Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-275

256 Az országgyűlés képviselőházának akadályozta tehát ebben a tekintetben a földmívelésügyi kormányzatot és ha akarta volna, ezeket a célkitűzéseket törvény nélkül is követhette volna. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — vitéz Imrédy Béla: Úgy is van!) Mert t. Ház, nem kell törvény ahhoz, hogy a szakismereteket fejlesszük, a tanfolyamokat és az iskolákat szaporítsuk. Az iskoláknak eddig is lehetett például kísérleti gazdaság céljaira földet juttatni. Azokhoz az akciókhoz, amelyeket a miniszter úr most sorolt fel, ugyancsak nem kell semmiféle törvény, mert hiszen ezek az akciók kisebb mértékben ugyan, de eddig is megvoltak, (vitéz Imrédy Béla: Világos!) Ahhoz sem kell törvény, hogy szerződést kössünk kísérletek folytatására nagy-, vagy középbirtokosokkal, vagy kisbirtokosokkal bizonyos termények termesztésére. \ Törvény nélkül is meg lehet adni a mimtagazda címet. Csoportos utazásokhoz, pályadíjakhoz, meg ösztöndíjakhoz éppen úgy nem kell törvény, mint ahogyan nem kell kedvezmények nyújtásához sem, mert hiszen eddig is voltak kedvezményes vetőmag- és tenyészállatakciók. A mezőgazdasági termelés rendjének biztosítására pedig az 1941. évi X. te, a közellátási veszélyeztető cselekmények büntetéséről szóló törvény igen hatásos fegyvert adott a kor mány kezébe. Eddig is szervezett a kormány minden külön törvény nélkül úgynevezett egyesüléseket, amilyen például a sertésforgalmi egyesülés. Eddig is állítottak fel oly szerveket, amelyekét kizárólagos exportjoggal ruháztak fel, mint például a MASz-t, vagy a belföldi forgalom lebonyolítására is adtak jogosítványt. Ha így végignézzük, t. Ház, az egész törvényjavaslatot, csak néhány részlet marad, amelynek rendezéséhez valóban törvény kell. Ilyen például az adókedvezmények nyújtása, az akadémiák átszervezése vagy a gazdasági elöljárók községi képviselőtestületi tagsága. T. Ház! Ha fel akarjuk építeni a mezőgazdaság fejlesztésének a tervét, akkor két kérdést kell vizsgálnunk. Először is azt, hogy előreláthatólag mi lesz mezőgazdaságunk jövője és mi lesz a termelés iránya, másodszor pedig mérlegelnünk kell a jelenlegi helyzetet és ebből a kettőből kiindulva kell meghatároznunk a fejlesztés célját és irányát és felépítenünk az e célok elérése érdekében foganatosítandó munkatervet. A jövő Európa gazdasági rendje részleteiben ma még nem ismeretes, de körvonalai mindinkább kezdenek kialakulni. Tudjuk, hogy a háború után Európa országainak szorosabb együttműködése várható és az európai nagy téren belül az egyes országok — önállóságuk megóvása mellett — történelmi, gazdasági és földrajzi adottságaik szerint szorosabban fognak együttműködni a közösség szükségleteinek tervszerű kielégítése érdekében. Nem vitás, — és ezt elismerik a tengelyhatalmak gazdasági körei is — hogy Magyarország gazdasági struktúrája élesen különbözik Délkelet-Európa valamennyi államának struktúrájától, mert mi nem vagyunk egyoldalú agrárország, hanem agráripari ország. Nem vagyunk egyoldalú agrárország, t. Ház, mert hiszen lakosságunknak csak kevéssel több, mint a fele mezőgazdasági foglalkozású, míg a valóságos agrárországokban Romániában, Bulgáriában és Szerbiában a lakosság 80°/o-a őstermelő. Népsűrűségünk is magasabb, mint bármely más agrárorszagé, hi275. ülése 194-2 július 1-én, szerdán. szén a trianoni terület népsűrűsége meghaladta Franciország és az agrárkérdések kapcsán olyan sokat emlegetett Dánia népsűrűségét is és minél sűrűbb valamely ország lakossága, annál inkább szüksége van az iparosodásra, mert hiszen népessége csupán a mezőgazdaságban nem találhat megfelelő foglalkoztatást. Mezőgazdaságunknak is érdeke tehát a további iparosodás, mert agrár-túlzsúfoltságunk így is igen nagy, vagyis a, mezőgazdasági területegységre eső mezőgazdasági foglalkozású népesség aránya sokkal nagyobb méretű és magasabb, mint bármely nyugati országban és a mezőgazdaság még a legbelterjesebb termelés mellett sem képes nyugati életszínten eltartani és foglalkoztatni ilyen hatalmas tömeget. De a mezőgazdaság fejlesztésének többféle akadálya is csak az iparosodással párhuzamosan küszöbölhető ki. így például a gépesítés i< csak akkor jár sikerrel, ha képesek leszünk felesleges mezőgazdasági munkásnépességünket más termelési ágakba átvezetni. Ha mármost az, új európai gazdasági rendben mezőgazdasági termelésünk jövőjét vizsgáljuk, akkor valószínű, hogy ez a földrész saját jólfelfogott érdekében nagyfokú önellátásra fog berendezkedni és meg fog szűnni az az esztelen állapot, amely Tégen, a világháború előtt volt, amikor Közép- és Kelet-Európa országainak terményei eladhatatlanok voltak és ugyanakkor a tengerentúlról tömegével özönlöttek Európába a mezőgazdasági cikkek. Az új gazdasági rend legfőbb célja a széles néprétegek fogyasztóképességének emelése s ezért tehát nem fogja megengedni, hogy milliók menjenek tönkre a más földrészről való behozatal miatt, hanem majd csak azt fogja tengerentúlról behozni, amit a magyar mezőgazdaság még felfokozott termeléssel sem tud előállítani. Bizonyos az is, t. Ház, hogy a sűrűn lakott európai térben a háború befejezése után igen erősen meg fog növekedni a közfogyasztás. Az új Európa tehát a magyar mezőgazdaság számára állandó piacokat és szilárd áraikat fog biztosítani és ennek fejében tőlünk az európai szükségletekhez igazodó belterjes termelést és a jelenleginél nagyobb terméseredményeket fog követelni. A szilárd árak biztosítása azonban nem jelenti azt, hogy ezek az árak feltétlenül magasak is lesznek, különösen ami a kenyérgabonát illeti, mert hiszen valószínű, hogy Ukrajnában és Oroszország elsőrangú földjein amerikai méretű gépesített termeléssel sokkal olcsóbban fogják a gabonát termeszteni, mint mi és így a mi kenyérgabonatermelésünk az európai piacon feltétlenül versenyképesebb termékekbe fog ütközni. így volt ez a múltban is, amikor az államnak tetemes áldozatokat kellett hoznia a kenyérgabona árának kiegészítése érdekében. De akár kikapcsolva marad a tengerentúli termelés, akár olyképpen alakul ki a világforgalom a háború befejezése után, hogy tengerentúli cikkek is jelenneik meg az európai piacon, mindkét esetben számolnunk kell azzal, hogy a kenyérgabona árát a nagyüzemi gépesített termeléssel előállított kenyérgabona ára fogja meghatározni. Semmiképpen sem várható az, hogy néhány millió métermázsa feleslegünk miatt egész Európa lakossága drágábban vegye meg a kenyerét. Természetes t. Ház — és ezt talán felesleges is hangsúlyoznom — hogy mindez csak a háború utáni állapotokra vonatkozik és semmiképpen sem a mai állapotokra, amikor min-