Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-274

Az országgyűlés képviselőházának 27U átlagokról fogunk beszámolni tudni, mint ma. (Krúdy Ferenc: Ügy van! Nagyon helyes!) T. Ház! Nem mindegy azonban a talajerő fenntartásánál az sem, hogy a talaj hogyan van megmunkálva. A talaj helyes megmunkálása révén megfelelő talajstruktúrát tudunk előállítani. (Krúdy Ferenc: Ügy van!) A talaj helyes megmunkálása révén a száraz időben legdrágább kincset, a nedvességet tudjuk nagyobb mértékben konzerválni, (K^udy Ferenc: Ügy van! Ez a legfontosabb kérdés!) a gyomokat tudjuk irtani és nem minden kisgazdának áll az országban rendelkezésére olyan eszköz, olyan gép, amellyel ezt a talajmunkát, hogy úgy mondjam, a közösség érdekében a legcélszerűbben és a leghelyesebben tudja elvégezni. Nem a szándék, talán nem is a tudás hiányzik, hanem az eszközök nem állnak az illetők rendelkezésére. Ezért a földmívelésügyi kormány elhatározta, hogy egyelőre 400 szántógép-szövetkezetet létesít az országban, 10O0 darab traktort, 15, 25 és 50%-os kedvezménnyel juttat, azonkívül 10.000 darab kisebb gépet, megfelelő ekét, boronát, tárcsás boronát, kultivátort juttat a szántógép-szövetkezeteken, illetőleg gazdakörökön keresztül a kisgazdatáirsadalomnak abból a célból, hogy a közösség, szóval a szövetkezés révén minden egyes kisgazda, aki a saját erejéből nem is tudná azt a gépet megvenni, részesülhessen annak áldásaiban. T. Ház! Talán csak egy dologra szeretnék itt rámutatni. A gyakorlati gazdák legjobban tudják^ hogy a kultivátor ma már részben az ekének a helyébe lép. Fel sem lehet mérni, hogy egy kultivátor használata, különösen száraz időben, milyen rendkívüli nagy előnyöket biztosít a mezőgazdaságnak. Nem kell itt szám-, szerűen kifejeznem, hogy ezek a talajjavítások mibe kerülnek, sem azt, hogy a várható hatásuk micsoda, mert hiszen ezek a számok meglehetősen a levegőben mozognának, annyi tényező, főleg tőlünk független tényező határozza meg a többtermelést, hogy talán egy kicsit túlságosan bátor lennék, ha azokat a számokat, amelyek azonban a javaslatban le vannak fektetve, ismertetném. Legjobb meggyőződésem szerint is csak 30—40 százalékos érvényesülésekről lehet szó. Ha azonban ez bekövetkezik, akkor már nagymértékben meg lehetünk elégedve. Csak úgy mellékesen említem meg, hogy í a mezőgazdaság gépesítésének céljaira körülbelül 35 millió pengőt akar a földmívelésügyi kormányzat e törvényjavaslat keretében fordítani. A talajerő fenntartásának, illetőleg a termés fokozásának még egy másik hathatós eszköze van, mégpedig a sokat emlegetett tagosítás. A tagosítás rendkívül nehéz jogi és mű- ; szaki kérdés, amelynek szükségessége azáltal \ állt elő, hogy a birtokok fokbzott és rohamos elaprózódása folytán sok község határa ma már úgynevezett nadrágszíj-parcellákból áll, amelyek olyan keskenyek, hogy majdnem olyan széles a termőföld, mint a terméketlen barázda. T. Ház! A tagosítás jogi alakja eddig az •. vtolt, hogy az illetők többségének sajátmagának kellett kérnie a tagosítás! eljárás megindítását; a költségeket pedig mindenkor az érdekelteknek kellett viselniök. A javaslat megváltoztatja az ütemét ennek a tagosításnak, amely a mondottak következtében meglehetősen lassan haladt, hiszen nagyon sok műszaki munkával van összekötve, 4— olyf

