosoknak és körülbelül 100.000 zsidó kapott tejjegyet ilyen módon. Nagyon szükséges volna ezeknek a bizonyítványoknak felülvizsgálása. Ügyis annyi pénzük van a zsidóknak, hogy nem szükséges tejet kapniok, hiszen áron felül úgyis mindent megkapnak, ők alapították meg a zugforgalmat, egyáltalán nincs szükségük tejre. . ! I'i ! I A gazdasági cselédek és az aratómunkások a jövőben alig tudnak sertést hizlalni és tehe.net tartani, mert csak a gabonalapjuk után járó korpát kapják meg. Kérem tehát a közellátási miniszter urat, hogy vagy részesítse a cselédeket és az aratómunkásokat abban a kedvezményben, hogy pénzért akárhonnan szerezhessenek korpát, vagy pedig... Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy ez a kérdés nem függ össze teljesen interpellációjának tárgyával. Gróf Serényi Miklós: A tej ellátással összefügg' a tehenek tartása. Elnök: Kérem, szíveskedjék folytatni. Gróf Serényi Miklós: Arra kérem a közellátási miniszter urat: vagy adja meg a gazdasági cselédeknek és az aratómunkásoknak azt a kedvezményt, hogy pénzért korpához jussanak, vagy pedig kaphassanak korpát az után a gabona után is. amelyet pénzben fizettek ki nekik. I Elnök: A Ház az interpellációt kiadja az érdekelt miniszter uraknak. Következik: Vámos János képviselő úr interpellációja a honvédelmi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Haala Róbert jegyző (olvassa): »Szükségesnek látja-e a Miniszter Ür a felszabadult Bélvidéken a jugoszláv katonai eredetű védelmi árokrendszer betömését és erre a munkára a zsidó munkaszolgálatos osztagok igénybevételét?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Vámos János: T. Ház! A legnagyobb örömmel vettük tudomásul a hatóságoknak azt az intézkedését, amellyel a délvidéki károkat a lehető legrövidebb idő alatt jóvátette, a megrongált hidakat, állomásépületeket kijavíttatta, reorganizálta, a községeknek és a városoknak új képet adott. Örömmel vettük tudomásul, mert láttuk, hogy a magyar kormánynak a háború nehézségei közepette is van ideje, ereje és akarata az alkotó munkára. Van azonban a Délvidéken egy nagyon fájó seb, amelyet eddig még nem gyógyított meg a magyar kormány: még mindig nyitva áll az a hatalmas árokrendszer, amelyet annak idején a jugoszláv katonai hatóságok ásattak és amellyel teljesen megrontották Bácska képét, gazdasági erejét. A jugoszláv hadvezetőség nyilván angol pénzből és angol utasításra elrendelte, hogy Magyarországgal szemben, a demarkációs vonal mellett, 30 kilométer mélységben hatalmas árokvédelmi rendszert kell kiépíteni, a Tiszától félkörben a Dunáig. Ez az árokrendszer hatalmas kárt okozott már 1940ben, amikor építését megkezdték. Ezrek és ezrek nyüzsögtek a gazdasági területeken, földeket tettek tönkre, búzákat ástak ki és így hihetetlen károkat okoztak azoknak, akiknek földjén e& a védelmi árokrendszer végigment. Hogy milyen jellegű ez a kár, azt mutatja a következő: A Tisza mentén Horgostól Zentáig, 35 km szélességben több vonalrendszert építettek, teletűzdelve akadályokkal, bunkerekkel, drótsövényekkel, tankcsapdákkal. Rendkívül nagy területen mgrontották a határ mentén a földet és a termést. Magyarkanizsa határában 30 kilométeren keresztül húzódik a fő árokrendszer; 5 méter mely és 7 méter szé*