Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-274

Áz országgyűlés képviselőházának 271*. szítené kd ezeket az intézkedéseket, 145 millió pengő költséggel. T. Ház! Áttérek a kísérletügy ismerteté­sére. Egészen röviden ismertetem csak, hogy az országban 04 kísérletügyi intézményünk van, amely tudományos működést fejt ki. Ujabb kísérletügyi intézmények megszervezéséről, de különösen a fennállók kibővítéséről, megfelelő anyagokkal és műszerekkel való felszereléséről, azonkívül megfelelő szakerőkkel való ellátásá­ról van szó. Megemlítem azt is, hogy a szikes talajok megjavítására és a meszezési munkák kísérleti részének lefolytatására a javaslat ösz­szesen 79 millió pengő költséggel külön, intéze­teket létesít. 15 ezer községi mintagazdaság, 250 járási mintabirtok szerződéses kísérletezést vé­gezne az országban költségmegtérítéssel, amire a földmívelésügyi kormányzat 39 millió pengőt irányzott elő. Biztosítva van &, javaslatban 250 ösztöndíj, 100.000 pengő évente gazda-tanul­mányutak szervezésére benn az országban, 200.000 peengő a mezőgazdasággal kapcsolatos fejlesztési propaganda keresztülvitelére és 100.000 pengő a hivatott vezetők külföldi tanul­mányútjaira. Termelési, versenyek, kiállítások, ló bemutatások biztosítanák a tenyésztésnek verseny útján való fejlődését és tekintélyes összeg szolgálná most már európai hírűvé vált országos tényészállatvásártelepünk további ki­építésének céljait. T. Ház! Köviden, még csak pár szóval meg kell emlékeznem a földbirtokpolitikai juttatot­tak támogatásáról. Elnök: Kénytelen vagyok az előadó urat figyelmeztetni, hogy a napirend tárgyalására szánt időt már majdnem 45 perccel túlléptük. Kérem ezért az előadó urat, hogy a lehetőség­hez képest szíveskedjék mondanivalóját rövi­debbre venni. Fricke Valér: T. Ház! Körülbelül 10.000 földbirtokpolitikai juttatott kisgazdánk van. Ezeknek vetőmaggal, gépekikel, eszközökkel, ál­lattal és gyümölcsfával, valamint műtrágyával való ellátására a kormány 127 millió pengőt vett tervbe. Fontos kiegészítő része még a javaslatnak a gazdasági alsó közigazgatás kiépítése. De­centralizáció nélkül elképzelhetetlen ennek a törvényjavaslatnak a végrehajtása. A községi elöljárói intézmény megszervezése az az alap, amelyre ez a javaslat felépül. Mindaddig, amíg a gazdasági közigazgtásnak a falun nincs szerve, addig ennek a javaslatnak végrehajtása elképzelhetetlen és addig nincs is közvetlen kapcsolat a falu kispolgára és a földmívelés­ügyi kormányzat között, amely irányítja, szer­vezi és vezeti az összes munkálatokat. Az Orszá­gos Mezőgazdasági Tanács felügyeletet gyako­rol, tanáccsal látja el azokat a szerveket, ame­lyeknek a gyakorlati végrehajtást kell biztosí­taniuk; a tanács 15 tagját a földmívelésügyi miniszter nevezi ki a képviseletekből, testüle­tekből és magánosokból. A termelés rendjének biztosítása fog meg meglehetősen sok vitára okot adni ezzel & ja­vaslattal kapcsolatban. Én azonban azt mon­dóin, ihogy azok az intézkedések, amelyek a földmívelésügyi kormányzatot ebben a tekin­tetben egészen rendkívüli hatalommal ruház­zák fel, elengedhetetlenek a békében is, de kulin nősen elengedhetetlenek háborúban. A közel­múltban egy szomorú példát láttam. Egy mar gyár kisgazda műveletlenül hagyta a földjét. A földmívelésügyi kormányzat, felhívta, hogy földjét haladéktalanul munkálja még. Es ő az­zal az indokolással, hogy az iparban többet ke­lése 19Jf2 június SÖ-án, kedden. 