ork mán, hogy felhatalmazza a földmívelésügyi ülése 19%2 június 30.án, kedden. 241 miniszter urat arra, fhogy ott, ahol szükségesnek látja — még ha egyesek berzenkednek is emiatt — hivatalból elrendelhesse a tagosítást. Ebben az esetben a költségekhez, amelyek katasztrális holdankint 40—50 pengőt tesznek ki. 50%-ban járulna hozzá. A javaslat célkitűzései alapján 50.000 katasztrális hold új földet teremthetünk a semmittermő barázdákból, üdvös, áldásos, termőföldet. A tervezet ezerint évi 100.000 katasztrális holdat tagosítanánk, ami 23%-os termésemelkedést jelent a tagosatott területeken és az első tíz esztendőben 2300 község volna bevonható ebbe a tagosítási eljárásba. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy most, amikor az első fejezettel végeztem, nagyjából ismertessem azokat az összegeket, amelyeket a törvényjavaslat a milliárdos keretben ezeknek az egyes munkáknak végrehajtására előirányoz. Meszezésre 101 millió pengőt, szikjavításra 54 millió pengőt, a talajvíz állapotának megjavítására, tehát a sáneolásra, aiagcsövezésre ós árkojásra 40 millió pengőt, a táperő fokozására, trágyázásra, műtrágyázásra, kisgazda-trágyatelepekre 37 millió pengőt, a gépesítés révén való jó megmunkálásra 35 millió pengőt és a tagosításra 45 millió pengőt szándékozik fordítani a javaslat. Az említett számok összesen 313 millió pengőt tesznek ki. Mint mondottam, ezek az összegek előirányzatok. Körülbelül határozzák meg azt a keretet, amelyben Pzek a fedezetek mozognának s ne méltóztassék azokat fix kereteknek venni, mert éppen azért vannak beépítve az állami költségvetésbe, hogy akkor, ha az értékek változnak, akkor automatice változtatni lehessen rajta és ki lehessen bővíteni ott, ahol a kibővítésre szükség van, viszont esetleg csökkenteni lehessen ott, ahol a magángazdálkodás — hogy úgy mondjam —' olyan mértékben előzi meg a javaslat végrehajtását, hogy ' annak további fokozására egyes esetekben talán már nincs is szükség. T. Ház! A második nagy kérdés az országnak nemesített vetőmagokkal való eliátása. Kétségtelen tény, ha a termést fokozni akarjuk, nem maradhatunk meg őseinknek — hogy úgy mondjam — a Káspi-tó vidékéről Magyarországra behozott ősi vetőmagjai mellett, hanem a modern technika és a modern tudományok minden eszközének figyelembevételével és felhasználásával törekednünk kell arra, hogy helyesen ki'termesztett és nemesített vetőmagvakat használjunk. Nem kérdéses az sem, hogy a nemesített vetőmagvak — akar gabonában, akár ipari növényekben vagy nias növényekben — jobb béltartalommal, 3ont> ellenálló készséggel nagyobb termést hoznak, minőségileg es mennyiségileg a többtermelés szolgálatában állanak. Kérdezhetném, vaj jen mi akadályozza, hogy a gazdák az egész országban már most mind nem használnak nemesített és legjobb vetőmagvakat. Ennek akadálya az szokott lenni, hogy a nemesített vetőmagvak rendesen olyan területen vanak, hogy a kisgazda nem fér hozzá s az áruk is sokszor olyan, hogy a kisgazda — sokszor a nagyobb gazdaság is — saját erejéből nem tudta előteremteni a pénzügyi eszközöket, azok megszerzésére. Szükség van ebben a tekintetben felvilágosító munkára is. Erre a felvilágosító munkára később fogok rátérni. A tervezet szerint az lenne a cél, hogy a javaslat által kontemplált tíz esztendő alatt már lehetőleg ne legyen olyan magyar gazda