249 res, a községi elöljáróság előtt hivatalosan jegyzőkönyvezve megtagadta a föld megműve­lését. Ha tehát ilyen eset előfordul (ifj. Tatár Imre: Az ilyen embertől el kell venni a föl­det!), akkor fokozott hatalomra van szüksége a földmívelésügyi miniszternek, hogy megfe­lelően irányíthassa az egész mezőgazdaságot. A vetőmagszaporítás irányítására, a vető­magok kötelező használatára, a vetőmagok termelésére, a fásításra, a dülőutaknak gyü­mölcsfákkal és más fákkal való szegélyezé­sére, a közlegelők befásítására, a szakaszos le­geltetésre, a kötelező legelőtrágyázásra, a nö­vénytermelésre és egyes állatfajtáknak köte­lező tenyésztésére vonatkozóan a földmívelés­ügyi miniszter egészen különleges felhatalma, zást kap, ú^y hogy ezen a réven benyúlhat a magángazdaságba és ezeknek az intézkedések­nek a végrehajtására a magángazdaságokban is jogát kap. T- Ház! Amikor befejezem mondanivalói­mat, méltóztassanak megengedni, hogy még két kérdésre mutassak rá egészen röviden, s eàzel kapcsolatban egy olyan dologra, ami nine« benne a javaslatban. » A mezőgazdaság fejlesztésének rendkívül nagy problémája az, hogy megfelelő tőkével lássuk el a mezőgazdaságot, (Tóth János: Na­gyon szükséges! — Ügy van! Ügy van!) Pénz nélkül a legnagyobb tudással ós a legjobb szándékkal sem lehet gazdálkodni, a magyar mezőgazdaság pedig éppen a helytelen árpoli­tika folytán nem tudott levegőhöz jutni és nem tudott olyan tőkéket gyűjteni, amelyek­kel gazdaságát belterjessé tudta volna tenni. (Ügy van! Ugy van!) Ezt a javaslatot tehát szervesen ki kell egészítenie annak az intéz­kedésneík, amely a mezőgazdaságot megfelelő olcsó hitellel látja el, de ennek a tervezetnek természetesen alapvető feltétele megfelelő ár­színvonal kialakulása, (Ügy van! Ugy van!) mert — mint említettem — megfelelő ár, meg­felelő rentabilitás nélkül nincs intenzivitás, (Ügy van! Ügy van!) mert ha a mezőgazda­ság, amelyet sokmillió ember űz, a hasznát nem találja meg, akkor automatice extenzivi­tás, a külterjesség felé hajlik, (Ügy v<xhi! Ügy van!) és ebből az ország és a nemzet közgaz­dasága szempontjából mérhetetlen kár szár­mazik. (Ügy van! Ügy van!) Ha már most összesíteni a befektetéseket. akkor azt látom, hogy a befektetések összege körülbelül 1.300,000.000 pengőt tesz ki a mai kalkulációk szerint. Ebből a kölcsönök vissza­fizetése révén megtérül körülbelül 480 millió pengő. De a nemzeti vagyonnak, főleg a nem­zetgazdasági jövedelemnek az emelkedése a főcél és ennek közel egymilliárddal kell emel­kednie tíz éven belül. Ez olyan hatalmas Ösz­szeg, amely mai mezőgazdasági termelésünk jövedelmezőségét majdnem a kétszeresére emeli. • T. Ház! Amikor a javaslatot a t. Háznak elfogadásra ajánlom, méltóztassék megen­gedni annak a reményemnek kifejezését, ho^y ez a javaslat alkalmassá teszi nemcsak a ma­gyar nemzetet, hanem elsősorban a magyar mezőgazdaságot arra, hogy az új Európába való beilleszkedést már a háború alatt előké­szítse, és azután keresztülvigye, (helyeslés.) és hogy ennek a javaslatnak révén olyan új boldog korszak nyíljék meg a magyar. mező­gazdaság számára, amelyben Magyarország ismét olyan nagy és hatalmas lesz, mint ami­lyen valamikor Mátyás király idejében volt. (Helyeslés és taps.) és elfoglalja azt a helyét,

Next

/
Oldalképek
Tartalom